Albrecht Dürer 540 éve született

1471. május 21-én született Nürnbergben.


Albrecht Dürer, a német reneszánsz legnagyobb művésze 540 éve született

 

Albrecht Dürer, a német reneszánsz legnagyobb művésze 540 éve, 1471. május 21-én született Nürnbergben. Festményei, rajzai, elméleti művészeti munkássága révén mély hatást gyakorolt korára, alkotásainak intenzitása azóta sem veszített erejéből.

Ötvös apja a Békés megyei Ajtósról vándorolt ki Németországba,
innen a Thürer, majd a németesített Dürer (Ajtósi) név. Albrecht a
művészettel apja műhelyében kezdett ismerkedni. 15 évesen a város
első számú festője, a gótikus stílusban alkotó Michael Wolghemuth
tanítványa lett, s elsajátította a fafaragás és rézkarcmetszés
alapjait is. Gyakorló éveinek végén, a kor szokásainak megfelelően
vándorútra indult, bejárta Elzászt, Németalföldet és Svájcot.
Dürer volt az első a német festők közül, aki vallásos hitét
összeegyeztette az olasz reneszánsz tökéletesen elsajátított
formanyelvével, tanulmányozta a perspektívát és a szépség
szabályait. Ugyanakkor kerülte az olasz minták idealizmusát,
hihetetlen rajztudással, részletességgel volt képes ábrázolni a valóságot.
1494-ben Olaszországba utazott és igen sok, részletező tájképet
alkotott. Visszatérve Nürnbergbe intenzív munkába kezdett, ez
alapozta meg hírnevét, ekkor született a 15 fametszetből álló
látomásos, zsúfolt és szenvedélyes Apokalipszis-sorozata. 1500 körül
kezdett az emberi test arányaival foglalkozni, 1504-es Ádám és
Éva-metszetén az emberi szépséget a kiszámított, eszményi forma
révén ragadta meg, ezek az első német aktképek. Ötképes oltárán, a
Háromkirályokon olasz hatást is érezni, de kitűnik újító realizmusa
is. 1500-ban készült önarcképe a korszak kiemelkedő alkotása, a
magát Krisztusként ábrázoló művész addigi festői tapasztalatait és
hitvallását összegezte, hogy mindenki számára bebizonyítsa: a festő nem kézműves.
1505 és 1507 között Itáliába utazott, Velencében találkozott
Bellinivel és festőtársaival. Megrendelésre festette a
Rózsafüzérünnep című festményét, melynek az egész város csodájára
járt. Népszerűsége ellenére hazatért, s megalkotta a Lovag, Halál és
Ördög, a Szent Jeromos és a Melankólia című rézkarcait, amelyek
jelképeit azóta is sokan sokféleképp magyarázták.
1512 után I. Miksa német-római császár lett a legfőbb támogatója,
aki több munkát rendelt tőle. A császár halála idején maga is
betegséggel küzdött, ekkor került Luther hatása alá, bár katolikus
hitét élete végéig megőrizte. Negyedik, egyben legutolsó útjára
azért indult, hogy megnyerje az új császár, V. Károly kegyeit és
megerősíttesse életjáradékát; Németalföldön számos humanistával és
művésszel találkozott. Már betegen tért haza, munkaképessége
csökkent, így főleg elméleti kérdésekkel foglalkozott. 1526-ban
alkotta egyik utolsó híres munkáját, a Négy apostolt.
A humanista művészet kiemelkedő alakja 1528. április 6-án hunyt el
Nürnbergben, sírfelirata így szól: „Mindaz, ami Albrecht Dürerből halandó volt, e domb alatt van eltemetve”.