Ács Eleonóra szerkesztő egy sokat vitatott könyvet ismertet
Ön egy nemrégiben megjelent könyv szerkesztője. Mi is ez a kötet?
Raul Hilberg könyvéről van szó, ezt adtuk most ki, a címe Az európai zsidók elpusztítása. A kötetnek az érdekesség az, hogy bár már 1961-ben megjelent Amerikában, számtalan nyelvre lefordították, ám Magyarországon még nem adták ki. A most magyarul megjelent könyv nem az 1961-ben megjelent kiadás, hanem 25 évvel ezelőtt a szerző újra átdolgozta a munkáját és egy háromkötetes művet készített belőle. Ám ez még mindig nem elég, mert a most kiadott könyv egy szerkesztett, diákoknak készült változata Hilberg könyvének. Ezt maga a szerző állította össze diákok számára.
Van értelme egy olyan könyvet kiadni, ami direkt diákoknak készült?
Mindenképpen érdemes, egyfelől azért, mert a háromkötetes munkát nem biztos, hogy elolvassák. Hilbergnek volt talán Amerikában elsőként olyan tanszéke, ami a Holokauszttal foglalkozott, az ott dolgozó tanárok és az ott tanuló diákok tapasztalataira alapozva állította össze ezt a munkát a szerző. Hangsúlyozni szeretném, ezt a kötetet nem tankönyvnek szánjuk, talán a diákok egyedül fel sem tudnák dolgozni. Azonban ha eljutna az iskolákba, a tanári munkaközösségekbe, akkor a pedagógusok segítségével egy jó segédanyag lehet.
Ez nagyon fontos, de mit tesz a kiadó, hogy el is jusson a könyv az iskolákba, az iskolai könyvtárakba?
A kiadó egyfelől kiadta ezt a könyvet, mellette azonban minden csatornán igyekszik ezt megismertetni. Segítséget kaptunk a Mensch Alapítványtól, ők azon vannak, hogy akár több kiadást, nagyobb példányszámot is megérjen ez a munka.
Pár mondatot tudna kedvcsinálóként elmondani, hogy aki ezt elolvassa, az mindenképpen megvegye ezt a könyvet?
Sok Holokauszttal foglalkozó könyv jelent már meg, ez a munka két dologban is újat tud mondani. Egyfelől teljesen új az aspektus, aminek alapján Hilberg foglalkozik a témával. Egyfelől nem az áldozatok, hanem az elkövetők szemszögéből vizsgálja a témát, valamint azt mondja, hogy a „végső megoldás” egy abszolút bürokratikus folyamat volt. Tehát egy olyan program, ami lépésről lépésre vezetett hatmillió zsidó kiirtásához. Hilberg ezt a bürokratikus szervezetet vizsgálja, mit tettek annak érdekében, hogy eljussanak a végső megoldáshoz. Másfelől pedig az ennek megfelelő hangnem, azaz a nagyon szikár, nagyon gépies, nagyon bürokratikus megvalósításnak megfelelő az egésznek a hangneme. Vannak a témával foglalkozó kiadványok, ahol nagyon helyesen a személyes történeteken keresztül az érzelmekre hatva beszélnek a Holokausztról, Hilberg szikáran, keményen, az érzelmektől mentsen mutatja be ezt az egészet. Szerintem ez a megközelítés hiányzott, ez adhat pluszt az olvasóknak, a diákoknak.
Mit szól a történész szakma ehhez a műhöz?
Nagyon sok vitát váltott ki. Egyrészt azért, mert német dokumentumok alapján vizsgálja a történetet és kihagyja az áldozatok aspektusát. Természetesen így más eredményt kap. Másrészt szintén nagy vitákat váltott ki a zsidók reakciós sémájával kapcsolatos álláspont. Felveti, a zsidók a kisebbségi lét miatt passzivitásba vonultak, nem voltak elég aktívak, vagy megadóak voltak, netán kiegyezni próbáltak a hatalommal, ha agressziót érzékeltek, és ez sokan úgy értelmezik, hogy a zsidókat is hibáztatja a sorsuk miatt. A másik vitapont a zsidó tanácsok szerepe. Hilberg általánosítva azt mondja, ami nem segített, azt nem ismerjük el ellenállásnak. Úgy gondolom, hogy azt a nagyon sok kulturális és szociális vívmányt, segítséget, amit ezek a tanácsok a gettóban megvalósítottak, azt nagyon kicsit, de félreteszi, mert az mondja, kicsi volt az ellenállás, nem tudtak segíteni. Szerintem a viták mellett, ez begy nagyon fontos könyv, nekem nagyon sokat adott.
Az interjú a 2014. október 24-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
Breuer Péter
