Egyiptomi változások
Az egyiptomiak nagy része a forradalom óta történt legjelentősebb változásnak azt tartja, hogy a hatóságok enyhítettek a három évtizede érvényben lévő szükségállapoton: eltörölték a gyülekezési tilalmat, szabaddá tették az utat a tüntetések előtt.
Az emberek élnek is ezzel a lehetőséggel: a héten az állami tv és rádió munkatársai követelték a vezetők elmozdítását és fizetésük emelését; kopt keresztények
követelik ülősztrájkkal egyik templomuk felgyújtásának kivizsgálását; nők tüntettek nagyobb részvételért a politikában.
Fontos állomása a változásoknak a mubaraki alkotmány hatályon kívül
helyezése, az elnöki hatalom megnyirbálása és az út megnyitása
pártok alapítása előtt. Az alkotmányról rendezett népszavazás nyomán
a katonai vezetés életbe léptette az átmeneti alkotmányt, amelyet
majd az elnökválasztás után váltanak fel új alaptörvénnyel.
Kerekasztal-szerű egyeztetések után több ponton változtattak.
Például két ciklusra rövidítik az államfő lehetséges hivatali
idejét, és az eddigi szabályokkal szemben, amelyeknek alapján
Mubaraknak nem lehetett ellenlábasa, ezután bárki indulhat az
elnökválasztáson, aki betöltötte a 40. életévét, egyiptomiak a
szülei és a házastársa, és legalább 30 parlamenti képviselő
támogatja, vagy 30 ezer aláírást gyűjtött össze 15 kormányzóságból.
Új szabályok vonatkoznak a pártalapításra is: eddig bonyolult
engedélyeztetési eljárás kellett ehhez, a gyakorlatban alig voltak
jelen ellenzéki pártok a politikai színpadon, mostantól azonban
gyakorlatilag bejelentési kötelezettség lesz csak. Egy fontos
kikötés van: vallási vagy katonai alapon nem lehet pártot szervezni.
Így például a Muzulmán Testvériség, amely évtizedek óta betiltott,
ám ennek ellenére de facto működő párt (képviselői függetlenként
ültek a korábbi parlamentben, a tavalyi választások második
fordulóját pedig csalásokra hivatkozva bojkottálták), Igazság és
Szabadság Párt néven készül bejegyeztetni magát.
Az alkotmánymódosításról tartott népszavazáson azok kampányoltak a
„nem” mellett, akik többet szerettek volna a módosításoknál. Mohamed
el-Baradei, az ellenzék egyik vezére, a Nemzetközi
Atomenergia-ügynökség volt elnöke például úgy fogalmazott: a
forradalom megcsúfolása volna, ha a mubaraki alkotmányt
foltozgatnák. Az „igen” behúzására a volt kormányzópárt: a Nemzeti
Demokratikus Párt, illetve a Muzulmán Testvériség szólította fel
híveit: sokak szerint azért, mert azt szerették volna, hogy az
alkotmánymódosítás után mielőbb sor kerülhessen a választásokra.
Nekik ugyanis megvan a tömegbázisuk, és nem akartak időt hagyni
arra, hogy az újonnan alakuló pártok komoly befolyásra tegyenek
szert a voksolásig. Az utóbbiak viszont időt szerettek volna nyerni,
mint ahogy a koptok is, akik az iszlamisták túlzott térnyerésétől
tartanak.
A népszavazás eredménye 77:23 százalék lett, az alkotmánymódosítás
után azonban a tervezettnél később, szeptemberben lesz a parlamenti
választás. A referendum vesztesei közölték: elfogadják a többség
akaratát. A Muzulmán Testvériség vezetője tárgyalásokat
kezdeményezett a kopt keresztény fiatalok képviselőivel, Nemzeti
kezdeményezés néven. A parlamenti választásokat követi majd az
elnökválasztás, a tervek szerint még az idén. Már többen
bejelentették indulási szándékukat, köztük az Arab Liga főtitkára,
Amr Mussza, Mohamed el-Baradei, a Mubarak alatt a bíróságok
függetlenségéért tüntető jogászok vezetője, Hisam el-Basztaviszi,
valamint Mubarak 2005-ös kihívója, a később börtönbe zárt liberális
Ajman Núr.
Hírek szerint február óta sokkal tisztességesebben bánnak az
ügyfelekkel a hivatalokban. Korábban rosszul fizetett tisztviselők
önkényeskedtek velük, baksis nélkül lehetetlen volt bármit
elintézni. Most nem kérnek, sőt nem is várnak el csúszópénzt, ennek
ellenére felpörgött az ügyintézés. A korábban teljesen nyilvános
korrupciót fent is próbálják megfogni: több embert börtönbe zártak
vesztegetés miatt, köztük a volt turisztikai minisztert és a
pártvezetésben komoly pozíciókat birtokló milliárdos üzletembereket.
Szinte naponta kerülnek napvilágra újabb és újabb ügyek, amelyek
közül sok a már feloszlatott állambiztonsági apparátushoz köthető.
Ez gyakorlatilag állam volt az államban, egyetlen feladata az
elnöknek és környezetének a biztosítása volt, bármilyen áron. Az
egyiptomi börtönök hírhedtek voltak a brutális vallatási
módszerekről, és nyílt titok volt a törvénytelen lehallgatások,
fogva tartások rendszere. A forradalmat kirobbantó tüntetések
például alapvetően egy olyan alexandriai fiatalember Facebook-os
emlékoldalán szerveződtek, akit agyonvertek a rendőrök, állítólag
azért, mert véletlenül szemtanúja volt két rendőr osztozkodásának
kábítószerpénzeken.
Az állambiztonsági apparátus megszüntetése mellett gyakorlatilag az
egész belügy összeomlott: a rendőrség az első tüntetések elleni
brutális fellépése után egy időre eltűnt, majd a korábbinál jóval
kisebb létszámban jelent meg az utcákon. Korábban a rendőrök sápot
szedtek az utakon: ez megszűnt, sőt: a rendőrök nem mernek és nem
tudnak fellépni a szabálytalankodókkal szemben. Emiatt még a korábbi
káosznál is nagyobb a fejetlenség az utakon: szabálytalanul parkolók
és egyirányú utcában szemből közlekedők okoznak végeláthatatlan
dugókat. A kevesebb rendőr miatt nőtt a fosztogatások száma is: sok
hír és rémhír terjed megállított és ellopott kocsikról, kirabolt
utasokról. Ezeket mesterségesen is szítják, sokak szerint azok, akik
a visszarendeződésben érdekeltek: volt állambiztonságiak,
főrendőrök, a kormánypárt kegyeltjei és haszonélvezői. Sokak szerint
ők voltak azok, akik a forradalom első napjaiban kiengedték a
bűnözőket a börtönökből, hogy összemossák a tüntetőket a
csőcselékkel, majd ráengedték a lefizetett lovas és tevés
ellentüntetőket a Tahrír-tériekre. A forradalom után pedig
megpróbálták kijátszani a vallási kártyát egy kopt templom felgyújtásával.
