Az Országgyűlés alkotmánybírónak választotta meg Stumpf Istvánt.

 Stumpf István – ÉLETRAJZ

  


 

 

Az Országgyűlés  alkotmánybírónak választotta meg Stumpf Istvánt.

 Stumpf István 1957. augusztus 5-én született Sárospatakon.
 Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 1982-ben jogi, majd 1985-ben a
BTK-n szociológus diplomát szerzett. Tanulmányait 1989-ben az Európa
Tanács nyári vezetőképző és nyelvi kurzusán Londonban, majd 1990-ben
German Marshall ösztöndíjasként az Egyesült Államokban folytatta.
1992-93-ban a Harvard és a George Washington egyetemeken
közpolitikával foglalkozott. 1996-tól a politikatudomány
kandidátusa, 2008-ban az ELTE-n politikatudományokból
habilitált.
 1982-ben megalapította, majd 1988-ig vezette az ELTE Bibó István
Szakkollégiumát. Itt került kapcsolatba a Fidesz mai vezető
politikusaival, akiknek többsége a kollégium diákja volt.
 1987-től az MTA Politikai Tudományok Intézetének tudományos
kutatója volt. 1989-től egy éven át a Magyarországi Ifjúsági
Szervezetek Országos Tanácsának elnöke, valamint a Hazafias Népfront
alelnöke volt. 1991-ben megalapította, és 1998-ig vezette a
Századvég Politikai Iskolát, valamint irányította a Századvég
Politikai Elemzések Központját.
 1991-92-ben az Európa Tanács Ifjúsági Központja és Alapítványa
Tanácsadó Testületének volt tagja. 1991-1994 között a köztársasági
elnök ifjúsági tanácsadójaként tevékenykedett. 1991-től az
Ezredforduló Ifjúsági Alapítvány kuratóriumának elnöke. 1994-től a
Soros Alapítvány kuratóriumának tagja, valamint 1995-től a Nonprofit
Információs és Oktatási Központ Alapítványának kuratóriumi elnöke.

 1982-től 1987-ig az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán oktatott
tanársegédként, 1994-96-ban a jogi kar politológiai tanszékén
adjunktusként, 1996-től docensként tanít.
 1998-2002 között a Miniszterelnöki Hivatal miniszteréként
dolgozott.
 A Századvég című folyóirat alapító szerkesztője, 1996-tól
társszerkesztője, 2002-től a Századvég Alapítvány elnöke.
 Az MTA Politikatudományi Bizottságának titkára. Kutatási területe:
a társadalmi mozgalmak és a politikai pártok, a nómenklatúra, a
politikai elit, a politikai szocializáció, a választói magatartás,
valamint ifjúság-szociológia.