A város sok közel-keleti békekonferenciának adott otthont,

Mubarak Sarm-es-Sejkben már nem sok embert érdekel


Mubarak Sarm-es-Sejkben már nem sok embert érdekel

A Sínai-félsziget vörös-tengeri üdülőhelyén, ahol Hoszni Mubarak annak
idején a világ hatalmasságait fogadta, a bukott és láthatatlan elnök
lassanként a lakosság közönyébe süllyed.

 A sarm-es-sejki rezidenciájához vezető, pálmákkal szegélyezett utat
még mindig civil ruhás rendőrök védik, nem engedve senkit az
épülethez, ahol (a kormány szerint) lemondása óta elzártan él a volt
államfő. A repülőtéri utat, mint dicsősége idején, portréja díszíti
és egy emlékmű, amely Bill Clinton amerikai exelnök, Simon Peresz
izraeli és Jasszer Arafat néhai palesztin vezető társaságában
ábrázolja.
 A város sok közel-keleti békekonferenciának adott otthont, amelyek
ha nem hoztak is politikai áttörést, nagyban hozzájárultak a
Mubarakról mint “bölcs öregről” alkotott képhez a nemzetközi
színtéren. Ma viszont a raísz (vezér) sorsa nem sokakat indít meg e
nagy fürdőhelyen Sínai hegyei és a Vörös-tenger korallos vizei
között.
 “Jó ember volt, de semmi érzelmi kötődése nem volt a néphez. Idejét
azzal töltötte, hogy Egyiptomon kívülről jött emberekkel
találkozzon, de sohasem olyan emberekkel, mint mi” – mondja Hisám
Abbász 28 éves búvároktató. Sarm-es-Sejkben, ahol hosszú időket
töltött, “egyszerre volt közel és távol” – tette hozzá.
 Szemben azokkal a hírekkel, amelyek szerint a 82 esztendős Mubarak
külföldön tartózkodik, Ahmed Safík kormányfő azt bizonygatja, hogy
az exelnök – aki megesküdött, hogy egyiptomi földön hal meg –
valóban Sarm-es-Sejkben van. De mivel nem látható, a városban
mindenféle pletykák terjednek: nincs eszméleténél, éhségsztrájkot
folytat, kórházat keres, ahova befogadják Németországban vagy az
emírségekben… Állítólag vele van felesége, Suzanne, valamint két
fia, Alaa és Gamal, de ők sem láthatók.
 “A rendőrfőnök azt mondja, hogy kómában van, de nem tudom, hogy ez
igaz-e. A saját szememmel kellene látnom. Végül is most már csak egy
egyszerű állampolgár” – mondja Haszan Huszein, egy taxisofőrként
dolgozó beduin.
 A szépen fejlődő üdülőhely évente közel négymillió turistát fogad,
de nem mentesül teljesen az ország többi részének bajaitól.
Sarm-es-Sejkben nem voltak nagy tüntetések, mint másutt az
országban, nem akarván elijeszteni az üdülőket, de a Mubarak hatalma
keltette csalódás hasonló.
 Hisám Abbász szerint sok Sarm-es-Sejkben dolgozó fiatalember
igyekszik elcsábítani turistanőket, -lányokat, hogy velük együtt
elhagyhassa az országot. “Ez egy paradicsom, de ők úgy gondolják,
hogy ha jobb életet akarnak, el kell menni innen.”
 Mubarak “sokat tett a beruházókért, de a nap mint nap dolgozókért
nem” – mondja Haszan Huszein. “Mubarak csinált néhány jó dolgot, de
utolsó kormánya romba döntötte az országot” – vélekedik a
harmincéves Ahmed. A szuvenírárus nem közli teljes nevét, félve,
hogy annak még következményei lehetnének a raísz bukása ellenére
is.
 A Sínai-félsziget többi részéhez hasonlóan Sarm-es-Sejket is
visszaadta Izrael Egyiptomnak az 1979-es békeszerződés megkötése
után. A városnak az UNESCO 2002-ben – a világ négy másik városával
együtt – “békevárosi” címet adományozott.