Ezer évet idéz fel a londoni Zsidó Múzeum

 A fish and chips világszerte igencsak angol fogásként ismert, igazából azonban szefárd zsidó étel

 

 


 Ezer évet idéz fel a londoni Zsidó Múzeum

 

 Mi lehet közös egy brit miniszterelnök, egy hősi halált halt első világháborús angol költő  és a fish and chips néven ismert étek tekintetében? Mindhárom
Nagy-Britannia jelképe valamilyen módon, ugyanakkor az angliai
zsidóság ezeréves történetére is utal: arra a közösségre, amelynek
sorsát a héten újra megnyitott, kibővített londoni Zsidó Múzeum
mutatja be – adta meg a választ az AP hírügynökség.

 “A fish and chips világszerte igencsak angol fogásként ismert,
igazából azonban szefárd zsidó étel” – idézte az AP Nigella Lawson
világszerte ismert brit mesterszakácsot, aki közreműködött a két éve
bezárt és most 10 millió font (3 milliárd forint) költségű
munkálatok nyomán ismét megnyílt múzeum újjárendezésében. A brit
nemzeti eledelt – hal és burgonya olajban sütve, citrommal – a
szigetországba érkezett portugál és spanyol zsidók honosították
meg.
 A gasztronómia és a zsidók angliai beilleszkedésének jellege
egyaránt fontos helyet kap a múzeumban, amely a londoni Camden Town
egyik viktoriánus házában működött és a felújítással a szomszédos
egykori zongorakészítő manufaktúrát is bekebelezte, megháromszorozva
kiállítási terét. Az interaktív kijelzőn a látogatók
beleszagolhatnak abba, hogyan készült a kóser tyúkhúsleves egy zsidó
bevándorló rekonstruált otthonában, a londoni East
Enden.
 Különböző fontosságú történelmi személyiségek egész kavalkádja
látható, köztük Benjamin Disraeli, aki miniszterelnök volt a 19.
században, vagy Isaac Rosenberg, aki háborús verseivel lett híres és
az I. világháborúban a nyugati fronton halt hősi halált, vagy David
Mendoza, aki a 18. században Anglia ökölvívó bajnoka volt.
 De nemcsak az ő történetükkel ismerkedhet meg a látogató:
építőmunkások, varrónők, szakszervezeti aktivisták, színészek,
énekesek pályájával is. “A londoni zsidó közösség történetét mondjuk
el, ugyanakkor London történetét is” – magyarázta az AP-nek Sarah
Jillings, a múzeum kiállításának illetékese. A 300 ezer lelket
számláló nagy-britanniai zsidó közösség története 1066-ban
kezdődött, az első zsidók Hódító Vilmos seregével léptek a
szigetország földjére.
 A múzeum virágzó középkori zsidó közösséget mutat be. Egyik
legérdekesebb látványossága egy 13. századi rituális fürdő, mikve,
amelyet a mai londoni pénzügyi negyed központjában tártak fel. Ám
Anglia egész zsidó lakosságát – évekig tartó antiszemita kilengések
nyomán – 1290-ben kiutasította az országból I. Edward király (akiről
Arany János A walesi bárdok című költeménye szól). Csak 1656-ben
térhettek vissza, a monarchiát megdöntő Oliver Cromwell uralma
idején. A múzeum követi a közösség további történetét, amely hasonló
volt számos más bevándorolt kisebbség sorsához: kemény munka, sok
ellenséges előítélet, kitartó küzdelem a megélhetésért, majd
fokozatos áttelepülés a belvárosi szegénységből a jobb életet
biztosító külső negyedekbe.
 “Világszerte sok kitűnő zsidó múzeum létezik: a londonit az
különbözteti meg tőlük, hogy elsősorban egy bevándorló közösség
kultúrájára összpontosít és így sok más kisebbséggel mutat ki
párhuzamot” – mutatott rá Alan Yentob, a BBC kreatív igazgatója és a
múzeum egyik vezetője, aki azt is megjegyezte, hogy Londonban ez az
egyedüli múzeum, amely kifejezetten egy kisebbségről szól. 
 A kiállítás a holokausztot egy Auschwitzba deportált brit túlélő
sorsa révén érzékelteti, míg egy másik részlege a zsidó
szertartásokat mutatja be. Az intézmény kurátorai nem tagadják, hogy
a brit zsidóság története egyben az antiszemitizmusé is. A zsidókat
évszázadokon át sok hivatástól eltiltották, nem lehettek a parlament
tagjai sem – Disraeli azért lehetett kivétel, mert már tizenévesként
keresztény hitre tért. Egy évszázada bizonyos lapok “idegen
invázióról” cikkeztek, amikor a kelet-európai üldöztetések elől
zsidók ezrei menekültek a szigetországba.
 Az angliai zsidó közösség vezetői szerint az utóbbi években nőtt az
antiszemita incidensek száma, ezt részben az izraeli-palesztin
konfliktusnak tulajdonítják, részben annak, hogy mind kevesebben
maradtak a holokauszt túlélői. 
 A múzeum feladatának tekinti a társadalmi kohézió erősítését, arra
számít, hogy az idén várható 65 ezer látogató többsége nem a zsidók
soraiból kerül ki, és sokan iskolai csoportokkal jönnek majd.
Nigella Lawson megfogalmazása szerint a zsidó közösség története
szorosan egybekapcsolódik az országéval – és pozitív történet.
“Sokan csak az üldöztetés történetéről beszélnek: érdekes lesz
megkérdőjelezni ezt a felfogást” – mondta Lawson.

 

BreuerPress/MTI/AP