Nincs idő sírni Ne sírjunk, ha rólunk van szó! Jobb egy tett, mint ezer sóhaj… (haszid mondás) Néha jó elérzékenyülni… Igaz, hogy általában nem szeretünk sírni, de azért legyünk őszinték, néha jól esik meghatódni. Sőt! Például utólag kifejezetten „büszkék” vagyunk magunkra, ha egy közeli barátunk temetésén annyira elérzékenyültünk, hogy könnyeket hullattunk. Persze az is igaz, hogy igazán akkor tudunk elérzékenyülni, ha valamiképpen rólunk van szó. Tudjuk sajnálni barátunk barátját, ha balesetben meghalt, de azért jobban sajnálkozunk, ha közvetlenül a mi barátunkról van szó. Könnyezünk, ha éhező gyerekekről hallunk, de azért könnyebben megy a sírás, ha – ne adj Isten! – saját gyerekeinkről van szó. Sőt tulajdonképpen csak akk or tudunk elérzékenyülni, ha valamennyire hozzánk kapcsolódik a szomorú - vagy éppen örömteli - esemény. Ha pedig nem kapcsolódik hozzánk, akkor magunkhoz kapcsoljuk. Megesik a szívünk az éhező gyerekek láttán, mert magunk is voltunk már éhesek, vagy ha mégsem, belegondolunk, milyen lenne éhesnek lenni, vagy egyszerűen nekünk is vannak gyerekeink, és arra gondolunk milyen rossz lenne, ha ők lennének ilyen helyzetben. Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek Nemes dolog meghatódni, de mikor van az ideje a sírásnak? Mindig helyénvaló dolog-e elérzékenyülni? Salamon király így fogalmaz: „Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek” (Prédikátor 3:4.). Első ránézésre a „legbölcsebb ember” arra hívja fel figyelmünket, hogy jó, ha tudjuk mikor van a nevetés és mikor a szomorúság ideje. Ha azonban jobban belegondolunk, akkor önmagában ehhez a felismeréshez, nem kell salamoni bölcsnek lenni. Ha valaki nevet, amikor másnak sírhatnékja van, vagy szomorúan sír, amikor mindenki önfeledten nevet, nos akkor vagy egy pszichikai esettel, vagy kegyetlen szadistával van dolgunk. Ennek a felismerése nem kíván salamoni bölcsességet. A Prédikátor inkább arra utal, hogy amikor szomorúak vagy éppen boldogok vagyunk, akkor sem mindig jó, ha sírunk vagy nevetünk. Lehet, hogy vannak olyan megható helyzetek, amikor jobb ha félretesszük a sírást. Köves Slomó teljes cikkét ezen a linken olvashatja el Hírek Izraeli diákok látogattak Holokauszt túlélőket Debrecenben A debreceni chábád közösség vezetői, Riki és Smulik Feigin különleges chanukai programot terveztek erre az évre. A program célja az volt, hogy összehozzák a városban tanuló fiatal izraeli diákokat a helyi közösség idősebb tagjaival. Megnyitották a Tett és Védelem új irodáját Gideon Behar és az izraeli küldöttség prominens tagjai, Nathan Sharansky és Avraham Duvdevani egy fontos, szimbolikus jelentőséggel bíró eseményre érkeztek Budapestre. Ünnepélyes keretek között felavatták a Tett és Védelem Alapítvány és a Zsidó Ügynökség közös antiszemitizmus-monitoring irodáját. Mindig van következő lépés Különleges ünnepségre került sor a Vasvári Pál utcai zsinagógában a szombati imán: bár micvót ünnepeltek a közösség tagjai. Az ünnepség különlegessége maga a bár micvó fiú volt: a Tórához életében először felhívott Slomó ben Wolf ugyanis nem 13 éves, hanem 67 éves volt. Korcsolya és adakozás Idén is megrendezték a korábbi években nagy sikert aratott hanukai korcsolyázást. A Városligeti Műjégpályán közel 400 korcsolyázó köszöntötte a fény ünnepét. A fényt ünnepelték a sötétség ellenére Nyolc nap, tizenkét vendég, több ezer ünneplő – a közösségi hanukai gyertyagyújtás csodálatos élményét meg a vandálok rombolása sem tudta elrontani. Újabb Hanukiát rongáltak [...]