MIÉRT NEM TETTÉK INDEXRE EZÉKIÉLT

Naftali Kraus blogja:  PÁRÁSÁT HÁCHODES


 

                                P ÁRSÁT HÁCHODES          

 MIÉRT NEM TETTÉK INDEXRE EZÉKIÉLT

Az ország egész népe járuljon hozzá ehhez az adományhoz, amely   I ZRAEL fejedelmét illeti. A fejedelem kötelessége pedig az lesz, hogy égöáldozatokat ételáldozatot és italáldozatot vigyen az ünnepeken, újholdkor és szombatonként meg Izrael házának valamennyi ünnepén … hogy engesztelést nyerjene­nek Izrael házáért.” (Ezékiel  45:16-17.]

Jechezkél próféta, akiről már tudjuk, hogy fiatalkorában kerűlt Babi1óniába, a Kvár-folyó partján, Tel-Aviv városában, a leendő Harmadik Templomról vizionál. Leírja az új Jeruzsálem elrendezését, a papság feladatát, a Templom tervrajzát. Sok részletben annyira eltér a Tóra leírásától, hogy neves exegéták szerint arról a Harmadik Szentélyről beszél, amely a  messiási időkben fog felépűlni, sőt – bizonyos aggadikus vélemény szerint, egyenesen az  égből alászállni.

 

A Talmud bölcsei is észrevették ezeket az eltéréseket, és azt mondták hogy Jechezkél könyvét ki akarták hagyni a Szent [ratokból, vagyis a, Bibliából, “mivel szavai [itt-ott] ellentétben vannak a Tórában foglaltakkal”. A Talmud hozzáteszi, hogy “köszönet jár Chánánjá ben Chizkijának, aki – a padlásán tartott tudós-összejövetelen – kimagyarázta a próféta szavai és a Tóra között felmerült ellentmondásokat” (Chágigá 13, . . Sábát 13. és Menáchot 45.). Ezek az ellentétek főleg ezen háftárá verseiből, az ­ünnepi áldozatok leírásaiból olvashatók ki.

* * *

Chánánjá ben Chizkijá személye sokat foglalkoztatta a kutatókat. Neves tudós volt, aki Hi1léllel és Sámmájjal egy időben élt. Házának padlása amolyan tudományos “szalon” volt, ahol a kor bölcsei összejöveteleket tartottak, vitákat rendeztek és sorsdöntő határozatokat hoztak. Mint láttuk, ez a társaság mentette meg Jechezkél könyvét a süllyesztőbe kerü­léstől.

Chánánjá ben Chizkijá ben Gurion szerkesztette a Megilát Táánit cimű könyvet. Ez volt a Szóbeli Tan első leírása, amolyan történelmi olvasó­könyv, amelyben több évszázad eseményeit gyűjtötték össze, főként a Második Szentély korából. A Talmud “Chánánját és társait” dicséri, tehát nyilvánvalóan összeforrott közösségről, munkacsoportról lehetett szó.

* * *

A háftárában a próféta leírja, mi fog történni az idők végeztével, amikor Izrael országában újból együtt lesz az egész zsidó nép, újra felosztják a földet a tizenkét törzs között, és a király – akit itt fejedelemnek titulálnak – a Szentély letéteményese, mondhatni, képviselője lesz, és az lesz a feladata, hogy igazságot tegyen. Hatalma pontosan körvonalazott lesz, és az általa bemutatandó áldozatok költségét magánvagyonából kell majd fedeznie.

 

A háftárá kapcsolata a heti szidrával nem teljesen egyértelmű. Ez a negyedik különleges szombat, a Pársát HáChodes, vagyis “a hónap fejeze­tének” szombatja: a niszán hó elsejét megelőző szombat. Az ezzel kapcso­latos Tóra-részlet általában az egyiptomi peszácháldozattal és Peszách – “húsvét” – ünnepének előírásaival foglalkozik. Ennyiben párhuzamos az újjáépítendő Szentélyben érvényes peszáchi törvényekkel.

 

Az ország felosztása ezúttal nemcsak a tizenkét törzs között történik. A földet ugyanis tizenhárom részre kell osztani: a tizenharmadik rész a kohanitákat és a fejedelmet illeti meg, aki ennek jövedelméből fogja fedezni a feladata ellátásával járó kiadásokat. A próféta figyelmeztet: “A nép tulajdonából azonban nem vehet el a fejedelem, hogy ki ne szorítsa őket birtokukból … nehogy elszéledjen népem a maga birtokáról.” (Uo. 18.) A fejedelemre ugyanúgy vonatkoznak a törvények, mint alattvalóira. “Nincs joga … a nép birtokait lefoglalni. Návót szőlőjének esete nem ismétlődhetett meg … ” (J. H. Hertz.)

* * *

Jechezkél próféciájának ez a része igen nehezen érthető, mert nyelvezete nehézkes; és itt-ott rébuszokban beszél – talán mert a vizionális jelleghez alkalmazza a stílust. Kommentátorai közül sokan a 40. fejezet után fel- hagynak a kilátástalan próbálkozással. Rási – Slomo Jicháki, a legna-= gyobb Biblia~magyarázó – végigkommentálja ugyan Jechezkél könyvét, de több helyen kijelenti, hogy nem érti, miről van szó. Végül pedig, mintegy zárójelben, megjegyzi: “Nekem pedig sem rabbim, sem segítőm[tanítóm) nem volt, ami a Ház építésének tervrajzát illeti, hanem csak ahogy az égből mutatták nekem [úgy magyaráztam).”

 Kimchi (Rádák),Málbim és Heller (Toszáfot Jom Tov ) próbálták érthetőbbekké tenni a nehéz passzusokat. Ezen a téren úttörő munkát végzett Y.Z. Moskovits a Dáát Mikrá   sorozatban, ahol vázlatok es mérnőki számitások segitségével hozza emberközelbe és teszi érthetővé a próféta vízióját a Szentélyről.

 

(Lásd Naftali Kraus közeljövöben megjelenő könyvét Ezékiél prófétáról,    amely az Ősi Forrás sorozat 20. kötete lesz

Naftali Kraus blogja:  PÁRÁSÁT HÁCHODES