Szerényi Péterné: Legendák, tények, emlékek

Legendák, tények, emlékek

 

sefer im magen

A Teleki tér és környéke a XIX. század közepétől a vészkorszakig fontos szerepet töltött be a zsidó kulturális és gazdasági életében. A történelem vihara azonban kitörölte ezt a tényt az emberek fejéből. Ha a zsidóságról esik szó, csak a VI., VII. és XIII. kerület jut eszébe mindenkinek, a Józsefváros nem. Ezt a hiányt pótolta a  Gláser Jakab Emlékalapítvány három napos konferenciája, melynek témája az elfeledett Teleki téri zsidóság volt. Két éves hosszú kutatómunka eredményét foglalták össze és vázolták fel a jelenből induló jövőt.

Lelkes Szilvia és Michael L. Miller más – más aspektusból ismertette a Galíciából ide települt szegény, főleg jiddisül beszélő zsidó kereskedők életét.  Lelkes Szilvia leginkább a XIX.- XX. századi állapotokat mutatta be. Miller előadása a honfoglalás előtti időszakot tárta fel, amikor is a zsidó hitre betért kazárok a magyar törzsekkel együtt érkeztek hazánkba.

Az 1920-as 30-as évek aranykoráról tartott előadást Fris E. Kata. Meglepődve hallgattuk, hogy főleg nők és idősebb férfiak üzemeltették a virágzó zsibárus piacot. Ők voltak azok az ószeresek is, akik az árúk beszerzését végezték. Kicsit nehéz volt elképzelni, hogy nők dolgoztak ószeresként, valahogy nem ez rögződött emlékeinkben, de a korabeli fotók és hirdetések meggyőztek minket. A Teleki tér és környékének virágzó életét mi sem bizonyítja jobban, hogy ezekben az években nyitotta meg a kapuit a Nagyfuvaros utca zsinagóga, és 18-20 lakásból kialakított imaszoba működött. Ezekről, a pótimaházakról Feldmájer Sándor „mesélt”, Lelovics Melinda pedig a térképen mutatta meg elhelyezkedésüket. Volt olyan időszak emelte ki Feldmájer, amikor ezek a magán emberek által létrehozott imaházakból a hitközség nagyobb bevételre tett szert, mint a Dohány utcai zsinagóga. A II. Világháború és az azt követő államosítás után ezek az imaszobák bezártak. Napjainkban csak a Teleki téri imaház működik. R. Sholom Hurwitz rabbi vezetésével szép lassan visszakapja a régi vallási, társadalmi szerepét.

A Gláser Jakab Emlékalapítvány önkéntesei a vészkorszak túlélőit is próbálták felkutatni, hogy pontos képet kapjanak az alig dokumentált hónapokról, az embermentőkről, a Kis Varsó ellenállóiról. Számtalan interjút készítettek, levéltárakban kutattak.

Az előadások témáihoz igazodva műhelybeszélgetések segítették megismerni az itt élt zsidó közösség múlt századi életét és azokat a törekvéseket, melyeket a mai, a Teleki téri zsinagógát látogató fiatalabb nemzedék alakít ki.

Számomra, nem zsidónak a legjobban a kóser konyhával kapcsolatos beszélgetés tetszett, ahol új ismeretekre tettem szert. Tanúságos volt megismerni, hogy milyen nehézségekbe ütközik egy kóser konyhát vezető nő egy nem zsidó közösségben, munkahelyen, gyermeke az iskolában.

2014. szeptember 25. (sztorma)HCJD)

 

slapaj.blog.hu/

Szerényi Péterné