A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung című vasárnap megjelenő német konzervatív lap a tárcarovatában Zilahy Péter magyar írótól közölt cikket a január 21-én Budapesten tartott kormánypárti demonstrációról.
A széllel szemben című írásában Zilahy emlékeztetett Orbán Viktor egy németországi interjújára, amelyben a miniszterelnök kijelentette, hogy Magyarország a szabadságharcosok hazája. Az író ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy „a kormányon lévőkért az utcára vonulni legalábbis nem tipikusan magyar” szokás. Emlékeztetett arra, hogy a legnagyobb ilyen típusú demonstrációt Budapesten 1957-ben, a forradalom leverését követő terror idején tartották, legutóbb pedig 1990-ben rendeztek hasonló tüntetést. Akkor a frissen megválasztott jobboldali kormányt támogató demonstráció a benzináremelés miatt sztrájkoló taxisok ellen irányult, és a Fidesz baloldali párt volt.
A január 21-i tüntetéssel „a Fidesz megmutatta, hogy még mindig tömegeket tud megmozgatni, ha iparkodik”, de már csak azzal az ürüggyel, hogy támadás érte az országot – fejtette ki a szerző. Hozzátette: ha az a benyomás keletkezik, hogy az EU „rászállt Magyarországra”, akkor az mártírrá teszi Orbánt, és évekre bebetonozza a hatalmát, az EU-nak ezért „óvatosan kell eljárni.”
A magyar színházi életről közölt egyoldalas körképet hétvégi számában a Le Monde című napilap. A mértékadó francia liberális újság külön interjút közölt Schilling Árpáddal, amelyben a „Franciaországban legismertebb magyar rendező” a kulturális életben tapasztalható apátiáról beszélt.
A körképet jegyző Brigitte Salino kritikus szerint „a hatalom nacionalista beavatkozásával szemben a színházi élet a tiltakozás és a kompromisszum között keresi az útját”. Véleménye szerint a Trafóban történt igazgatóváltás „rávilágít a kultúra összetett helyzetére Magyarországon, ahol a politikai hovatartozás és a művészi tétek összekeverednek”. Úgy látja, hogy miközben folyik egy belső háború a színház és a tánc között, a hatalom nacionalista pályára kívánja állítani a kulturális intézményeket. Egyes művészek a lelküket is eladnák, azokat viszont, akik elutasítják a kompromisszumokat, munkanélküliség fenyegeti – állítja a színházi újságíró, aki az Új Színház „szélsőjobboldali igazgatóságának” kinevezését nem szakmai, hanem politikai döntésnek tartja.
(www.lemonde.fr/culture/article/2012/01/28/la-scene-hongroise-rongee-par-l-hydre-nationale_1635892_3246.html)
Schilling Árpád a legsúlyosabb gondnak azt nevezte, hogy a másfél millió Fidesz-szavazó és további másfél millió bizonytalan mellett abból a 4 millió emberből, aki soha nem szavazna a kormánypártra, sokan egyáltalán nem foglalkoznak politikával. Szerinte a polgári tudatnak történelmi és politikai okokkal magyarázható hiánya miatt kerülhetett hatalomra Orbán Viktor, akit „tökéletes populistának” tart. Hívei nem veszik észre, Orbán milyen mértékben hazudik: Putyin-módjára megjátssza az egyszerű embert, kiválóan beszél a nép és a politika nyelvén, s tudja, hogyan kell gyűlöletbeszéddel megosztani az embereket. „Annak a veszélynek az érzése, amely a köztársaságot fenyegeti, nem hatja át a magyarokat” – véli a rendező. „Szégyennek” tartja, hogy az értelmiség nem tiltakozik. „Elértük az apátia mélypontját. Egyesek félnek, mások pedig azt mondják: minden hiába, a rendszer be van betonozva” – hangsúlyozta Schilling.
(www.lemonde.fr/culture/article/2012/01/28/arpad-schilling-nous-avons-atteint-le-sommet-de-l-apathie_1635893_3246.html)
Orbán Viktornak szóló, több mint száz lengyel konzervatív értelmiségi által aláírt nyílt levelét publikált vasárnap a Niedziela című katolikus hetilap. A január 22-i keltezésű levél Jerzy Robert Nowak, a katolikus Radio Maryjával szorosan együttműködő történész kezdeményezése.
„Csodáljuk az Ön kormányának bátorságát, amellyel a külföldi tőke igája és az Európai Unió nagy országainak dominanciája alól próbál kiszabadulni, kiállva a magyar vállalkozások és az összmagyar nemzeti érdekek mellett” – olvasható a levélben. Az aláírók elismerésüket fejezik ki az új magyar alkotmány „nagy hazaszeretete és a vallás jelentőségének elismerése”, valamint „a kommunizmus maradványainak felszámolása” iránt. Példásnak és követendőnek nevezik „a magyar utat”.
Az aláírók hangsúlyozzák, hogy sok lengyel az 1956-os forradalom „Lengyelország utat mutat…” jelszavát „Magyarország utat mutat, kövessük a magyar utat” jelszóra változtatta. Véleményük szerint Magyarország áll ki a leghangosabban és legbátrabban a kis államok és közepes európai nemzetek szuverenitása mellett, „a nagy államok, a multinacionális vállalatok és bankok diktátuma ellen”. A levélben bírálják „a külföldi pénzügyi körök, valamint a baloldali és liberális körök Magyarország elleni hajszáját”, és sok szerencsét kívánnak a magyar kormánynak. „Hiszünk abban, hogy az Ön kormánya a nemzet nagy részének támogatásával és bizalmával átvészeli a vihart” – áll a levélben.
