Egy filozófus a líbiai francia szerepvállalás mögött

A Nyugat líbiai intervenciója miatt a térség zsarnoki vezetőinek át kell gondolniuk,
hogy elnyomják-e az utcai megmozdulásokat –


A Nyugat líbiai intervenciója miatt a térség zsarnoki vezetőinek át kell gondolniuk,
hogy elnyomják-e az utcai megmozdulásokat – véli egy híres francia filozófus, aki arra ösztökélte Franciaországot, hogy járjon élen az akcióban.
 Bernard-Henri Lévy – ez a színes egyéniségű értelmiségi, és a
lázadóknak nyújtott támogatásról Nicolas Sarkozy elnök által hozott
döntés katalizátora – azt mondja, hogy “a líbiai katonai célpontokat
eltaláló koalíciós bombák egyben Damoklész kardját jelentik más
diktátorok számára”.
 A közismerten pacifista Lévy egy külföldi újságíróknak tartott
sajtóértekezleten azt mondta, hogy véleménye szerint a koalíciós
támadás heteken belül véget ér, a Moammer el-Kadhafi eltávolítását
akaró szedett-vedett erők lassú haladása ellenére.
 Mint mondta, reméli, hogy a líbiai siker feleslegessé teszi a
további nyugati katonai akciókat a térségben, ahol a
tömegmegmozdulások “arab tavasza” gyorsan szétterjedt a tunéziai és
egyiptomi felkeléseket követően.
 “Ha a líbiai művelet sikeresnek bizonyul, az intervencióval ér fel
– virtuálissal talán, de mindenképpen intervencióval – Szíriában” –
mondta Lévy.
 Franciaország, amely hagyományosan ódzkodik a fegyveres
intervenciótól, jelenleg az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten a
politikai nyugtalanságra adott nemzetközi válasz élvonalában
található. Három héttel ezelőtt Párizs hajtotta végre az első légi
csapást Kadhafi erői ellen, most pedig helikoptertámadásokat végez
egykori gyarmatán, Elefántcsontparton. A korábban ugyancsak francia
gyarmat Szíria újabb dilemmát okoz Sarkozynek. A Bassár el-Aszad
uralma elleni tiltakozás elnyomására kivezényelt katonák civilek
tucatjait ölték meg.
 “Ha Kadhafi nyer, Bassár el-Aszad őrültsége a végletekig fokozódik.
Ha Kadhafit megverik, akkor azt hiszem Aszad is belátja, hogy
tárgyalnia kell” – jelentette ki Lévy.
 A Franciaország-szerte jól ismert, tupírozott hajáról, állandó
barnaságáról és nyitott gallérral hordott elegáns fehér ingeiről
híres Lévynek szerepe volt abban, hogy Sarkozy, elsőként a külföldi
vezetők közül, hivatalosan elismerte a líbiai ellenzéki nemzeti
tanácsot.
 A konzervatív elnökkel és ex-modell feleségével, Carla Brunival
rendszeresen az Elysée-palotában ebédelő és vacsorázó divatos
baloldali értelmiségiek közé tartozó Lévy a múlt hónapban felhívta
Sarkozyt Bengháziból, miután találkozott a felkelőkkel.
 Közölte vele, hogy szerinte Franciaországnak oda kellene figyelnie
a mozgalomra, majd Párizsba hazatérve röviden tájékoztatta a líbiai
helyzetről, megszerezve ezzel a nem hivatalos elnöki tanácsadó címet
és a média élénk figyelmét.
 Az ízig-vérig baloldali Lévy, aki állítja, hogy egy választáson
sose szavazna Sarkozyre, tiltakozik az ellen, hogy egy olyan ember
kulcsfontosságú tanácsadója lenne, aki bírálói szerint nélkülözi a
korábbi francia elnökök intellektuális súlyát.
 “Nem adtam neki tanácsot, csak elmondtam, hogy Franciaország
becsületére válna (a lázadók elismerése)” – mondta Lévy.
 Miután Franciaország elismerte az ellenzéket, a lázadók támogatói
francia zászlókat tűztek ki Bengházi-szerte, nehézzé téve
Franciaország számára azt, hogy ne vállalja a vezető szerepet –
tette hozzá.
 “Azt mondtam Sarkozynek, hogy ha Bengháziban vér folyik, akkor az
ráfröccsen a francia zászlóra” – mondta a filozófus.
 Lévy, aki állandó telefonos kapcsolatban áll a líbiai lázadók
átmeneti tanácsával, kifejtette:  ha minden más erőfeszítés kudarcot
vall, akkor a lázadók felfegyverzése kell hogy jelentse az utolsó
menedéket, s elismerte, hogy szárazföldön már csempésztek a
felkelőknek  némi fegyvert.
 “Bizonyos fenntartással bízom az átmeneti tanácsban lévő
emberekben. Bizakodó vagyok, egyben nyugtalan is – mondta Lévy. –
Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni az elkövetkező napokban annak
elmagyarázásáért, hogy undorító dolog az al-Kaidával egy kalap alá
venni őket. Nem igaz, hogy a radikális iszlám inspirálja őket.”