A Tóraolvasás mesterei

Giora Sharon főkántor


A Tóraolvasás mesterei

Giora Sharon főkántor


Kevés szó esik róluk a krónikákban. Rabbikról, kántorokról gyakran írnak dicsérő cikkeket, de kevesen emlékeznek meg a tóraolvasás mestereiről. Valahogy úgy bánnak velük, mint a színházaknál, operáknál a kis szerepek gazdaival, akiket, ha jók, szinte észre sem vesznek, de ha rosszak, akkor azonnal.

Róluk szeretnék most szólni, a tóraolvasás magyarországi kiválóságairól, akik vallási és liturgiai felkészültségükkel nagyban emeltek az istentiszteletek fényét. Sok helyen tapasztaltam, még erősen hagyományos zsinagógákban is, hogy sokan nem kísérik figyelemmel a Tóra felolvasását, még kevésbé annak hibátlan mivoltát, pedig szertartásaink sorában az egyik legmagasztosabb helyen áll ez a funkció. Megbecsülést érdemel az, aki ezt megfelelő szinten gyakorolja.
Ha csökkenő számban is, de majdnem minden templomban jelen vannak még azok, akiket érdekel, akiknek egy része el tudja bírálni, hogy mennyire korrektül teljesíti feladatát a tóraolvasó. Megállapítják, hogy az illető megfelelően lejnol-e?
A tóraolvasás az egyik legnehezebb, legtöbb felkészülést igénylő része a zsinagógai szertartásnak. A hibátlan héber szövegmondás elengedhetetlen, mellette hasonló jelentősége van a negina, azaz a dallam helyes intonálásának.
A tóraolvasás melódiája, görög eredetű néven trop, vagy tropos (amely szó módot, változatot, fordulatot jelent) a fennmaradt legrégebbi zsidó zenei motívumként ismeretes. Valószínű, hogy az eredeti trop a mai szefárd neginaként ismert melódiavonalhoz állt közelebb, mint az általunk használt askenáz dallamhoz. Az askenaz negina országoktól függően magán hordja a különböző népek zenéjének ráhatásait.
A leinolás melódiája még a legjobb és legpontosabb dallamvezetés esetén is meglehetősen monoton. Nehéz feladat hárul arra a tóraolvasóra, aki ezt a szertartást a vallási jelentőség kihangsúlyozása mellett érdekessé és élvezetessé is kívánja tenni.
Kol taam bim’komo – minden kotta (minden hang) a helyén,ezek a szavak jelenthetik a tóraolvasó számára a legnagyobb dicséretet, hiszen tudvalévő, hogy a tórában sem magánhangzók, sem írásjelek (pontok, vesszők) nincsenek, még kevésbé vannak feltüntetve a dallambeli előírások. Mindezek memorizálása, tökéletes megtanulása teszi a tóraolvasót jó, esetenként kitűnő báál korévá, azaz az olvasás mesterévé. Az elsődleges követelmény természetesen a héber szövegmondás tökéletessége. Ugyanakkor lényeges az előírt negina pontossága is, mert az írja elő az olvasó számára, hogy hol vannak a hangsúlyos szavak, szótagok, nem különben azt, hogy hol a mondat és a fejezet vége.
Az olvasás előírt melódiája más az őszi nagyünnepek idején. Ez már olyan részletkérdés, amelyre sok helyen, sok esetben oda sem figyelnek.
Hadd emlékezzek hát most azokra (a teljesség igénye nélkül), akik hibátlan és gyönyörködtető módon olvasták fel a Tórát minden Sábbát, Jom Tov, félünnep és az előírt hétköznapok imarendjében, ugyancsak nagyszerűen olvasták a Megilat, azaz Eszter könyvét és a Szentírás más könyveit.
Csupán hírből, apám és mások elbeszéléséből ismerem Müller Salamon pécsi másodkántort, aki az 1930-as években hunyt el. Évtizedeken át szolgálta a Pécsi Hitközséget kántori, tóraolvasói, metszői és mohéli minőségben.
Apám és sok más szerint soha még tökéletesebb tóraolvasást nem hallottak, mint amilyen Mülleré volt. Úgy a szavak, mint a dallam elhelyezése és a hangsúlyok tekintetében hibátlan volt a leinolása. Ő volt az, akinek még át sem kellett nézni a heti szakaszt az olvasás előtt.
Kicsiny gyerek voltam, amikor megismertem a dombovári Elbogen Mózest. Apámnál jóval idősebb volt, munkaszolgálatosként is együtt szolgáltak, meghitt baráti kapcsolatot ápoltak hosszú éveken át. Elbogen mélységesen vallásos ember volt, aki óriási vallási tudással, liturgiai felkészültséggel rendelkezett. Tóraolvasása tökéletes és mintaszerű volt.
Holczer Tibor a Dohány utcai templom másodkántora volt az ötvenes években. Kellemes, szép, nagy vivőerejű tenor hangját főként a sáchrisz imáknál csillogtathatta meg, esetenként pedig olyankor, amikor Ábrahámsohn főkántort annak távollétében helyettesítette. Holczer olvasásában valóban gyönyörködni lehetett. Kellemes hangon és az előírt taam-ok (kották) szerint lejnolt. 1957-ben külföldre távozott, kántorként működött haláláig.
