Ávodim hojinu löfáraj böMicrójim

Ávodim hojinu löfáraj böMicrójim” – A Fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban

 

Feldmájer Péter  „Ávodim hojinu löfáraj böMicrójim” – A Fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban

E szavakkal kezdődik a Hagada, amelyet ma este felolvasunk széderestéinken, otthon családi körben, vagy a közösségeinkben. Rabszolgaságunk Egyiptomban kettős természetű volt: egyrészt fizikai, másrészt szellemi.

Fizikai volt, mert nehéz munkákat raktak ránk, és sanyargattak bennünket. Amikor eleink hetvenen lementek Egyiptomba, menedéket kerestek ott, s találtak is, hiszen József, aki saját erejéből, kimagasló intelligenciával vált börtönbe vetett halálraítéltből az uralkodó tanácsadójává – mai szóval miniszterévé –, örömmel fogadta családját.

A héberek törzse dolgozni, gazdálkodni ment oda és szorgos munkájukat megbecsülték abban az országban. Nagy néppé váltak őseink Egyiptomban, de új fáraók jöttek, és elfelejették azt, mi minden jót cselekedtek a héberek, és az egész népet rabszolgasorba taszították. Mindegy volt, hogy kinek milyen egyéni érdemei voltak, az oktalan, faji alapú gyűlölet elhatalmasodott, és az uralkodók megkezdték hadjáratukat ellenünk.

Elrendelték, hogy öljenek meg minden újszülött zsidó fiút, így akarták örökre kitörölni a történelemből az Úr kiválasztott népét. De ők felkiáltottak hozzá, kérték segítségét, és ő meghallotta hangjukat.

Nemcsak fizikai, hanem szellemi értelemben is megsemmisülés fenyegette őseinket, hiszen egyre többen vették föl a többség szokásait, a bálványimádást, és elfelejtették, hogy eleik csak ideiglenes lakóhelyül választották Egyiptomot, elfelejtették, hogy ők a kiválasztott nép tagjai, akiknek az Örökkévaló odaígérte Kánaán földjét. Rabszolgaként dolgoztak, de volt hol lakniuk, volt mit enniük. Végül mégis hallgattak Mózes szavaira, aki elindult velük a szabadság földje felé.

Egyiptomban egy egész népet tartottak szolgaságban, mai szavakkal élve faji diszkriminációval sújtották őket, s ezt egyetlen nép sem tűrheti el.

Bármilyen veszélyekkel is jár az elindulás, a viszonylagos kényelem elhagyása, bármilyen sanyarúság is várt rájuk a sivatagban, nem tűrhették, hogy semmibe vegyék emberi méltóságukat, büszkék voltak kiválasztottságukra, büszkék voltak identitásukra. A Hagada, a kivonulás története örökre szóló példa nemcsak nekünk, zsidóknak, akik kései utódai vagyunk a kivonulóknak, hanem minden embercsoportnak, amelyet rabságban tartanak, amelyet gyűlölnek, amelyet elnyomnak.

Ez az üzenete a mai estének, indentitásunk, hitünk az Örökkévalóban, emberi méltóságunk sérthetetlen és kikezdhetetlen. Lehet, hogy ideig-óráig tűrünk, de legbelül, lelkünkben mindannyian tudjuk, hogy előbb-utóbb helyre kell állnia a világ rendjének, imáink meghallgatásra találnak, és sanyargatóink a semmibe hullanak, eljő a szabadság napja.

E gondolatok jegyében kívánok az egész magyarországi zsidóságnak kóser Pészachot.

A szerző a Magyarországi Zsidó HItközségek Szövetsége elnöke