Szabó György: A DEBRECENI ÉS HATÁRON TÚLI TESTVÉRHITKÖZSÉGEINEK XV. NEMZETKÖZI KONFERENCIÁJÁN.

Tisztelt Egybegyűltek!

A mai konferencia egy hosszú szomorú megemlékezés sorozat része, amely folyamán méltó emléket szeretnénk állítani a magyarországi Holokauszt és a deportálások megindulásának 70. évfordulójára. Az egész társadalom számára fájdalmas fel nem fogható korszakról beszélünk, melynek teljes feltárása és feldolgozása, és a történelmi tényekkel való őszinte, bátor szembenézés még várat magára.

Az események feldolgozása nekünk, magyar zsidóknak így hetven év távlatából még mindig nehéz. Közöttünk élnek még azok a honfitársaink, akik túlélték a Holokauszt borzalmait és az emlékek a mai napig is kísértik őket. Közöttünk vannak még közel nyolcezren és aggodalommal tekintenek a környező világra. Közös feladatunk nekünk, magyaroknak, magyar zsidóknak, hogy ezt az aggodalmat eloszlassuk.

Eloszlassuk az aggodalmukat a jövő építésével, a fiatalok nevelésével a zsidó élet felvirágoztatásával, a zsinagógák megtöltésével. Eloszlassuk az aggodalmukat azzal, hogy gyermekeinket büszke öntudatos magyar zsidókká neveljük. Eloszlassuk az aggodalmukat azzal, hogy a magyar zsidóságon belül az acsarkodást a békével az egymás mellett éléssel váltjuk fel. Eloszlassuk az aggodalmaikat azzal, hogy gyarapodó zsinagógáinkban egyre többen térnek vissza őseink hagyományaihoz.

Az elmúlt év folyamán számos pozitív példát láttunk. Több magyarországi és határon túli településen látjuk a megújhodást az építkezést, a lelkes előrelépést. Debrecen, Karcag, Pécs, Győr csak kiragadott példák, rajtuk kívül is még számtalan helyen, a zsidó élet megújhodásával, gyerekzsivajjal állítunk méltó emléket a Holokausztnak.

Tisztelt Egybegyültek!

A feladatunk közös. Meg kell teremtenünk az egykor Magyarországra oly jellemző együttélést, hogy egy boldog, sötét árnyaktól mentes országban éljünk.