Emléktáblát avattak
Emléktáblát avattak Efraim Kishon magyar-izraeli író tiszteletére
Efraim Kishon, a 20. század legsikeresebb magyar születésű izraeli írója tiszteletére avatott emléktáblát csütörtökön a fővárosban Tarlós István főpolgármester és Aliza Bin-Noun izraeli nagykövet.
A Budapesti Operettszínház előtt egy kőkocka három oldalán
elhelyezett bronz táblák – Király Vilmos munkái – magyar, héber és
angol nyelven idézik meg Efraim Kishon, vagyis Kishont Ferenc
(1924-2005) magyar származású izraeli szerző, rendező, drámaíró és
világhírű humorista emlékét.
Az avatón ott volt Kishon két gyermeke, Rafi és Renana, s megjelent
a budapesti svájci nagykövet is, hiszen Kishon utolsó éveit Svájcban
töltötte és ott is halt meg.
Tarlós István, Budapest főpolgármestere azt emelte ki, hogy régi
adósságot törleszt ezzel a táblával a főváros, mert Efraim Kishon
Budapestről származott el. Szakmai példaképének tartotta Karinthy
Frigyest és Molnár Ferencet, „humora, a híres pesti humor a
magyar-zsidó együttélést szimbolizálja. Bátor, szabad, igényes ember
volt, Budapest büszke rá és ápolni fogja emlékét” – ígérte a
főpolgármester. A helyszín kiválasztásában szerepet játszott, hogy
az író, humorista gyakran megfordult barátaival a pesti Broadway-nek
nevezett környék kávéházaiban.
Aliza Bin-Noun izraeli nagykövet elmondta: három éve született az
ötlet, hogy legyen emléktáblája a híres izraeli magyarnak, és Tarlós
István hivatalba lépése után támogatólag a terv mellé állt.
Emlékeztetett arra, hogy Efraim Kishon 1949-ben, Izraelbe érkezése
után Haifa mellett egy konténerben lakott és betegápoló volt, közben
pedig éjjel-nappal a héber nyelvet tanulta. Két év után már közölte
humoreszkjeit az Omer és a Davar című lap.
A nagykövet felidézte, hogy Kishon filmrendezőként is nagyot
alkotott, ő volt az első izraeli filmes, aki Golden Globe (Arany
Glóbusz ) díjat kapott a nagysikerű Szalah Sabati című filmért,
amelynek főszereplője a híres Haim Topol volt.
Efraim Kishon szatirikus műveit – köztük a Nézz vissza Lótné!, a
Noé bárkája, a Tengeribeteg bálna, a 6 napos háborúra utaló Jaj a
győzteseknek című munkáját – 37 nyelvre lefordították. Könyvei több
mint 40 millió példányban keltek el. Munkásságát számos díjjal, a
legmagasabb izraeli állami kitüntetéssel, az Izrael-díjjal is
elismerték. 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 2004-ben, utolsó budapesti látogatására megjelent három utolsó könyve is: az Alma a fa alatt, A szerencsés flótás és a Hiszi a piszi. Efraim Kishon 1924-ben született Budapesten, asszimilált zsidó nagypolgári családban, a jezsuitákhoz járt iskolába, kiváló minősítéssel végzett, de a zsidótörvények miatt nem mehetett
egyetemre, kitanulta az aranyművességet. 1944-től munkaszolgálatos
és különböző haláltáborok lakója, majd szökevény volt. Szüleit és
testvérét is megtalálta, ők négyen maradtak meg a nagy családból.
1945 és 1949 között a Ludas Matyi című legendás vicclap munkatársa
volt Hoffmann Ferencről Kishontra magyarosított névvel. Ő ugyan
Hontot akart, de a barátai alacsony termetére utalva csak kis Hontnak nevezték. Egy izraeli bevándorlási hivatalnok adta neki az Efraim Kishon nevet – árulta el a fia.
Efraim Kishon háromszor nősült, három gyermeke van. Az avatón
megjelent fia, Rafi elmondta, hogy apja lelke legmélyén haláláig
magyar maradt. A hébert akcentussal beszélte, ezért örült
Budapesten, amikor megdicsérték, hogy akcentus nélkül beszéli a
magyart. Elárulta, hogy apja imádta a magyar szalámit, mindenféle
vágószerkezetet beszerzett, hogy minél vékonyabbra tudja szeletelni
kedvenc csemegéjét, pedig mindig megfájdult tőle a gyomra.
Leánya, Renana megemlítette, hogy Amir, a harmadik testvér New
Yorkból nem tudott eljönni az eseményre. Apjáról fölidézte, hogy ha
játékokat vett nekik, megtartotta magának, soha sem volt otthon, nem hitt a házasság intézményében, s közben 40 évig, édesanyja haláláig éltek házasságban. Héberül írt, németül beszélt és magyarul álmodott – jegyezte meg Renana Kishon.
