Ki Técé

Heti szakaszát – olvassák a zsinagógában.


 

   

 

Jelentése: “Midőn kivonulsz” – a harcmezőre.
A ki técé szidráját olybá tekinthetjük, mint utolsó üzenetek volnának egy induló vonat lépcsőjéről. Mózes tudta, hogy földi pályája végetért. Eljutott a Jordán folyóig és nem mehet tovább. Belenyugodott abba is, hogy nem fia, Gerson, hanem tanítványa, Józsua lesz az utóda. Még annyi tanácsot adhatna népének, mellyel küszködött negyven évig! Szeretne szólni mindenről, amit hangsúlyozni, kiemelni akarna. Ezért a szakaszban igen tekintélyes mennyiségű parancsolat, micva szerepel. 27 cselekvő és 47 tiltó. Bár a gondos olvasó talál rendszert a felsorolt témák között, sokszor csak egy mondat érint egy gondolatot, egy parancsolatot.
A következőnek látszólag egészen más a probléma-felvetése. Mintha egy festő a világ minden színéből és árnyalatából húzna egyetlen vonalat egy korongra, színgazdag, de tarka képet kapnánk. Ha megforgatná a korongot, az egy színné állna össze.


Olasz ketuba
/ házasságlevél/

A XXI. fejezet 10-21 versei a családi élettel foglalkoznak. A háborúban a foglyok között szép külsejű hölgy akad, és a katona feleségül akarja venni, mi ennek a rendje, módja. Hiszen természetesen a hölgy gyászolja honfitársait, szüleit. Egy hónapig nem szabad közeledni hozzá. Utána feleségül veheti. Ha a házasság nem sikerül, akkor sem szabad rabszolgaként bánni vele. Másik eset: Ha valakinek két felesége van, egyiket jobban szereti, mint a másikat, az elsőszülöttség joga az előbb születettet illeti, érzelmi okot a jog nem ismer.
A szülők iránti tiszteletre int az Írás. Büntetés illeti, aki ezt megszegi. Ezután a kivégzett ember holttestéről esik szó, amelyet éjszaka előtt el kell temetni, megadva a végtisztességet.
Számos intés közül emeljünk ki néhányat. Ne viselje nő a férfi ruháját és a férfi a nőét. (Purimkor megengedhető.) Új ház tetejére korlátot kell tenni, nehogy leessen ott valaki. (Lapos tetejű házakról van szó.) Ne vegyünk fel olyan ruhát, amelynek anyagába keverve van a len és a gyapjú. (A növényi és az állati anyag, ezt sátnéznak nevezzük.) „Rojtokat készíts ruhádnak szélére.” (Ez a cicit.) A higiéniára az egész táboron belül vigyázni kellett. „Ne szolgáltasd ki urának a szolgát, aki hozzád menekült” – Figyelemre méltó parancsolat, többezer év távlatából. A tizenkilencedik, sőt sok helyen a huszadik század elején is tilos volt a menekült szolgának oltalmat nyújtani, számos könyv és film tanusága szerint. A fogadalmakat, önkéntes felajánlásokat teljesíteni kötelesség. Szerszámot, pl. kézimalmot nem szabad zálogba elfogadni, mert munkaeszköz, megélhetésnek forrása az. A szegényre gondolva az elejtett kévét nem szabad felszedni, legyen a rászorulóé. A sógorházasság törvénye is szerepel a szidrában (az első könyv is foglalkozik a témával.) Ha a férj meghal utód nélkül, hogy neve megmaradjon, testvérének kell helyébe lépni. Ha nem teheti meg, a Hálice szertartást kell alkalmazni.

A záró sorok az Amalék gonoszságára való emlékezés. Az Amalék most már nem egy vad törzset jelent, hanem a nemzedékről-nemzedékre fellépő gonoszt, aki ingerli népét Izrael fiai ellen gyűlöletet keltve. Vagy például haláltáborokat építtet. Ne felejts! Ne légy bosszúálló, de emlékezz az örök Amálék cselekedeteire.

 

 

 

Deutsch Gábor
2008

 

 


