Simon Wiesenthal Központ.
Újra elmarasztalja Magyarországot a Wiesenthal Központ
A náci háborús bűnösök felkutatására és bíróság elé állítására tett
erőfeszítéseiért dicséri Németországot és az Egyesült Államokat,
ugyanakkor elmarasztalja Magyarországot, Ausztráliát, Kanadát, egyes
balti államokat és Ukrajnát a Simon Wiesenthal Központ.
A náci háborús bűnösök felkutatásával foglalkozó intézet vasárnap
hozta nyilvánosságra idei, immár kilencedik éves jelentésének
alaptételeit, s rangsorolt nyolc kategóriába – A-tól F-ig –
negyvenkét országot e téren mutatott erőfeszítései és eredményei
alapján. Olyan országok szerepelnek a listán, amelyekben náci
bűnöket követtek el, illetve a II. világháború után
holokauszt-bűnösöket engedtek be területükre. Az MTI-hez is
eljuttatott dokumentum szerint Magyarország az utolsó kategóriában
(F-2) szerepel, a Képíró-ügy miatt.
Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ vezetője, a
jelentés szerzője rámutatott, hogy Magyarországgal együtt Ausztrália
(Zentai-ügy), Kanada, két balti köztársaság (Észtország és
Litvánia), valamint Ukrajna azon országok közé tartozik, amelyekben
nincs jogi akadálya a feltételezett háborús bűnösök felelősségre
vonásának, de amelyek erőfeszítései (vagy azok hiánya) tökéletes
kudarcot eredményeztek a vizsgált időszakban, azaz 2009. április 1.
és 2010. március 31. között.
Zuroff szerint továbbra is a politikai akarat hiánya képezi a
legnagyobb akadályt azelőtt, hogy felelősségre vonják és/vagy
megbüntessék a náci háborús bűnösöket, főleg a posztkommunista Kelet
Európában. „Miközben általánosságban úgy gondolják, hogy a
gyanúsítottak életkora az eljárások legfőbb akadálya, valójában
inkább a politikai akarat hiánya az, mint bármi más” – mutat rá az
ismert „nácivadász”, kiemelve, hogy még mindig nem késő bíróság elé
állítani a bűnösöket.
Emlékeztetett arra, hogy 2001 januárja óta legalább 77 ítélet
született náci háborús bűnösök ellen, 51 esetben emeltek vádat, és
több száz vizsgálatot indítottak el. Követendő példának nevezte a
legjobb, A-kategóriába sorolt Németországot és az Egyesült
Államokat, amelyek nagy sikereket értek el a náci háborús bűnösök
azonosításában, felkutatásában és felelősségre vonásában.
Zuroff a jelentésben külön kiemeli Képíró Sándor esetét, mint a
legnagyobb csalódást okozó ügyet. Képíró Sándorral szemben az a vád,
hogy csendőrként részt vett 1942 januárjában Újvidéken több mint
ezer zsidó, roma és szerb civil megölésében. Képíró tagadja a vádat.
A háború után évtizedekig Argentínában élt, 1996-ban visszatért
Magyarországra. Több mint három évvel ezelőtt vizsgálat indult
ellene, amely a jelentés szerint a mai napig nem zárult le.
A tíz legkeresettebb háborús bűnös listájára, amelynek élén Képíró
Sándor szerepel, felkerült három új név a perbe fogott Ivan
Demjanjuk és Heinrich Boere, illetve a három hónappal ezelőtt
elhunyt Harry Manil helyére. Az Ausztráliában élő Charles Zentai
(Zentai Károly) a lista hatodik helyét foglalja el.
