A Közel-Keleten időnként valódi fegyverek dörögnek, de létezik egy titkos háború is, mégpedig a különböző kémszervezetek harca. Ennek az állandó, szüntelenül zajló küzdelemnek a központja Bejrut, a libanoni főváros.
A Közel-Keleten időnként valódi fegyverek dörögnek,
de létezik egy titkos háború is, mégpedig a különböző kémszervezetek harca. Ennek az állandó, szüntelenül zajló küzdelemnek a központja Bejrut, a libanoni főváros.
A Le Figaro című francia napilap helyszíni tudósítása szerint
Bejrutban nyugati és iráni kémek, a szír titkosszolgálat, az izraeli
Moszad és az amerikai CIA emberei, no meg a Hezbollah síita
szervezet ügynökei vívják ádáz, színfalak mögötti csatájukat. Ebben
a közdelemben Izraelt nemrégiben komoly vereség érte: a libanoni
hatóságok felszámolták egyik ottani kémhálózatát.
A számok meghökkentőek. Az utóbbi hónapokban hetvennél is több
libanonit vádoltak meg Izrael javára végzett kémkedéssel. Közülük
mintegy negyvenet őrizetbe is vettek, a többit keresik. A francia
újság szerint még egyetlen arab országban sem bukott le ilyen
kiterjedt, nagy létszámú izraeli kémhálózat.
Egyébként nem volt olyan libanoni népcsoport, amelyből az izraeliek
ne toboroztak volna ügynököket. A libanoni belbiztonsági erők
főigazgatója, Asraf Rifi tábornok szerint a beszervezettek közül
egyesek már a nyolcvanas évek óta a zsidó államnak dolgoztak. Volt,
aki pénzért, volt, aki meggyőződésből vagy éppen zsarolás miatt. Ám
Rifi szerint a sikeres izraeli toborzás legfőbb faktora Dél-Libanon
korábbi, hosszú időn át tartó megszállása volt, ez ugyanis
mindennapossá, teljesen megszokottá tette az izraeliek és a
libanoniak között kiépült kapcsolatokat.
Alcím: Felrobbantott páncélautó
Egy bejruti nyugati diplomata szerint elképzelhető, hogy az izraeli
hálózat bukását a zsidó állam számára balul sikerült 2006-os
libanoni háború okozta. Az izraeli hírszerzés ezt követően nyilván a
korábbinál több és pontosabb információt követelt ügynökeitől, akik
emiatt kénytelenek voltak nagyobb kockázatot vállalni. A hálózat
felgöngyölítéséhez a diplomata szerint a szikrát valószínűleg az
adta, hogy a Hezbollahot – amely Libanonban állam az államban – 2008
februárjában komoly csapás érte, amikor Damaszkuszban megölték
katonai szárnyának vezetőjét: ennek nyomán a szervezet rádöbbent,
hogy az izraeliek milyen mélyen befurakodtak még saját soraiba is.
A síita mozgalom kémelhárítása ezt követően mindent megtett a
jövőbeli merényletek megelőzésére, az izraeli ügynökök
leleplezésére. Több embert elfogtak, akcióik egyben a libanoni
biztonsági erőket is fellépésre késztették. 2009 májusában ez
utóbbiak őrizetbe vették Adib Alam nyugalmazott tábornokot, a
libanoni katonai titkosszolgálat egyik egykori illetékesét, aki a
bejruti sajtó szerint elismerte, hogy az izraeliek még 1998-ban
beszervezték. A letartóztatottak között egyébként több más magas
rangú katona is volt, többek között a libanoni haderő egyik
ezredese, a kommandós Manszur Diab, akire a közvélemény egészen
addig valóságos hősként tekintett.
Az egymást követő lebukásokban furcsa módon nagy szerepet játszott
egy teljesen más ügy: Rafik Hariri volt miniszterelnök néhány évvel
ezelőtti meggyilkolása. A nyomozás érdekében a nyugati
titkosszolgálatok ekkor egy olyan, nagy teljesítményű számítógépes
szoftvert juttattak libanoni társszervezeteiknek, amely több tízezer
telefonhívást képes analizálni, s közülük kiszűrni a szokatlanokat.
A nyomozásnak ezt a részét egy briliáns képességekkel rendelkező
libanoni tiszt, Visszam Eid kapitány vezette. Ő azonban a jelek
szerint nem csak az izraeli kémhálózatról, hanem a Hezbollahról is
megtudhatott furcsa dolgokat: így azután 2008 januárjában
páncélozott gépkocsiját valósággal szétrobbantotta egy autóba
rejtett pokolgép, amely őt is megölte…
