Az emberiség kultúrtörténetében csak a változás örök
Mazsihisz – A héber hónapok / Benedek István Gábor rovata
Tévész
A zsidó vallást és általában a zsidó közösség életét át- és átszövi az idő. A fogalom már-már meghatározó tényező, perdöntő lényeg, szimbolikus centrum, gondoljunk csak a szombat bejövetelére, az újhold kezdetére, a böjt vagy az ünnep végére.
Szent irataink megőrizték az év kezdetének négy időpontját, amiből az a fontos, hogy eleinknek választaniuk, dönteniük kellett, mert az esztendő, az esztendők folyamát illik jól, hibátlanul kezdeni. Hiszen ettől kezdve millió fontos dolgot csakis így, ehhez kötve mérhetünk.
A zsidó és a nem zsidó számítás eltér egymástól. Az askenáz és a szefárdi világ természetesnek veszi a különbséget, ez nem okoz zavart. A hónapok neve is más. Tanult és művelt emberek tudomásul veszik az eltérést. Ne is a hindu, a moszlim, a kínai gyakorlatra gondoljunk, hanem Bonaparte Napóleon forradalmi tettére, ami csak iskolai tanulmányaink idején terhelt meg minden diákot. De ebből is megértettük: az emberiség kultúrtörténetében nincsenek igazán állandó dolgok; csak a változás örök.
A zsidó naptár – tudomány. A naptárhoz kapcsolódó vallási ismeret, hagyomány, szabályrendszer, aggadikus kincsestár – egész egyetem. Megjelenik benne az ó- ókori Egyiptom és Mezopotámia megannyi leszűrt és a judaizmus gyakorlatán átszűrt hagyatéka, a görög és a latin eszmerendszer gyémántos értéke, a modern tudomány megannyi kapcsolódó eleme. A múlt század közepén a pesti bölcsészkaron Hahn István professzor újra és újra meghirdette szemeszterét az ősi naptárról, hogy tanóráin alkalma legyen elmondani növendékeinek a jesivák fényes örökségét.
Kiszlév és Tévész határán a Föld északi térfelén rövidülnek a napok, az idő hidegebbre fordul. Túl a nyári-őszi munkákon, figyelmünk családi, közösségi életünk felé fordul. Fontosabbá válik együttlétünk a szabadságban (gondoljunk a Hanukára); szilárdabban állunk egymás mellett a zsinagógában; keressük a szomszéd, a régi barát társaságát; több időt töltünk szeretteink körében. És nagyobb kedvvel is tanulunk régi és új dolgokat. Például a naptárról, a napok, a hetek, a hónapok, az évek, az évmúlások titkairól. Mert lehet, hogy a zsidóság maga az Idő.
A végtelenség, a tér és a múlt, a jelen, a jövő, s ezek különös, alkotó és ösztönző keveréke. Amiként az ősatyáktól megszabatott számunkra!
