Hetiszakasz – 2014.08.17.
Zsidókról, nemcsak zsidóknak.
Dr. Schőner Alfréd, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora az egyetemről, az akkreditációról, a nyelvi képzésről beszél.
A napokban lehet beadni a pótfelvételire a jelentkezéseket, így az OR-ZSE-ra is.
Valóban így van, azt azonban tudni kell, az OR-ZSE egy vallástudományi egyetem, s mint ilyen a zsidó vallástudomány különböző ágait tanulhatják zsidó vallású diákok és más vallású diákok is. Természetesen vannak azok a szakok, a rabbiszak, a kántorszak, korábban tanárszak, amelyeken kifejezetten zsidó vallású férfiak és lányok is tanultak, tanulnak. A rabbi- és a kántorszakot természetesen csak férfiak kezdhetik, végezhetik el, mert a mienk egy hagyományőrző közösség. Ezen túlmenően szeretnék kiemelni néhány olyan szakot is, amelyek igazán dominánsak. A BA képesítést adók közül nagyon népszerű a közösségi szociális munkás szak, a közösségszervező, a liturgia és nem utolsósorban a judaisztika szak. Ezek a legnépszerűbbek, de érdemes megemlíteni az egyetem kultúratörténeti szakát is, amely MA képesítést ad. Külön meg kell említenem még, hogy Közép-Európa egyetlen olyan zsidó vallási stúdiumokat oktató intézménye vagyunk, ahol a hallgatónak lehetősége van Phd fokozat, tehát a doktori cím megszerzésére is. Visszatérve a pótfelvételikre, a honlapunkra is kitettük, hogy augusztus végén mely napokon vannak a pótfelvételizők vizsgaidőpontjai. Van lehetősége még azoknak, akik más egyetemről szeretnének áthallgatni, vagy miután másutt nem kerültek be, nálunk szeretnének tanulni, mindenkit szeretettel várunk, „csupán” a felvételi vizsga követelményeinek kell megfeleljen.
Mi az OR-ZSE státusza? Egyházi egyetem, magánegyetem?
Az OR-ZSE egy vallási alapokon álló egyházi, vagy vallási egyetem, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének, mint felekezeti főhatóságnak a védnöksége alatt működik, de természetesen egy autonóm intézmény, amely a MAZSIHISZ szerves és integrált része.
Napjainkban egyre többen küzdenek azzal, hogy elfogadtassák diplomájukat. Hogyan fogadják az Európai Unióban vagy akár azon kívül az Önök által kiadott diplomákat?
Magyarország felsőoktatási intézményrendszerére a sokszínűség a jellemző, hála a jó Istennek. A zsidó felsőoktatás Európában, Közép-Európában természetesen az új világnak megfelelően szintén sokszínű. Magyarországon is sok helyen lehet zsidó stúdiumokat folytatni, sok irányzat stúdiumát lehet tanulni, ahogy Európa szinte számtalan helyén. Az OR-ZSE eddig kétszer is állt a legfelsőbb szintű akkreditációs vizsgálat előtt, minkét alkalommal eredménnyel, most kezdődik a harmadik ilyen folyamat. Az eddigi két vizsgálat, az átadott anyagok arra predesztinálnak bennünket, hogy ez is sikerül. Ami a diplomáinkat illeti, az OR-ZSE papírjai, lévén ezek magyar állami diplomák, azaz a magyar állam által kiadott diplomaforma is, az Európai Unió minden országában elfogadják. Érdekes módon, Európán kívül Izraelben és az Egyesült Államokban is. Izraelben számos hallgatónknak van állása, de a tavaly végzettek közül két embernek sikerült a rabbi-, illetve a kántordiplomájával más országban is elhelyezkedni.
Az OR-ZSE nyelvlaboratóriuma is elég híres. Mit lehet erről tudni?
Ha pontosabban kéne fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy nálunk nyelvi lektorátus működik, amely azt jelenti, hogy egy évben kétszer lehet modern héberből nyelvvizsgát tenni és ami Európában teljesen egyedülálló, bibliai héber nyelvből is lehet nyelvvizsgát tenni, tehát mint – kvázi – holt nyelvből. Külön érdekessége ennek, hogy nem csak az intézményünk hallgatói, de más teológiákon Bibliát tanuló hölgyek és urak is jönnek bibliai héber nyelvből államvizsgát tenni.
