Az antiszemitizmus őrületté, ragályos betegséggé fajult, egyre jobban terjed, és ha nem teszünk ellene most, több mint hatvan év után sem, akkor még tovább
terjed a világon
mondta Israel Meir Lau, Izrael volt országos főrabbija kedden Budapesten a Dohány utcai zsinagóga előtti, zsúfolásig telt téren.
A fővárosi gettó felszabadításának 66. évfordulóján a Budapesti
Izraelita Hitközség és az Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség által
rendezett megemlékezésen a szónok rámutatott: a holokauszt idején a
világ három részre oszlott: nácik és kiszolgálóik; áldozatok;
illetve akik „álltak, és nem tettek semmit azért, hogy
megmenekülhessenek az áldozatok”.
Azon erősen el kell gondolkodni, hogy jelenleg e harmadik rész
arányát illetően más-e a helyzet – vetette fel a kérdést Israel Meir
Lau, aki jelenleg Tel-Aviv vezető rabbija és a jeruzsálemi Jad Vasem
Intézet elnöke.
Aki ma hátat fordít a zsidóságnak, az kollaboránsnak minősül
azokkal, akik annak idején az egész zsidóság ellen hirdettek háborút
– tette hozzá.
Kitért arra is, hogy a jeruzsálemi Jad Vasem Intézetben mintegy 23
ezer embermentőt tartanak számon, akik a vészkorszak idején saját
életük kockáztatásával is segítettek az üldözötteknek. Meglátása
szerint ez a szám nem olyan nagy, ha az országok teljes népességéhez
viszonyítják.
Megfogalmazása „mi nem felejtettük el a holokausztot”, és ma már
megértik a világ vezetői, hogy „milyen fontos emlékezni és
emlékeztetni” a vészkorszak szörnyűségeire. Az emlékezéssel
elérhető, hogy kialakuljon a kölcsönös tisztelet, barátság „és
esetleg a testvériség is” a zsidóság és a többi nép között. Ezzel
elérhető, hogy „még egy holokauszt a világon senki ellen ne
történhessen meg”.
Mint a főrabbi mondta, a világban egyre nő az érdeklődés a
holokauszt történései iránt, ez a fiatalok körében is tapasztalható,
számos országban a fokozott érdeklődés a holokauszt-emlékközpontok
látogatottságán is lemérhető.
Israel Meir Lau beszélt arról, amikor II. János Pál pápával
találkozott, és a katolikus egyházfő azt mondta neki: „a primitív
antiszemiták alól akkor lehet kihúzni a talajt”, ha egyazon képen
kezet fogva látják az emberek a pápát és Izrael főrabbiját.
A főrabbi arra is felhívta a figyelmet, hogy nagyon fontos: a zsidó
emberek hallgassák meg egymást, mert „mi egy nép vagyunk”, ahogy az
auschwitzi koncentrációs táborban is tudták, hogy egyazon néphez
tartoznak, attól függetlenül, hogy melyik társadalmi réteghez
tartoztak.
Emlékeztetett arra, hogy a nácik nem véletlenül rombolták le 1938
novemberében a kristályéjszakán egyebek mellett a zsinagógákat
Németországban, mert jól tudták: a zsidóság lényege a kultúrájában
és a tradícióban rejlik.
Az eseményen megjelent Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes,
Boross Péter volt miniszterelnök, Rogán Antal, az Országgyűlés
gazdasági és informatikai bizottságának fideszes elnöke, Mesterházy
Attila, az MSZP elnöke, Schiffer András, az LMP frakcióvezetője,
Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Mohos Gábor, a
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára és Gáncs Péter, a
Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, valamint a
diplomáciai testület képviselői.
A szovjet hadsereg 1945. január 18-án szabadította fel a budapesti
„nagy gettót”. A VII. kerületi Dohány utca, továbbá a mai Kertész
utca, a Király utca és a Károly körút által határolt területen
mintegy hetvenezer embert zsúfoltak össze a nyilasok. A háborúban a
főváros kétszázezres zsidóságának hozzávetőleg a fele elpusztult a
Duna-parti vérengzések és a kényszermunkára hurcolások miatt.
A szovjet katonák közeledtére 1945. január 18-án a nyilas őrség
eltűnt, a kerítés deszkapalánkjait az emberek eltüzelték. Azon a
napon a gettó területén, a Klauzál téren több mint háromezer
temetetlen holttestet találtak.
BreuerPress
