Bíróság: rongálást követett el a Horthy-szobor leöntője, de tette társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt A kereki Horthy-szobrot piros festékkel leöntő Dániel Péter ügyvédet az ügyben szerdán első fokon ítéletet hirdető Siófoki Városi Bíróság bűnösnek mondta ki rongálás vétségében a sértettnek okozott vagyoni kár miatt, ezért megrovásban részesítette, de kimondta azt is, hogy cselekedete „erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt”.
A nagy sajtóérdeklődést kiváltó per ítélethirdetésén a sértett, a szobrot állító kereki önkormányzati képviselő nem jelent meg, viszont a szoboravatáson is részt vevő Gój Motorosok képviseltették magukat, és felvételt is készítettek.
A bíróság nem jogerősen „a véleménynyilvánítás határait túllépő” Dániel Pétert a legenyhébb büntetésként megrovásban részesítette, és a per során felmerülő 121 600 forint megfizetésére kötelezte. Az ügyészség az ítélet ellen súlyosbításért és pénzbírság kiszabásáért, a vádlott pedig azért fellebbezett, hogy mondják ki a bűncselekmény hiányát, valamint azt, hogy a cselekmény nem jelentett veszélyt a társadalomra.
A bíró az ítélet indoklásában kifejtette: a szoborállítást kezdeményező Sas Attila, a kereki önkormányzat képviselő-testületének tagja, valamint Csicsai László alpolgármester már 2007-től szorgalmazta, hogy hozzanak létre a községben egy turisztikai látványosságot is jelentő emlékparkot. Az ügyben sértettként szereplő Sas Attila kezdeményezésére az ötfős képviselő-testület három szavazattal döntött arról tavaly év végén, hogy a település egyik terét Horthy Miklósról nevezzék el.
Az idén a sértett azzal a kéréssel fordult a helyi testülethez, hogy engedélyezze a téren egy ember nagyságú Horthy-szobor felállítását, amelynek a költségeit ő állja. A szobrot május 13-án avatták fel. Előtte néhány nappal egy hírportálon Dániel Péter kilátásba helyzete, hogy tiltakozásul piros festékkel fogja leönteni a szobrot. Ezt később meg is tette „tömeggyilkos”, illetve „háborús bűnös” feliratokat akasztva rá. Tettével 100 499 forintos meg nem térülő kárt okozott a sértettnek, aki nem igényelte a kár megtérítését, és saját költségén helyrehozatta a szobrot. Az alkotás a bíróság szerint a kulturális javak körébe tartozó tárgyi értéknek tekinthető, szakipari munka rangján értékelhető, és művészeti értéket nem képvisel.
Dániel Péter a tettet beismerte, de a bűnösségét nem. Arra hivatkozott, hogy a cselekmény politikai véleménynyilvánítás és jogos tiltakozás volt. Álláspontja szerint a szoborban kár nem keletkezett, hiszen az értékesebbé vált, drámai tartalmat nyert. Megítélése szerint tettének nincs társadalmi veszélyessége, így büntetőjogi felelőssége sem állapítható meg.
A bíróság a védekezését nem találta elfogadhatónak, mivel a vádlott véleménynyilvánításával kárt okozott más vagyonában, és veszélyesnek mondható a társadalomra annak a magatartása, aki ilyet tesz. A bíró szerint Dániel Péter túllépte a szabad véleménynyilvánítás határait, károkozó magatartása jogellenes, ez alapozza meg a büntetőjogi felelősségét a rongálás vétségében.
A bíró kifejtette, a vádlott a szoborrongálással annak a vélemények adott hangot, hogy Horthy személye nem méltó a szoboremelésre. Közölte, Horthy szerepének értékelése nem feladata a bíróságnak, de megállapítható, hogy közvetett módon, a kárpótlási törvényeken keresztül az állam elismerte történelmi felelősségét az 1939-89 közötti korszak bűneiért. A kárpótlási törvényekkel elismert jogsértések közé tartozik az az időszak is, amikor Magyarország kormányzójaként Horthy Miklós mint legfőbb közjogi méltóság nem élt halasztó jellegű vétójogával, és aláírásával szentesítette a zsidótörvényeket. „E tények a kárpótlási törvényeken keresztül, a jog által is deklaráltan, megkerülhetetlenül rámutatnak Horthy Miklós és mindazok történelmi felelősségére, akik a jogalkotásban és ezek végrehajtásában részt vettek” – fogalmazott a bíró.
Ezt figyelembe véve a bíróság álláspontja az, hogy a „vádlottnak a szoborállítás elleni tiltakozása a jog által is méltányolt, erkölcsileg pozitív tartalmú, és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt, magatartásával azonban a szabad véleménynyilvánítás határait túllépte”. A cselekmény társadalmi veszélyessége – személyes indítékait és családi érintettségét figyelembe véve és javára értékelve – olyan csekély fokú, hogy vele szemben a legkisebb büntetés kiszabása vagy egyéb intézkedés alkalmazása is szükségtelen – mondta a bíró.
Beszélt arról is, hogy a Horthy Miklós rehabilitálására irányuló törekvések ellentétesek a kárpótlási törvények szellemiségével, aláássák a múlt bűneivel kapcsolatos közmegegyezést.
Dániel Péter a tárgyalás után a sajtónak nyilatkozva megköszönte a siófoki bíróság „korrekt és visszafogott” döntését. Az ügy morális és történelmi tartalma miatt nem fogadhatja el a megrovást sem, ezért fellebbez, és kéri, hogy bűncselekmény hiányában mentsék fel – tette hozzá.
