Hét és fél éve , hogy az USA és szövetségesei támadást indítottak Szaddám Huszein diktatúrájának megdöntésére
Obama még a televíziós beszéd előtt a texasi Fort Blissben
köszönetet mond az amerikai katonák áldozatvállalásáért. Az elnök – mint ahogy eddig is – feltehetően kerülni fogja a győzelmi bejelentéseket, s valószínűleg nem esik majd abba a hibába, mint elődje, George W. Bush, aki már másfél hónappal a háború megindítása után azt mondta a Lincoln repülőgép-hordozó fedélzetén: „küldetés teljesítve”. Obama mindig szerette volna „felelősségteljesen befejezni” a háborút.
Az Egyesült Államok, noha az iraki háborúban mindvégig magánál
tartotta a stratégiai kezdeményezést és minden katonai csatát
megnyert, erkölcsi és diplomáciai fronton az eltelt években több
súlyos vereséget is elszenvedett.
Mint emlékezetes, a háborút kezdeményező Bush-kormányzatnak sem a
támadás megindításakor, sem pedig később nem sikerült
bebizonyítania, hogy Szaddám Huszeinnek tömegpusztító fegyverei
voltak. Irakban a beavatkozás nyomán elszabadultak a vallási és
etnikai csoportok közötti indulatok, amelyeket addig a diktatúra
féken tartott. Becslések szerint az országban 2003 márciusa óta 100
ezer ember vesztette életét erőszakcselekményekben: a többségük
civil volt.
A mondvacsinált háborús ürügynél és az iraki polgári lakosság által
elszenvedett veszteségeknél is erősebben megtépázta a szabadság és
az emberi jogok nevében fellépő Egyesült Államok tekintélyét az a
botrány, amelyet a bagdadi Abu Ghraib börtönben elkövetett
fogolykínzások robbantottak ki. Itt amerikaiak aláztak meg
irakiakat.
Ezzel az arab világban visszavonhatatlanul megszilárdult az az
amúgy is elterjedt meggyőződés, hogy Amerika nem a terrorizmus,
hanem az iszlám ellen, s az olajkincs megszerzéséért indított
háborút.
S a kínos leleplezések ezután is folytatódtak. Kiderült, hogy az
amerikai hatóságok – hivatalos engedéllyel – kínvallatást
alkalmaztak, titkos CIA-börtönöket üzemeltettek külföldön és a
Kubában létesített guantánamói támaszponton vádemelés nélkül
gyűjtötték össze a világszerte elfogott, terroristagyanús
elemeket.
Az Egyesült Államokban heves vitát váltott ki az ún. Hazafias
Törvény amely biztonsági okokra hivatkozva megengedte az
állampolgárok lehallgatását, levelezésének ellenőrzését és személyes
adatainak átkutatását. Kiderült, hogy az iraki háború több kényes
feladatának végrehajtását a kormányzat jogi felelősséggel nem
rendelkező, zsoldos vállalkozóknak szervezte ki.
A háború következtében megerősödött a nukleáris fegyverek
előállítására törekvő Irán. Megnőtt Teherán befolyása Irakra, ahol
Szaddám Huszein eltávolítása nyomán a szunniták helyett a síiták
kerültek meghatározó pozícióba. Erősödött Szaúd-Arábia befolyása is,
miközben a 2001. szeptember 11-i amerikai terrorakciók 19 elkövetője
közül 11-nek a sivatagi királyság volt a hazája.
Washington immár legfeljebb középtávon remélheti, hogy az általa
megteremtett iraki demokrácia megerősödik, képes lesz megvédeni
magát és ideális esetben stabilizáló hatással is lesz a
térségre.
Ezért a bizonytalan állapotért nagy árat fizetett Amerika: a
közel-keleti országban több mint 4400 amerikai katona vesztette
életét. A Kongresszusi Kutatási Szolgálat adatai szerint az iraki
jelenlét 2011 végéig 802 milliárd dollárjába kerül majd az Egyesült
Államoknak. A megsebesült amerikaiak tízezreinek kiesése a
gazdaságból, a kártalanítás, valamint az utókezelés Joseph Stiglitz
Nobel-díjas közgazdász szerint 3000 milliárd dollárt emészt majd fel
a következő évtizedekben.
A háborús misszió lezárása után továbbra is mintegy 50 ezer
amerikai katona marad Irakban. Hivatalosan kiképzési és tanácsadási
céllal, de a csapategységek szervezeti felépítése nem változik, s
közülük több a továbbiakban is tevőlegesen támogathatja az iraki
fegyveres erők műveleteit. Csillagos-sávos lobogóval borított
koporsók tehát vélhetően továbbra is érkeznek majd Irakból
Amerikába.
Mint ahogy a háború, valószínűleg a béke is kiszámíthatatlan lesz
az országban. Az elmúlt évszázadról készült statisztikák szerint
mintegy 50 százalék a valószínűsége annak, hogy egy polgárháborús
országban a fegyvernyugvás után öt éven belül újból kitör a
háború.
Mindent egybevetve, az amerikaiak többsége mégis úgy érzi, hogy a
dolgok végül jó irányba fordultak Irakban. A CBS News múlt héten
nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek
57 százaléka vélekedett úgy, hogy a háború megfelelő irányba halad.
2007 júliusában – az amerikai csapaterősítést megelőzően – még csak
22 százalék gondolkodott így.
59 százalék ugyanakkor úgy látja, hogy az Egyesült Államok
helytelenül járt el, amikor háborút kezdett Irak ellen, 72 százalék
pedig azt mondta, hogy az egész nem érte meg a feláldozott életeket
és milliárdokat.
Obama elnök kedd esti (magyar idő szerint szerda hajnali)
televíziós beszédében vélhetően megismétli azt az ígéretét, hogy
2012. január 1-jéig az utolsó amerikai katona is elhagyja Irakot. S
megerősíti, hogy az amerikai katonai és diplomáciai erőfeszítések
súlypontja a még az iraki inváziót megelőzően elkezdődött, s kilenc
éve tartó afganisztáni konfliktus rendezésére helyeződött
át.
Szeptember elsején pedig Barack Obama a jordán király és az
egyiptomi elnök társaságában vacsorán látja majd vendégül Benjámin
Netanjahu izraeli kormányfőt és Mahmúd Abbász palesztin elnököt.
Megkísérli azt, amit eddig a Fehér Ház egyetlen lakójának sem
sikerült: kierőltetni azt a közel-keleti rendezést, amely egy zsidó
és egy palesztin állam egymás mellett élését feltételezi.
