Jom Hacmaut csodája csak egyszer volt

Jom Hacmaut csodája csak egyszer volt

 

Évről- évre visszajövünk ide, hogy emlékezzünk, ne csak azokra, akiknek nem volt választásuk, és megölték őket, hanem azokra is, akik választottak, és nem hagyták magukat.

Dr. Feldmájer Péter a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke beszéde a cionista ellenállás emlékgúlájánál, amely elhangzott 2012. április 26-án, csütörtökön.

Ünneplő és emlékező gyülekezet!

Évről- évre visszajövünk ide, hogy emlékezzünk, ne csak azokra, akiknek nem volt választásuk, és megölték őket, hanem azokra is, akik választottak, és nem hagyták magukat.

Megpróbálták azt tenni, amit mindenkinek meg kellett volna tenni, fegyvert, vagy éppen pecsétnyomót ragadtak, hogy küzdjenek, embereket mentsenek meg, hogy megmentsék a becsületünket.

Az elmúlt évben már megemlékeztünk arról, hogy milyen nehéz volt a munkájuk, milyen nehéz volt a harcuk, hiszen egy mindent elnyomó, mindent eltipró fasiszta gépezettel álltak szemben. Arról ritkábban beszélünk, hogy azért is nehéz volt nekik, mert nem értették meg őket, nem értették, vagy nem akarták megérteni őket.

Legalább annyira nehéz volt a zsidó vezetéssel, az akkori „hivatalos zsidósággal” elfogadtatni azt, amit tenni akartak, mint amilyen nehéz volt harcolniuk az ellenséggel.  Hiába mondták el már ’42-43-ban, mit jelent a „végső megoldás”, hogy mit kellene tenni ellene, senki nem hitt nekik, s bármily hihetetlen, még ’44 március 19. után is visszafogták őket, és inkább őket hibáztatták, mondván, ha valamit tesznek, akkor majd nagy baj éri a zsidókat.

Milyen nagyobb baj érhette volna őket? Ők – ahogyan az akkori zsidó vezetés is – pontosan tudták, hogy itt olyan nagy a baj, amelynél szörnyűbbet senki sem tud elképzelni.

Mégis szemben azokkal, akik akkor vezették a zsidóságot, – egy kivétel volt, Komoly Ottó, aki a Cionista Szövetség elnökeként nem bukott meg a történelem vizsgáján – és szemben álltak a harcolókkal, folytatták a harcot, pedig tudták, hogy talán nem maradnak életben. Tudták, majd mindannyiuknak meg kell halniuk, és nagyon kevés embert tudnak majd megmenteni.

Egyetértve Ilan Mor Izrael Állam nagykövete szavaival – Jom Hacmaut csodája csak egyszer volt. A magyar cionisták hittek a csodában, hittek abban az álomban, amelyet a modern magyar zsidó próféta, Herzl Tivadar megálmodott. Nagyon szomorú, hogy nem élhették meg 64 évvel ezelőtt, hogy ott Tel-Avivban kikiáltsák a modern zsidó államot, amiért ők életüket adták. Életüket adták azért a népért, amelynek tagjaiként mindent megtettek a becsületért, a fennmaradásért.

Jöjjünk hát majd el ide megint, s évről- évre emlékezzünk, legyünk büszkék rájuk, hogy ilyen emberek is voltak eleink.

Köszönöm, hogy meghallgattak!