Nagyon fájt

Nagyon fájt

Nagyon fáj a slendriánság, a felkészületlenség, az érdektelenség! Nem tudok elmenni mellette szó nélkül. Bosszant. Ma délelőtt volt részem ezekből.

 

Az éppen zajló Szimbiózis fesztivál „Igaz Emberek Séta a VII. kerületben” programját látogattam meg. A sétát az érdektelenség szelleme lengte be. Mindössze négyen követtük vezetőnket, Surányi Ráchelt.

 

Belső ösztönöm az érdektelenség láttán jelzett is erősen. Nem hallgattam rá, megbántam. A CEU hallgatójaként „idegenvezetőnk” jobban is felkészülhetett volna. Lehet, hogy az érdektelenség elkeserítette? Nem tudom.

 

A Dohány utcai Wallenberg emlékkert kerítésénél rövid áttekintést adott az embermentésekről, majd Wallenberg tevékenységéről beszélt. A megemlékezést azzal zárta le, hogy 1947-ben az oroszok meggyilkolták. Budapesten több emléktáblája van. Hmm! Kijavítottam a hölgyet. Kissé zavarba jött, majd amikor egyikünk érdeklődött a védett házakról annyit mondott, hogy azok a XIII. kerületben voltak.

 

Elsétáltunk a Lutz emlékűmhöz.  Pár mondat után az „Üvegház” weboldalát ajánlotta nekünk. A szoborról csak annyit mondott, hogy az, magáért beszél, mert Carl Lutznak valami textillel kapcsolatos foglalkozása volt. Megemlítette, hogy nem régen értékelték át embermentő munkáját Svájcban.

 

A Király utca 14-ben már erősen uralkodnom kellett magamon. Megnéztük a gettó falát az udvarban. Pár szóval beszélt a gettóról. Megtudtuk, hogy „a Király utcában a háború előtt is gettóban éltek a zsidók, ezért alakították ki itt nagy gettót”. Jesszusom! Ez azért nem így volt!

 

A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát csak azért ejtettük utunkba, hogy „lássuk, mennyire van átitatva a kerület zsidó emlékekkel” Különben is ez internáló táborként működött a háború alatt a zsinagóga.

 

Innen a Deák térre mentünk – igaz ez már nem a VII. kerület – a Sztehlo emlékűmhöz. Itt aztán volt minden, Salkaházi Sára, Waldemar Langlet, Jane Haining, és persze a „sztelo gyerkek”, meg a ’Valahol Európában’ c. film, mely Sztehlo Gábor evangélikus lelkész életéről szól.

Szóba került Kasztner Rezső is, „van róla egy film is, de a címét nem tudom. …Embermentő tevékenysége kétes. ….A jegyzeteim sajnos angolul vannak”

 

Kedves Ráchel, nem kellett volna kicsit jobban felkészülni? Kicsit utána olvasni? Magyarul, nem angolul! Van anyag bőven!  A beszélgetésből kiderült, hogy Ön hasonló vezetést tart iskolásoknak is és külföldieknek is. Hát nem tudom! Aki csak ezeket, az ismereteket kapja meg Öntől nem igazán lesz képben az „Igaz Emberek” tevékenységével. Tudom a sétára szánt 1,5 óra nagyon kevés, de meg lehetett volna tölteni olyan információkkal, ami arra ösztönzi a résztvevőt, hogy hazatérve „rákeressen a neten” a témára.

2013. május 11.                                                                                   (sztorma)

 

Ha szeret olvasni, akkor kérem látogassa meg blogomat
slapaj.blog.hu/