Zoldán Sándor vette át Holczer helyét a Dohány templomban. Őt még a nála fiatalabbak is Zoldán bácsinak hívták. A volt pécsváradi rabbihelyettes és hitoktató a liturgiai funkciók mindegyikében otthon volt. Előimádkozás, tóraolvasás, sófár fúvás mellett remek szofér (írnok) és sochet (metsző) is volt. Tóraolvasását a szövegnek nem csak hibátlan idézése, de pontos megértése is jellemezte. Nála soha nem fordulhatott elő, hogy egy mondatot nem a megfelelő helyen zárt, hiszen értett minden szót.
Iczkovics Mór, a Budai Körzet másodkántora, mindenki Iczkovics bácsija életem egyik legfantasztikusabb báál koré-je volt. Amikor lejnolt, mindig úgy éreztem, hogy ez az ember kívülről tudja az egész Tórát. Ha ez túlzás is, annyi bizonyosan igaz, hogy egész fejezeteket tudott volna idézni egy-egy heti szakaszból, hibátlan szöveggel és dallammal.
Budán még egy kitűnő tóraolvasó működött: Schőner Ignác, Dr. Schőner Alfréd főrabbinak, az OR-ZSE rektorának édesapja. Remekül lejnolt és nagyon szerette hivatását. Kitűnő felkészültsége, példamutatóan vallásos életvitele, hozzáértése nélkülözhetetlenné tette a budai körzetben, ahol Dr. Benoschofsky főrabbi mellett őt tartotta mindenki a legnagyobb „budai lokálpatriótának”.
Kesztenbaum Nándor, a Bethlen téri templom sok éven át volt kiváló kántora esetében igazságtalan dolog lenne a „másodkántor” jelzőt használni. Sokkal több volt ő annál: baal t’fila – előimádkozó, az imádkozás mestere. És hogy lejnolt! Kellemes, meleg hangján gyönyörűen, élvezetesen domborodtak ki és szabályosan követték egymást az előírt dallamívek. Plasztikus, kristálytiszta héber szövegmondását még azok is megértették, akik egy szót sem tudtak héberül.
A Kazinczy utcai orthodox zsinagóga nagy nyeresége volt a Szakályhőgyészről felhozott Lazarovics Sándor kántor, metsző, mohél, a templom körüli foglalatosságok mindegyikének nagy értője és mestere. Többször hallottam őt tórát olvasni, egyszer Megilát is. Iczkovics bácsihoz hasonló alapossággal, szinte kívülről ismerte a szöveget. Jellegzetes volt a hangvétele is. Akárcsak az előimádkozásában, a leinolásában is volt valami plusz, olyan, amit gyerekfejjel másnál soha nem vettem észre. Ma úgy fogalmaznám meg: „életre keltek” ajkán a szavak.
Róth Jenő Hajdúnánáson született ortodox környezetben, majd Bodrogkeresztúron és Miskolcon tanult híres rabbik irányítása mellett. Kőbányán, a Bethlen téren és más templomokban működött kántorként. Kellemes hangú előimádkozó volt, de a legnagyobb erőssége a tóraolvasásban rejlett. Bodrogkeresztúron került szoros kapcsolatba a hászidokkal és hatásuk úgy az előimádkozásán, mint tóraolvasásán, minden megszólalásán érezhető volt. Nála a tóraolvasás dallamvilágába beleszövődtek a hászid dallamok stílusjegyei.
Hasonló módon a tóraolvasás emelte a nagyok köze Rubovits Imre bajai, majd szegedi, később düsseldorfi kántort. Egyszer kamasz koromban beszélgettem vele, és azt mondta: a tóraolvasásnak megvan a logikája, ezáltal a technikája, tehát ennek alapján tökéletesen elsajátítható. Figyeld meg a neginák jelzéseit, de a szöveg tükrében és értelmezésében! Sokszor a szavakból ránézés nélkül is megállapítható, hogy ott csak ez, vagy az a dallamvonal következhet.
Tímár Jenő-t a Dohány utcai templom tóraolvasójaként ismertem meg. Az ő esetében is érvényes volt a kol taam bim’komo megjegyzés, mert valóban minden hangot, dallamfordulatot kiénekelt. Héber szövegmondása példás volt. Kellemes, kedves egyénisége, embersége még közelebb hozta mindenki szívéhez ezt a kiemelkedő tudású embert.
A fent említettek a múltat jelentik, hiszen már eltávoztak, legyen emlékük áldott! Mi jön ezután? Ki veszi majd át a helyüket? Az említett generációból ma már csak egy van jelen: Tímár Károly. Kántornak, tóraolvasónak egyaránt kiváló. Nagy iskolát járt, nagyoktól tanult. Amikor hallom a lejnolását, azt mondom: ő még a „szakma” aranykorát idézi fel. Áldja meg a Teremtő jó egészséggel és tartsa meg őt körünkben még nagyon sokáig!
Magam is olvasok tórát, Zoltán bácsinál tanultam, akire mindig hálával gondolok.
Mélységes tisztelettel és nagy szeretettel emlékezem azokra, akik példával jártak elő, hogy a tóraolvasást nem csupán „szükséges vallási összetevőként” művelték, hanem a maguk módján művészi és mesteri szintre emelték.

 

Giora Sharon főkántor
(Forrás: OR-ZSE)