„Ezt a tragédiát soha nem felejthetjük”

Soha nem szabad elfelejteni a Kamenyec-Podolszkijban történt tragédiát, amely során mintegy húszezer deportált, védtelenné, hontalanná vált zsidó embert öltek meg – mondta Latorcai Csaba nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár pénteken Budapesten, az ukrajnai területen végrehajtott tömeggyilkosság 70. évfordulóján rendezett gyászmegemlékezésen.

A Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban tartott rendezvényen – amelyen a vészkorszak néhány túlélője is részt vett – a helyettes államtitkár rámutatott: aki a múltat elfelejti, és saját népének történetét nem tiszteli, nem érdemes arra, hogy a jövő által felkínált lehetőségekkel éljen. „Ezt a tragédiát soha nem felejthetjük, hogy okuljunk és tanuljunk, hogy megtaláljuk a helyünket a jövőben” – tette hozzá. Mint közölte, az emlékközpont „élő felkiáltójelként őrzi a holokauszt fájdalmas emlékét”. Megemlítette, hogy a kamenyec-podolszkiji tömeggyilkosság Magyarország német megszállása előtt az itteni zsidóság elleni egyik legsúlyosabb atrocitás volt. Az 1941. július 12-i rendelet még „alkalmatlan idegenekként” említette őket, majd 1941. július-augusztusban Körösmezőnél gyűjtőtáborokba vitték, végül „marhavagonokban toloncolták ki őket a halálba” – emlékeztetett. Megfogalmazása szerint ami ott történt, az a magyarországi zsidóüldözés egyik legvéresebb, de leghomályosabb kérdése egyben. Példaként említette, hogy máig nem egyértelmű, kik és mikor hozták meg a döntést ennek a tömeggyilkosságnak a megindításáról, illetve voltak-e hasonló áttoloncolások.

Felvetetette azt a kérdést is, hogy „hol volt Isten és az ő ereje a holokauszt idején”, ugyanis „emberi elmével nehéz hinnünk, hogy a Teremtő azokban a napokban sem feledkezett meg az emberekről”, pedig „Isten ott volt a szenvedőkkel (…) és ott volt az igazak szívében is, akik vállalták a legnagyobb kockázatot (…) és eszközök tudtak lenni, hogy az ég szélére taszítottak számára a túlélés reményét segítsék”. Az embermentők előtt, mint Raoul Wallenberg és Slachta Margit, fejet kell hajtani, mert ők „emberek tudtak maradni az embertelenségben” – tette hozzá.

A rendezvény keretében Latorcai Csaba leleplezte és megkoszorúzta a kormány emléktábláját, őt követte Haraszti György, a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány kuratóriumának elnöke és további civil szervezetek képviselői.

A Páva utcai rendezvény előtt a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga bejáratánál is tartottak megemlékezést. Itt Botos János, a Holokauszt Emlékközpont igazgatóhelyettese beszédében arra utalt, hogy nem tudott meg sokkal többet az elmúlt húsz év alatt sem a magyar társadalom a Kamenyec-Podolszkijban történt mészárlásról, és még mindig nem tudni a meggyilkoltak nevét. Kitért arra is, hogy a kitoloncolás során az érintetteket azzal áltatták, a kárpátaljai területen új életet kezdhetnek, de nem erről volt szó, hanem az ő megsemmisítésükről. Újabb kutatások szerint egyáltalán nem biztos, hogy az 1941-es gyilkosságok kizárólag zsidó embereket érintettek – hangsúlyozta. Ezen a rendezvényen a zsinagóga falán lévő, húsz éve felavatott emléktáblát koszorúzta meg mások mellett Latorcai Csaba.