Eltörött egy hegedű
„Buffó” Rigó Sándor, a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjével valamint a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitűntetett világhírű hegedűművész, cigányprímás, a 100 Tagú Cigányzenekar művészeti vezetője örökre eltávozott körünkből. A kivételes tehetségű prímás a cigányság megbecsült tagja, vezetője, fiatal cigány muzsikusok tanítója, zenei példaképe volt.
Halála előtti napon még viccelődve beszélgettünk a neten, édesapám születésének 100 éves évfordulójára koncertet tervezgetve.
Nem tudjuk elhinni, hogy elment. Hogy nincs többé, az nem lehet. Akik ismertük és szerettük, akik hallottuk muzsikálni, azoknak a szívében örökre megmarad.
Egy ideje tudtuk, hogy beteg, nagyon beteg. De reménykedtünk, hogy még sok feladata van itt a Földön. A magyarnóta, a cigányzenei kultúra megőrzése és elismertetése, az egyetemes zenei kultúra klasszikus értékeibe való beillesztése érdekében végezte művészi munkáját. Társulatával bejárta a világot. Muzsikált koronás főknek palotákban, úri közönségnek világhírű pódiumokon, egyszerű embereknek éttermekben, barátok között csak úgy, a saját és a mi kedvünkre.
Ugyanolyan virtuozitással játszotta a klasszikusokat, mint a szomorú mulatós magyar nótákat .
Számára nem létezett komoly- vagy könnyűzene. Ő csak a dalt ismerte, ami szívéből szólt.
Csodáltuk játékát és szerettük az embert aki volt.
A világsiker nem szédítette el, barátai gyermekkorától megmaradtak. Híres muzsikus családból származott.
Prímás édesapja, Rigó József és nagybátyja, a világhírű id.Járóka Sándor, zeneszerző édesapám barátai, kollegái voltak. Virtuóz tudására az ő szárnyaik alatt tett szert.
6 éves korunktól egy iskolába jártunk. Elevenen él bennem a kép, ahogy közel 60 évvel ezelőtt, hegedűjét fogva megy fel a lépcsőn az osztályunk felett lévő emeleti fiúiskolába, de előbb egy-két szó erejéig megáll az alsó emeleten kicsit viccelődni velem, aki a lányiskola padjait koptattam ugyanott.
A mi gyerekkortól tartó barátságunkba sokszor több éves szünet ékelődött, de a mondatot mindig ugyanott tudtuk folytatni, ahol legutóbb abbahagytuk. Testvérként szerettük, támogattuk egymást családostól. Nem lehetett olyan elfoglalt, nem tartózkodhatott olyan messze földön, hogy ne szakított volna időt megosztani a jót, rosszat ami történt velünk. És sok-sok minden történt….. Féltő apaként nevelte három muzsikus fiát. Unokáinak fáradhatatlan rajongó nagyapja volt, ahogy jó testvér és őszintén jószívű barát is.
A sokat átélt szív befejezte szolgálatát 2014. április 27 délután 13 órakor.
Drága Buffókánk,! Édesapám, Babos Károly dalával búcsúzunk Tőled, amit olyan szívbe markolóan, sokszor sírva muzsikáltál a közülünk korán eltávozott ifj. Járóka Sándor prímáskirállyal közösen is. Ezentúl talán közösen hangszerelitek az „ égi kávéházban” a szférák zenéjét. Sok családtag, jó barát, zenésztársad már odaát van. Amennyivel az égi zenekar szebb, színvonalasabb lett veled, annyival lettünk mi szegényebbek nélküled.
„Vedd elő az imakönyved, imádkozzál értem,
Mert énnékem már elég volt, amit eddig éltem.
Imádságod legyen az én vigaszom a sírba,
Mert a szívem a szenvedést tovább már nem bírja.”
Schlesinger Hanna
Buffókám! Csatlakoztam Hanna soraihoz, azzal a hozzád fűződő emlékkel, hogy mennyire nem volt távol tőled ősi népünk zenéje, könnyeket fakasztóan szólaltattad meg hegedűdön a Jiddische Mamet, de az újkori zsidó állam zenéje is repertoárodon szerepelt, mint erről bizonyságot tettél több alkalommal rádió műsoraimban. Amikor utoljára megtapintottad a Siratófalat, sokakban felmerült az érzés, hogy Buffó és családja mint megannyi család a Kárpát medencében, zsidó gyökerekkel is rendelkezik. Egy biztos, úgy muzsikáltad és énekelted a „Szól a kakas már” című dalunkat – amely mára szinte imáink egyikévé vált-, hogy haszidjaink szemébe is könnyeket csalt . Hiszem, most megérkezvén az égi Jeruzsálembe zenéddel elbűvölöd az igaz lelkeket.
Breuer Péter