Köszönöm a beszélgetést.
Robert Capa életéről készült film bemutatója előtt a fotóriporterről, kötődéseiről, a film elkészültéről beszél Hámor Éva forgatókönyvíró
Robert Capa világhírű fotóriporter, fotóművész volt, akivel kapcsolatban Önnek is vannak családi történetei, emlékei.
Igen, ő a nagypapám barátja volt, tíz évvel volt fiatalabb, mint a nagyapám. Én sajnos már egyiküket sem ismertem, de azt megértettem már az alatt a hosszú idő alatt, amióta én Robert Capa munkásságával foglalkozom, hogy miért is voltak ők barátok.
Mióta is foglalkozik ezzel a témával?
2007-ben kezdődött ez a projekt, egy film elkészítéséről van szó. Én magam talán 1999-ben találkoztam először Robert Capaval egy kiállításon, akkor még csak annyit tudtam róla, mint egy átlagos múzeumlátogató. A képei mély benyomást tettek rám, az arcképe még mélyebb benyomást tett, arra emlékszem, hogy hosszú ideig álltam a fotója előtt, egyszerűen lenyűgözött, amit láttam. Ennyi volt az első benyomásom róla. Később, 2007-ben találtam a pincénkben egy könyvet, Capa Kissé elmosódva című könyvét angolul, egy 1947-es kiadást.
Hogy került a pincébe?
A fiamnak kerestem kötelező olvasmányokat a nagyapám hagyatékát tartalmazó dobozokban, mikor megtaláltam ezt a könyvet, akkor nagyon megörültem, de még jobban, amikor megtaláltam a dedikálást, amelyben nagyapámnak, mint első nagy barátjának ajánlja Capa a könyvét.
Ez a könyv ihlette Önt arra, hogy akkor kell készíteni egy Robert Capa filmet?
Nem, először arra ihletett, hogy átmentem az édesanyámhoz, azonnal megkérdeztem, hogy ő mit tud erről, hiszen a dedikáció egyik címzettje Heves Lajos az ő édesapja volt. Ő kezdett el nekem erről mesélni, nagyon megérintett a történet és azt gondoltam, hogy elkezdek utánajárni a nagyapámnak és Robert Capanak. A hosszú kutatások és az emberekkel való beszélgetések kapcsán kiderült, hogy Robert Capa sokkal, de sokkal közelebb van hozzám, mint ahogy én azon a kiállításon gondoltam. A mondataival, a gondolataival a mai napig is azonosulok, például amikor kérdezték tőle, hogy mi a titka a fotóinak, akkor azt felelte, hogy: Szeresd az embereket és ezt éreztesd is velük! Én ezzel a mondattal nagyon is tudok azonosulni, bár ez kevés ahhoz, hogy fotózni is tudjak, ehhez azért ő is kellett. Azt gondolom, hogy nagyon sokat tanultam tőle, még így, a halála után is, mert én úgy gondolom, amíg emlékezünk és amíg emlékeink vannak, addig tart az élet. Biztos vagyok abban, hogy Capa örök életű lesz, r mindig mindenki emlékezni fog, aki akár egyetlen fotóját is látja. Az ő zsenialitása egyszerűen utánozhatatlan, mondták neki fotós tanítványok, hogy technikailag nem is olyan jók a képei, lehetett volna őket más beállításban, más világításban is megcsinálni. Erre azt felelte, én nem szép fényképeket akarok, én történeteket akarok elmesélni. Úgy gondolom, ő egy fotóval is tudott történetet elmesélni, ezt nagyon kevesen tudják, ebben rejlik az ő zsenialitása. Capa egyetlen élő rokona, Susie Marguis, 60 év után ellátogat Budapestre, megtisztel minket azzal, hogy a Zsidó Nyári Fesztivál díszvendégeként eljön a film vetítésére. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy 90 év felett van, ezért is nagy tett ez tőle. Mikor utoljára járt itt Budapesten, 1954-ben, a Gellért Hotelben lakott, ott kapta a táviratot Robert Capa haláláról. Most 60 évvel később ismét eljön, újra a Gellértben lakik, remélem a sors felülírja majd egy kicsit azt a fájdalmat, amit ő akkor megélt.
