Felavatták Sztehlo Gábor lelkész szobrát Budapesten

Felavatták Sztehlo Gábor, a II. világháború idején zsidó gyermekeket és felnőtteket
mentő evangélikus lelkész szobrát születésének 100. évfordulója
alkalmából pénteken Budapesten, a Deák téri evangélikus templom előtt.

 


Felavatták Sztehlo Gábor lelkész szobrát Budapesten

 

 Felavatták Sztehlo Gábor, a II. világháború idején zsidó gyermekeket és felnőtteket
mentő evangélikus lelkész szobrát születésének 100. évfordulója
alkalmából pénteken Budapesten, a Deák téri evangélikus templom
előtt.

 Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) országos
felügyelője a lelkész két gyermekének részvételével tartott
megemlékezésen rámutatott arra: Sztehlo Gábor nem egyszer papi
ruhájával, azaz Luther-köpenyével védte a II. világháború idején az
elhurcolt zsidó szülők, majd a bebörtönzött, kitelepített
csendőrparancsnokok gyerekeit, és azokat, akiknek a sorsa „a
politikai hullámveréstől függetlenül fordult rosszra”.
 Manapság az egyre növekvő számú hajléktalan, az „egyre
elkeseredettebb cigány emberek” vagy a nyelvhasználatukban
korlátozott határon túli magyarok kaphatnának oltalmat köpenye alatt
– fogalmazott az egyház világi vezetője a zsúfolásig telt
templomban.
 Kiemelte: az evangélikus egyház igyekszik komolyan venni mai
hivatását, „igyekszik Sztehlo Gáborhoz felnőve cselekedni,
szeretetintézményeiben, gyülekezeteiben oltalmába fogadni
hajléktalant, romát, öreget, sérültet, beteget”. Hirdetni kell azt,
hogy Isten és a törvény előtt mindenki egyenlő, „a gyakran bizony
türelmetlen és intoleráns többség számára is határozottan
megfogalmazva az együttélésnek nemcsak a szükségességét, hanem talán
reménybeli örömeit is” – hangsúlyozta Prőhle Gergely.
 Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi arról szólt:
„vannak történelmi korszakok, amelyeket nem lehet józan ésszel
megérteni”. Mint mondta, ilyen korszak következett be 1944-ben a
német megszállás után, amikor a magyar kormány saját polgárait
kiszolgáltatta az ellenségnek.


 Az embermentőkre emlékezve kiemelte: voltak, akik „megértették az
idők parancsát és volt bátorságuk cselekedni”; ennek értékét
lehetetlen felbecsülni. Sztehlo Gábor és a hozzá hasonló emberek az
életükkel játszottak, amikor kiálltak az üldözöttekért – tette hozzá
Schweitzer József.
 Donáth László evangélikus lelkész, szocialista parlamenti képviselő
úgy fogalmazott: Sztehlo Gábor olyan lelkész volt, aki „előbb
cselekedett, aztán prédikált”, s 1946-ban szembefordult az akkori
püspökökkel, elöljáróival is, akik arra akarták rávenni, hogy az
általa 1944-ben létrehozott Gaudiopolis (Örömváros) profilját
változtassa meg.
 Merényi Zsuzsa tanár előadásában elmondta: Sztehlo Gábor 1944
márciusában kezdte el zsidó gyerekek mentését Raffay Sándor püspök
megbízásából. Karácsonyig 32 otthonban szervezte meg a gyerekek
ellátását a Vöröskereszt támogatásával. Tevékenységéért 1972-ben
megkapta a Világ igaza címet. 1945 tavaszán a Weiss Manfréd által
felajánlott területen létrehozta a Pax gyermekotthont, s az egyház
keretén belül szeretetotthonokat szervezett. 1961-től 1974-ben
bekövetkezett haláláig Svájcban végzett lelkészi munkát.
Nobel-békedíjra is felterjesztették, de azt abban az évben Willy
Brandt német szövetségi kancellár kapta meg.
 A megemlékezésen Puskás András alpolgármester felolvasta Rogán
Antal, V. kerületi fideszes polgármester üdvözlő levelét, s
felszólalt Horváth Ádám rendező, a Gaudiopolis egykori
kultuszminisztere is.
 Az ünnepi liturgiát az MEE három püspöke – Ittzés János
elnök-püspök, Gáncs Péter, Fabiny Tamás – vezette, igét hirdetett
Keveházi László nyugalmazott lelkész, aki a Gaudiopolis első
választott miniszterelnöke volt.
 Az eseményen megjelent Arató Gergely, az Oktatási és Kulturális
Minisztérium (OKM) államtitkára, Csepregi András, a tárca egyházi
kapcsolatokért felelős titkárságának vezetője, valamint Gyurcsány
Ferenc volt miniszterelnök is.
 A Deák téren felállított, 3 méteres alkotást Vígh Tamás
Kossuth-díjas szobrászművész készítette fekete török márványból. A
szobornál, a koszorúzás előtt elmondott beszédében Demszky Gábor
főpolgármester arról szólt: Sztehlo Gábor annak idején mintegy 1500
budapesti gyerek életét mentette meg, a túlélők egyike volt Oláh
György, későbbi Nobel-díjas kémikus is. Utalt arra, hogy a budavári
evangélikus templom falán emléktábla hirdeti a lelkész nevét, tavaly
pedig utcát neveztek el róla a XII. kerületben.
 A főpolgármester kiemelte: Sztehlo Gábor szellemiségéhez akkor
vagyunk hűek, ha a mai feltételek között mi is szembeszállunk a
fasizmus, az antiszemitizmus, az embertelenség, a gyűlöletkeltés
erőivel.