Emberbaráti törvények


Kevés olyan hetiszakasz van, amely annyira tele van változatos emberbaráti törvényekkel, mint a mai. A hetiszakasz az elején a fogságba esett idegen nő esetével foglalkozik. Ha a héber férfi el akarja őt venni feleségül, harminc napot várnia kell, miközben a nő nem szépítheti magát – hátha a férfi meggondolja magát. A Tóra ellene van az idegen nővel való házasságnak. Ha nem veszi feleségül, szabadon kell bocsátania.
Ha valakinek két felesége van és a kevésbé szeretett nő szüli az elsőszülöttet, nem szabad őt megrövidíteni az elsőszülöttség jogaiban (kettős örökség).
A szüleivel szemben engedetlen gyermeket szigorúan büntetik. A Tóra szerint át kell adni őt a hatóságoknak, de a Talmud szerint ezt a szülők sohasem tették.
Az akasztott embert még aznap el kell temetni.
“Ne nézd testvéred ökrét vagy szamarát bolyongani tétlenül, hanem vidd azt vissza testvérednek.” (Deut. 22/1) Ez vonatkozik minden talált tárgyra, amely mellett nem szabad közömbösen elmenni, hanem gondoskodni kell róla, hogy visszajusson tulajdonosához, aki elvesztette.
“Ne nézd tétlenül, ha testvéred ökre vagy szamara összerogy terhe alatt, segíts neki felrakni a málhát az állat hátára.”,
Ha új házat épít valaki, kerítést kell tennie a tetőre, nehogy valaki leessék onnan. (A házak lapos tetejűek voltak.)
A hetiszakasz foglalkozik más népekhez való viszonyunkkal. Amonitákkal és moabitákkal nem szabad házasodni, mert ellenségesen viseltettek Izraellel szemben, mikor kivonult Egyiptomból. “Ne vesd meg az edomitát, mert testvéred ő, ne vesd meg az egyiptomit, mert idegen voltál az országában. (Deut. 23/8)
Szigorúan tilos kamatot szedni testvéredtől. Idegentől megengedett a kamatszedés. A fogadalmat maradéktalanul teljesíteni kell. “Ha nem teszel fogadalmakat, mentes leszel a bűntől.” (Deut. 23/23) A felebarátod szőlőjében dolgozol, szabadon ehetsz szőlőt, de kosaradba ne tegyél.” (u.o. 25/25) Ha valaki elválik feleségétől és az asszony más férfié lesz, ha a második férje meghal, nem mehet vissza az első férjéhez. Ha valaki új asszonyt (szűz) vesz feleségül, egy évig mentes legyen a katonaságtól, hogy megörvendeztesse új feleségét. Ha valaki adósság címén lefoglalja felebarátja holmiját, ne szégyenítse meg őt szomszédja előtt. Kint, a házon kívül várja meg, amíg felebarátja kihozza neki a holmit. Ha esti holmiról van szó, adja vissza a foglaló estére és ez neki jó cselekedetnek (cödáká) számít.
Nem szabad lefoglalni özvegy ruháját, vagy kenyérkeresetre szolgáló dolgot, például malomkövet. A munkás bérét aznap kell kifizetni. Atyák nem felelősek fiaik bűneiért és a fiúk nem felelősek atyjuk bűnéért. Ki-ki saját bűnéért lakoljon.. Ha valaki embert rabol, hogy eladja szolgának, az halállal bűnhődjék. Ha az aratásnál az arató elhullajt egy-két kalászt, ne menjen vissza érte, hanem hagyja azt a szegényeknek. Ha szüretnél egy-két szőlőfürtöt hagyott a magas tőn, az a szegényeké legyen.
Ha valaki fiúutód nélkül, hal meg, életben maradt testvérének kell elvennie az özvegyet (jibum) és a születendő gyermek az elhunyt nevét viselje. “Ne legyenek nálad hamis súlyok, hamis mértékek. Becsületes súlyokat és mértékeket használj.” (Deut. 24/14-15)
Ha az életben maradt sógor (hájábán) nem akarja nőül venni az özvegyet, megszégyenítő eljárásban cipőjét lehúzzák és akkor az özvegy máshoz is férjhez mehet (chálicá).
“Emlékezz, mit tett veled Amálék az egyiptomi kivonulás útján. Megtámadta a gyönge hátvédet, asszonyokat és málhahordókat, és te fáradt és kimerült voltál és nem istenfélő.” Az Ámálékról szóló elbeszélés Mózes második könyvében van leírva. (Ex. 27. fej.) Mózes égre mutató keze jelezte a győzelmet a rabló nomád nép felett. A Tóra örök gyűlöletet és küzdelmet ír elő e nép ellen, mid Isten, mind Izrael részéről. Ámálék már rég nem létezik, de szelleme az erőszak, a háborúk és a rablás szelleme ma is kísért szerte a világon.
A hetiszakasz törvényei mindennél jobban tükrözik a Tóra humanista, emberséges szellemét.