Köszönöm a beszélgetést.
Salai Ferenc étteremtulajdonos
Mindig van egy hangulat az étel elkészítésekor, mondják a főzni tudók. Igaz ez?
Igen, teljes mértékben. Én úgy szoktam mondani, amikor elkészül egy étel, hogy én ezt, így soha többet nem tudom elkészíteni. Például ma, jó volt a reggelem, jól indult a napom, jó volt reggel a személyzettel találkozni, ettől vagyok képes nap mint nap megújulni, ettől lett a mai ételeknek különlegesebb íze. A zenészeknél szokták azt mondani, ha az a feladata, hogy Mozartot játszon, és telistele van örömmel és kedvvel, akkor egészen elképesztően tud játszani. Amikor egy másik pillanatban, egy másik alkalommal nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy ő szeretné, jön a karmester, átadja a partitúrákat, akkor ugyanezzel az indulattal egészen másként hangzik, mást hallunk majd, hiszen másként közvetíti. Ettől még a darab Mozart darab lesz, mindkét előadás érzelmekkel lesz tele. Különbséggel, de érzelmekkel!
Dr. Schőner Alfréd, a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga főrabbija a hetiszakaszról
Mi a mostani hetiszakaszunk?
Mózes V. könyvében van, a Röé hetiszakaszt olvassuk fel a héten. Ez Mózes V. könyvének a végéhez közeledik, mutatva hogy még nyár van, de néhány héten belül közeledik a zsidó nagyünnepek sora, közeledik az ősz is. A szombat délelőtt felolvasandó Szidra rendkívül gondolatgazdag, mint általában a hetiszakaszok, a heti szidrák. Most egy gondolatot emelnék ki. A hetiszakasz utolsó egysége az úgynevezett zarándokünnepekről beszél, ez egy bibliai fogalom. A zsidó hagyomány szerint háromszor kellett egy évben a híveknek felmenni, zarándokolni Jeruzsálembe és ott áldozatot mutatni. Ez a három ünnep volt a Szukot, a sátoros ünnep, a Pészach és a Sávuot. Ennek a három ünnepnek a bibliai alapja – többek között – a most felolvasandó hetiszakaszban van benne. A három zarándokünnephez egy-egy gondolatot, mintegy üzenetet fogalmazok meg. Az első, amit kiemelnék, az a Pészach, az egyiptomi kivonulás ünnepe, a központi gondolata a szabadság, a fizikai értelemben vett szabadság. Ez az ember alapvető joga és lehetősége, isteni és bizonyos értelemben véve emberi adomány vagy választás. A Biblia előírása szerint a szabadság az Egyiptomból történő kivonulással valósul meg a zsidó nép számára. Ezért a Pészach a most felolvasandó rész, a szabadság gondolatával foglalkozik. A másik ünnep, amit megemlítenék, az a Szukot, a vándorlások, a sátrak ünnepe. Olyan, mint a mi életünk. Megkapjuk a szabadságot, azután vándorlunk. Nem nagyon ismerek olyan embert, aki ott él egész életében, ahol született és ott is hal meg. Ma más világ van, ma a vándorlások korszaka van. Elmegyünk, világot látunk, hazatérünk, a Szukot prefigurálja a XX. század végének, a XXI. század elejének világjelenségét, a vándorlást, de ebben a mindenkori hazatérés lehetősége is ott van. A Savuot, a Tóra adásának a napja, a szellem, a szellemiség napja, amikor a hagyomány szerint Izrael népe a Tórát kapta, a kőtáblát, magát a tiszta szellemet. A három gondolatot összetéve: szabadság, vándorlás és a szellemiség, e háromnak a megtalálása egy bibliai idézettel: Ez a hármas kötelék elválaszthatatlan a mi életünkben.
Köszönöm a beszélgetést, a tanítást.
Az interjú az ATV augusztus 17-i Hetiszakasz című adásának szerkesztett változata.
Breuer Péter
