Horovitz Tamás Elnök nyitóbeszéde
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Vendégeink!
Nagyon sok szeretettel köszöntöm Önöket Debrecen és határon túli testvérhitközségeinek tizenötödik nemzetközi konferenciáján. Az elmúlt évek alatt számtalan témával foglalkoztunk: idősek és fiatalok helyzete, közösségeink, hitközségeink jövője, együttműködések, kapcsolatok, közösségépítés, a zsidóság szerepe a Kárpát-medencében, történelem, kultúra, zsidó gasztronómia. Idei találkozónkat a Soá 70. évfordulójának szenteltük. Tettük ezt azért, mert mindannyiunknak nagyon fontos a múlttal való szembenézés, s a múlt hiteles megismerése. Debrecenben a háború előtt közel tizenkétezer zsidó élt, harmonikus összhangban a város különböző felekezeteinek tagjaival. Felidézhetjük olyan elődeinket, mint dr. Schlesinger (Slézinger) Sámuel főrabbit, aki az első zsidótörvény idején tüntetőleg sétált dr. Baltazár Dezső püspökkel vasárnaponként a Nagytemplom előtt. Elődeink sokat tettek a város fejlődésért, gazdasági, kulturális felemelkedéséért. Megemlíthetjük Lefkovits Arthúrt aki saját vagyonából alapította a Városi Múzeumot, mely a mai Déri Múzeum elődje volt. Rex Sándort és Rex Ferencet, akik a mai TEVA Gyógyszergyár jogelődjét alapították. Dr. Ladányi Józsát, aki az orvoslásban ért el kiemelkedő eredményeket, s vagyonát a Debreceni Egyetemnek ajándékozta. Dr. Kardos Albertet, aki irodalmárként, nyelvészként létrehozta a Debreceni Zsidó Gimnáziumot, s megalapította a Csokonai Kört. A sort még hosszan folytathatnám az egyszerű munkásembereken, kereskedőkön, orvosokon, ügyvédeken át, akik munkájukkal, életükkel hozzájárultak városunk gyarapodásához. Végig gondolhatjuk, hogy milyen lenne ma Debrecen és környéke, ha ezeknek az embereknek az utódai ma is köztünk lehetnének. Milyen képet festene hazánk, vagy tágabb értelemben Európa, ha a hat millió elpusztított áldozat utódai ma is itt élhetnének.
Napjainkban, amikor országszerte, még a legkisebb településen is, megemlékezéseket tartanak a Holokauszt 70. évfordulóján, kötelességünk emlékezni mindezekre, és kötelességünk emlékeztetni mártírjainkra, szüleinkre, nagyszüleinkre, rokonainkra, akik áldozatul estek a nácizmus ordas eszméinek. Nagyon fontos, hogy a 70. évforduló szellemiségét vigyük tovább, s ugyanilyen figyelemmel tartsuk szem előtt a mindennapjainkban. Őrködjünk éberen, hogy az időnként felerősödő antiszemita, rasszista gondolatokat, a gyűlölködés és faji megkülönböztetés terjedését még csírájában elfojthassuk. Legyen ez az évfordulója alapja annak, hogy a múlt eseményeit kielemezve egy olyan jövőt építsünk, s olyan körülményeket teremtsünk, mely nem ad lehetőséget soha többé a hetven évvel ezelőtti felfoghatatlan szörnyűségek megismétlődésére.
Nekünk, utódoknak az a feladatunk, hogy mindezek tanulságait számba véve ragadjunk meg minden lehetőséget, mely ezen küldetést sikerre viszi. Felmerül a kérdés: Mi a feladatunk és mit tehetünk a közös jövőnk kialakítása érdekében? Ez egy olyan kérdés, amit meg tudunk és meg is akarunk válaszolni, annak érdekében, hogy mindenütt, határainkon belül és kívül is eredményes munkát végezzünk. Ez az év alapjául szolgálhasson jövőnk megalkotásának. Iránymutatást kell adnunk a jövő nemzedékének, gyermekeinknek vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Tegyünk meg és teremtsünk meg mindent annak érdekében, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy csak közösen, a társadalom teljes összefogásával lehet eredményes jövőt építeni. Hívjuk segítségül az oktatás és nevelés eszközeit, melyek a leghatékonyabban segíthetik céljaink elérését.
Tisztelt Hölgyeim és Uram!
Talán már Önök is tapasztalták és megszokhatták, hogy a Debreceni Zsidó Hitközség egy nyitott, fejlődő úton járó közösség. Folyamatosan fejlesztjük az elődeink által ránk hagyott zsinagógáinkat, épületeinket. Megtartjuk és megmutatjuk a régi debreceni zsidóság hagyományait, szokásait, életét. Jelenleg is meghatározó fejlesztési feladatokban vagyunk benne, mely reményeink szerint a befejezése után sem ér véget, sőt ezek eredményeként már a folytatás lehetőségein dolgozunk. Ennek eredményeként Debrecenben létrehozzuk a Közép- és Kelet-európai Zsidó Oktatási és Kulturális Központot. Az intézmény szakmai programjában kulturális, oktatási, társadalmi célokat megvalósítandó programok szerepelnek a hagyományápolás, az emlékezés és a jövő zsidóságának, valamint a magyarországi „fiatal generáció” képzése céljából. Kettős funkciójából adódóan kimeríthetetlen a lehetőségek tárháza. Kulturális központként lehetőséget ad koncertek, helytörténeti, állandó képzőművészeti illetve vándorkiállítások megrendezésére. Oktatási intézményként a zsidó hagyományokat, a zsidóság egyetemes illetve magyarországi történelmét hivatott közvetíteni.
A projekt megvalósulásával egy olyan modern, a mai kor követelményeinek teljes mértékben megfelelő, a XXI. század technikai vívmányaival felszerelt komplexum jön létre, mely számtalan lehetőségével biztosítja a zsidó kultúrával, hagyományokkal, történelemmel kapcsolatos ismeretterjesztést, a tényszerű történelmi ábrázolás hátterét, így a zsidóságot és a zsidó eszmevilág alapjait mind szélesebb körben tudjuk megmutatni és tanítani.
Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen jellegű intézménynek nemcsak Budapesten, hanem Debrecenben is van létjogosultsága, mint a vidék legnagyobb zsidó közössége, amely az elmúlt tizenöt évben kaput nyitott a határon túli közösségek felé.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kérem Önöket, mind a hazai, mind a határon túli közösségeket, szervezeteket, támogassák közös törekvéseinket, célkitűzéseinket.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
