Születésnapi hetiszakasz Erdei Grünwald Mihállyal, aki beszél készülő új filmjéről is.

Különleges alkalom ez a mostani, hiszen pont most töltötte be 70. életévét

 

Softimtól a sorsfordítókig

 

 

Születésnapi hetiszakasz Erdei Grünwald Mihállyal, aki beszél készülő új filmjéről is.

– Különleges alkalom ez a mostani, hiszen pont most töltötte be 70. életévét és pont 50 esztendeje vette fel Önt Scheiber Sándor a rabbijelöltek sorába. Mint egykori Rabbiképzős, mit tud mondani a mostani hetiszakaszról, a Softimról?

Fél évszázad távlatából visszaemlékezni a Softimra csak azért tudok, mert közben készítettem egy 52 részes filmet Szentföldi szent helyek üzenete címmel. Ebben igyekeztem feldolgozni az egész Bibliát és ez a Softim volt az, amelynek kapcsán a bírákról, a korrupcióról, a büntetésről volt szó. Többek között itt ismétlik meg a szemet szemért, fogat fogért, lelket lélekért gondolatot, de szó volt a menedékvárosok kijelöléséről is. A Bírák rész az egyik nagyon fontos része a korrupció elleni küzdelemnek, ez ugye legalább ötezer éve, hanem régebb óta velünk él. Példabeszédek is szólnak arról, hogy egy ókori híres rabbi nem is vette észre, hogy a zsebébe dugtak egy ajándékot, miközben valakinek a javára kellett döntenie. Elkezdett ott hebegni, habogni, amikor belenyúlt a zsebébe, rájött, hogy ott van valami. Már az a tény, hogy beledugtak valamit a zsebébe, már megzavarta az elméjét, pedig ő nem is tudta, hogy mi van a zsebében. Magyarul, a korrupció, a korrumpálódás létezik, mindmáig minden rendszerben, minden kormányban meglévő, rendőrségi, bírósági ügy, ami mindenhol van, ami ellen küzdeni kell! Ezt mondja a Biblia, a Tóra, a hetiszakasz. De az is igaz, hogy nem elég bevádolni valakit, hogy pénzt fogadott el, hanem három tanú egyforma vallomása is kell, különben a vád nem ér semmit. A tanúknak egymástól függetlennek kellett lennie, de fontos volt a szavahihetőség, meg az is, hogy semmilyen rokoni kapcsolat nem volt a vád és közöttük. Persze az is hozzátartozik a történethez, hogy manapság már kevesebbért is elítéltek már embereket. Mit lehet tenni, ez egy ilyen világ.

– A menedékvárosok miként szerepelnek ebben a hetiszakaszban?

Ebben a témában az van, hogy aki tudott arról, hogy az ő földjén gyilkosság történik, bizony az is bűnös! Hiába nem ő volt a gyilkos, így neki menedékvárosban, egyfajta börtönben a helye. Így lett az is bűnös, aki a bűnt nem a kezével, hanem a tudomásával követte el. Így gondoljunk csak bele a Holocaustba, hány ember tudott róla? Ha nem tudott volna, akkor a gettózáskor, amikor már azt bezárták, nem rohant volna át a szomszédba, hogy elvigye a párnacihát, a fazekat, mert azt gondolta volna, mi van, ha holnap visszajönnek? Ám ezek az emberek, úgy látszik, valamit tudtak, tudták azt, hogy ezek a szerencsétlenek soha nem fognak visszajönni, ezért érdemes elvinni a cuccaikat. Az egy másik kérdés, hogy a Holocaust nem volt olyan „sikeres”, mert a 600 ezer deportáltból, szerencsére 100-150 ezer visszajött, akik megpróbáltak visszamenni a nem létező otthonaikba, a széthordott holmijuk közé. Ez a 400-450 ezer ember, akik Auschwitzban és más koncentrációs táborokban pusztultak el, nem a teljes létszám, hiszen 600 ezren vesztették életüket, hiszen voltak munkaszolgálatok, volt Kamenyec-Podolszk és annyi minden más, amit nem számítottak bele a munkatáborokba. Például a munkaszolgálatosokat is egy ideig katonának vélték, azt mondták róluk, hogy katonaként haltak meg. Fegyvertelenül az aknamezőkön.

– Ön most egy film készítésébe is belefogott, amit a Civil Alap támogatott. Mi a film címe, miről szól?

Sorsfordító túlélések a címe, azokról az emberekről szól, akik ugyan nagyon híresek, de eddig kimaradtak az emlékezők soraIból, pedig megérdemelhették volna. Őket kutattam fel. Megszólal többek között egy kamenyec-podolszki túlélő is, akinek a családjából több embert is belelőttek abba a bizonyos 18 ezres tömegsírba, ő maga az anyukájával bujkálva élte túl, ő Gábor Éva filozófus. Megszólal még Vámos Tibor akadémikus is, Állami és Széchenyi Díjas nagy tudós, aki szintén ennek a korszaknak a sz7ülöttje, ő 18 évesen élte át a borzalmakat, de szerepel a filmben Bernáth László, aki az Esti Hírlap utolsó főszerkesztője volt, akinek az édesapját a szeme láttára ölték meg a mühldorfi táborban, ahol az én apámat is megölték. Az a 9 emlékező, aki a filmben szerepel, mindannyian ennek a borzalmas korszak nak az élő tanúi, de ez a korszak sorsfordító is volt számukra. Bernáth László mondta el, hogy ha nincs a háború, a magyarok nem keverednek bele, akkor ő most egy másodrangú banktisztviselő lenne. Nem azt mondja, hogy milyen jó, hogy ezek megtörténtek, de azért lett újságíró, híres ember, ez elmondható Gábor Éváról is, aki eredetileg varrónő volt, az egész családja a Goldberger gyárban dolgozott, Drucker Tibor, aki könyvkiadó lett, órásmester lett volna, m int az apukája. Ezeknek az embereknek a szörnyűség sorsfordítóvá vált.

– Kik a sorstalanok?

Az a 600 ezer, aki elpusztult.

– Hol tart a film?

Az összes interjút felvettük, most a dokumentumanyagokat gyűjtöm, reményeim szerint a film, októberre el is készül.

Köszönöm a beszélgetést.

Az interjú a 2014. augusztus 29-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.