„Nem hiszek a sorstalanságban.”
Létezik-e sorsfordító túlélés?
Erdei Grünwald Mihály, újságíró, filmrendező
Egykori rabbijelölt, újságíró most filmkészítésre adta megint a fejét. Honnan jött az ötlet?
Elsőként egy felvezetőt mondanék el. Szegény ember vízzel főz, ahogy egy régi „óhéber” közmondás tartja. Eredetileg azt képzeltem, hogy Gyerekek a Holocaustban címmel készítek egy szinte végeláthatatlan sorozatot a tragédiát átélő gyerekekkel. Amikor ezt elhatároztam, akkor nézegettem mindenfélét és láttam, hogy ilyen címmel már készítettek egy filmet, Akkor elkezdtem máson gondolkodni, pénzt szerezni a megvalósításhoz, így kerültem el a Civil Alaphoz. Kértem egy összeget, ennek a hatodát kaptam meg. A tematikámban felsoroltam a létező még megtalálható koncentrációs tábort, mint helyszíneket, a létező összes Holocaust központokat, intézeteket az egész világon. Amikor megszületett a pályázati döntés, akkor rájöttem, az a pénz, amit kaptam, az jó ha néhány riport leforgatására lesz elegendő Magyarországon.
Hogy fogott neki a munkának?
Elsődleges volt és ez nyilvánvaló is, hogy Auschwitznak szerepelnie kell. Én kommunikációt tanítok szakiskolában, az Octopusban, ők is pályáztak egy auschwitzi filmre, megnyerték és ők vették fel nekem az ottani anyagot. Így lesz nekem auschwitzi hátterem a filmhez, de lesznek azok a dokumentumok is, amelyeket a megszólaló visszaemlékezők maguk mesélnek el.
Mi lesz a film címe?
Sorsfordító túlélések címmel készül. Kilenc emberrel készítettem, köztük egy kamenyec-podolszki túlélővel, aki 90 éves. Az egész családját elvitték oda, őt az anyukája bújtatta el ott őt és a testvérét, a család többi tagja ott nyugszik a 18 ezer „hontalan” magyar zsidó sírjában. Azért voltak hontalanok, mert nem tudták bizonyítani, hogy valamelyik ősük többszáz évvel ezelőtt Magyarországon született. Szerettem volna, ha régi izraeli interjúalanyaim is megszólaltak volna, akik szintén túlélők, de erre már nem jutott pénz. Ebben a filmben olyanok szerepelnek, akik neves emberek, de ilyen jellegű filmekben még sohasem szerepeltek.
Mondana neveket?
Vámos Tibor akadémikus, Gábor Éva filozófus, ő volt egyébként a kamenyec-podolszki túlélő, Kulcsár István újságíró, Bernáth László, szintén újságíró, az Esti Hírlap utolsó főszerkesztője, ő egyébként abban a táborban volt, ahol az édesapját veszítette el, itt halt meg az én édesapám is és másokat is megszólaltattam.
Miért sorsfordítók?
Én magam nem hiszek a sorstalanságban, szerintem sorstalansága a 600 ezer magyar zsidó áldozatnak van, akiket meggyilkoltak. Ők a sorstalanok. Kertész Imre sem volt sorstalan, hiszen – szerencsére – Nobel díjas lett. A sorsfordítás, ha valakire, akkor rá mindenképpen igaz. Őt nem szólítottam meg, de azok, akik beszélgettek velem, azok nem csak azt mondták el, hogy mit éltek át, hanem azt is, hogy mi történt volna – még ha történelmietlen is a kérdés – velük, ha nem lettek volna szörnyűségek.
Mi lett volna?
Például Drucker Tibor, a neves könyvkiadó, népművelő, egyetemi tanár, órásmester lett volna, ahogy az a családjában szokás volt, az apukája is órásmester volt Szegeden.”Helyette” ő volt a Gestapo első foglya Magyarországon, akit azán végighurcoltak több koncentrációs táboron. Gábor Éva, a borzalmak után ment itthon egyetemre, varrónői képesítéssel, így lett belőle első generációs értelmiségi. Ezek az igazi sorsfordító túlélések!
Mostanában ünnepli a 70. születésnapját.
Igen ez így van, én már ebbe a korszakba születtem bele, bár nem is tudom, hogy sikerült ez, hiszen csoda, hogy túléltem ezt az egészet. Nekem is vannak történeteim. Az egyik barátom, a nagyszerű operatőr Kardos Sándor mesélte el, hogy például neki az volt a szerencséje, hogy a lakásuk a gettó területén volt, így nekik nem kellett költözködniük. Majd a felszabadulás után szinte teljesen kifosztották a lakásukat, csupán az étkészlet maradt meg. A felszabadulás után így csupán egy horogkeresztes náci étkészlet maradt a családnak. Pészachkor minden este abból ették a Széder esti vacsorát. Egy másik történet, ami a filmben szereplő Bánki Iván rendezőé. Bevitték őket a nyilasok a Tattersaalba. Este megszólalt a hangosbemondó: Zsidók, a nemzetvezető Szálasi Ferenc reggel hazaenged benneteket! Bánki Iván arra emlékezik, hogy az ott lévő több ezer zsidó egyszerre kezdett el kiabálni, hogy Éljen Szálasi!
Köszönöm a beszélgetést.
Az interjú az ATV augusztus 31-i Hetiszakasz című adásának szerkesztett változata.
Breuer Péter
