Müncheni terrorakció: 40 éve 11 izraeli sportolót mészároltak le

Müncheni terrorakció: 40 éve 11 izraeli sportolót mészároltak le

1972. szeptember 5-én Münchenben a nyári olimpiai játékok alatt a Fekete Szeptember elnevezésű palesztin terrorszervezet merényletet követett el az izraeli sportolók ellen. 11 atlétát gyilkoltak meg. 40 év elteltével nyilvánosságra hoztak több izraeli dokumentumot is, amely a tragikus eseményt rögzítette – a jegyzőkönyvekben a többi között a Moszad főigazgatójának, valamint az izraeli miniszterelnöknek is meg lett örökítve az álláspontja. 

1972. szeptember 5-én Münchenben a nyári olimpiai játékok alatt a Fekete szeptember elnevezésű palesztin terrorszervezet merényletet követett el az izraeli sportolók ellen. 11 izraelit ejtettek túszul, két sportoló rögtön a túszejtés során halálosan megsebesült, de a német hatóságok szakszerűtlen akciója során a többi túsz is életét vesztette, egy német rendőrrel együtt. Német politikusok, pontosabban Willy Brandt szövetségi kancellár és Hans-Dietrich Genscher belügyminiszter visszautasították az izraeli kormány azon ajánlatát, hogy izraeli különleges egységek segítsenek a túszok kiszabadításában.

A merénylők dolgát megkönnyítette, hogy a sportolók lakhelyét alig őrizték, így a kerítésen bemászva tudták megközelíteni a létesítményt. A foglyok szabadon bocsátásáért cserében szabad elvonulást, és több száz, bebörtönzött terrorista szabadlábra helyezését követelték.

Moszad-vezér: a németek passzívak voltak

Cvi Zamir, az izraeli titkosszolgálat (Moszad) akkori vezetője szerint a németek „semmit nem tettek” annak érdekében, hogy életet mentsenek – legalábbis ez derül ki a héten nyilvánosságra hozott korabeli dokumentumokból. „Az emberi életek nem képviselnek értéket számukra”– mondta el a kabinetnek. Majd hozzátette: „véleményem szerint, és ezért vállalom a felelősséget, a legkisebb erőfeszítést sem tették meg annak érdekében, hogy életet mentsenek, a legkisebb kockázatot sem vállalták, hogy megpróbáljanak megmenteni valakit, sem a sajátjaik, sem a mieink közül”.

Zamir szerint a mentési akció szegényes és hibás kivitelezése vezetett a tragikus eredményhez. „Nekem az a benyomásom, hogy az egész az agyukra ment, szerették volna folytatni az olimpiát, ezért vagy így vagy úgy, de be akarták fejezni”. Beszámolója szerint a német rendőrség és a belügyminiszter „türelmetlenül és vonakodva” állt rendelkezésére. A miniszter állítólag még azt is meg akarta akadályozni, hogy Zamir vele tartson helikopteres útjára, amikor a München közeli repülőtérre mentek, ahol a végső lövöldözésre sor került.

Zamir beszámolt arról, hogy először bátorítólag hatott rá, amikor látta, hogy a németeknek van tervük, de az optimizmus hamar elmúlt, a mesterlövészek pisztolyokat használtak puskák helyett, a páncélozott járművek késve érkeztek csak meg. Nem volt megfelelő világítás, így a terroristák a sötétben el tudták foglalni pozícióikat.

Golda Meir enyhébb állásponton volt

Golda Meir, Izrael akkori miniszterelnöke egy kicsit enyhébb álláspontot fogalmazott meg a német hatóságokkal kapcsolatban. „Nézzék. Én nem voltam ott, de azért pontosan kell megfogalmaznunk az értékelésünket. Amikor terveztek, amikor elindultak az akcióban, akkor megvolt a céljuk. Emberi életeket akartak menteni” – mondta.

Zamir azonban ezt vitatta: „egyáltalán nem kockáztattak a legkisebb mértékben sem. Török-módra harcoltak. Fedezék mögé feküdtek és tüzeltek, de egyikük sem volt hajlandó kibújni a fedezék mögül. A sajátjaik közül is ott feküdtek sebesültek, egy dzsippel odahajthattak volna, hogy kihozzák őket. Egyikük a hasán kúszott, és látszott, hogy bele fog halni a vérveszteségbe, de semmit nem tettek, hogy megmentsék”.

Steven Spielberg Münich című filmje dolgozta fel az izraeli Moszad válaszát a merényletre. A zsidó titkosszolgálat a 11 meggyilkolt sportolóért 11 palesztin terroristát likvidált, akik részt vettek a merénylet megszervezésében.

atv.hu / Arutz Sheva