Társadalmi törvények


Nincs még egy olyan heti szidra, mely annyira bővelkednék társadalmi és emberbaráti törvényekben mint a mai, csupán egy olyan parancsolatról olvasunk benne, aminek nemzeti jellege van: az Amálek elleni gyűlöletről és örök harcról. Ez a gyűlölet Amálék szelleme iránt irányul. “Emlékezz mit tett veled Ámálék…” (Deut. 25/17) A gyengék elleni kegyetlenség, a zsákmánnyal tűnő rabló bandita jelképe volt Ámálék.
A társadalmi törvények sorát a fogságba esett nővel szembeni viszony nyitja meg. A Tóra nem nézi jó szemmel az ilyen, idegen nővel való házasságot. Egy hónapig sirathatja elhagyott szüleit, miközben hajnyírással írással elcsúfítja magát. Ha végül is a férfi nem veszi el, szabadon kell bocsátania, nem adhatja el.
Szigorú törvények szóltak a családi életről. Akinek két felesége volt, nem adhatta az elsőszülöttséget a jobban szeretett asszony gyermekének. Az elsőszülöttség az apa után ment. Az engedetlen és lázongó fiút szigorúan büntették. “Ez a fiúnk engedetlen és lázongó, nem hallgat ránk, sokat iszik és eszik” – mondták a szülők a község véneinek. Ezután a város öszszes lakosa megkövezte. A Talmud szerint ezt a törvényt sohasem alkalmazták. De a törvény szelleme arra mutat, hogy a szülők iránti engedelmességet szigorúan büntették. A házasságtörést halállal büntették. De ha a férj hamis váddal illeti feleségét, büntetést kell fizetnie a feleség apjának és soha nem válhat el az asszonytól.
Ha valaki elválik feleségétől és az asszony más férfihez megy nőül, nem mehet soha vissza előző férjéhez. Itt olvashatjuk a sógorházasság törvényét is. Ha egy férj meghal és nincs fiú utódja, testvérének el kell venni az özvegyet és ha fiuk születik az elhalt, fivérről kell elnevezni. Ez a törvény az akkori patriarchális társadalomban a szó védelmét jelentette. A nő mindig férfi gyámsága alatt kellett legyen. Az apa, a fiútestvér vagy a férj volt ez a gyám. Jezsajás könyvébe olvashatjuk: “Hét asszony vesz körül egy férfit mondván: kenyerünket esszük, saját ruháinkat viseljük, (azaz nem kell ellátni minket) csak nevünk viselje nevedet. tüntesd el szégyenünket” (Jes. 411). Ez a mondat arra utal, hogy férfi nélkül élő nő szégyenben él.
Az emberbaráti törvények sorát a talált tárgyakról szóló törvény nyitja meg. “Ne nézd (tétlenül) testvéreid ökrét vagy bárányát szabadon bolyongani. Vidd vissza gazdájához. Ha nem ismered gazdáját, vidd a házadba, s legyen nálad, amíg testvéred érte jön. Így tégy szamaraival és testvéred minden elveszett tárgyával.” (Deut. 22/1-3) Az élő állatot etetni kell, minden talált tárgy a tulajdonoshoz időt és fáradságot igényel. Mindez a megtaláló erkölcsi kötelessége. “Ne nézd testvéred szamarát vagy ökrét tétlenül ha elesnek az úton”.(u. o. 4) Ezeknek a parancsolatoknak a megszegése nem földi bíróság ítélete alá tartoznak. Ezek a lelkiismeret törvényei. A törvény elesett szamárról, vagy ökörről szól. De szelleme a megakadt járműről, vagv bármilyen úti balesetre gondol, mikor az arra járó ember segíthet.
A hetiszakasz foglalkozik idegen népekkel szembeni viszonyunkkal. “Ámonita és moabita (férfi) nem lehet Isten gyülekezetének tagja.” (Deut. 23/4) Az indok történelmi. “Nem fogadták Izrael fiait kenyérrel és vízzel”, mikor kijöttek Egyiptomból és felbérelték Bileámot. hogy megátkozza a népet. “Ne vesd meg az Edomitát, mert testvéred ő, az egyiptomit, mert idegen voltál országában” (23/8) Velük lehet házasságot kötni a harmadik nemzedékben. Az Ámálék elleni gyűlölet örök életű. (Idővel “Ámálék” minden zsidó gyűlölő jelzője lett.)
A biblia az ember értékét mindennél többre becsüli. Ezért a szökött rabszolgát nem volt szabad urának kiszolgáltatni. “Nálad lakjon, azon a helyen, amit városod egyikében kiválaszt.” (23/14) A szegény ember védelmét jelentette a kamatszedés szigorú eltiltása.
A számos társadalmi és emberbaráti törvény között alapvető erkölcsi követelményt jelent: -“Amit szád kiejt azt tartsd meg” (24/24), azaz az igazság követése, az igaz beszéd az emberi erkölcs alapja.
“Ha háborúba mégy ellenségeid ellen és Isten kezedbe adja őket; fogságba egy szép nőt, megkívánod és feleségül veszed. Ha házadba viszed, adja neki egy hónapot apja megsiratására, vágja le haját, váltsa fel ruháját. Azután veheted őt feleségül (miután elcsúfította magát).” (Deut. 21/10-11) E mondattal kezdődik a hetiszakasz. A Tóra ellene van az idegen nővel való házasságnak, mert rajta keresztül lesz befolyásolva a zsidó ember a bálványimádó népek szokásaitól.
Az örökösödési törvény kimondja, hogy az elsőszülött, aki két részt kap az örökségből, az apa után számít. Ha valakinek két felesége van és az elsőszülött a kevésbé szeretett asszony gyermeke, nem szabad őt megkárosítani az erősebben szeretett asszony gyermeke kedvéért.
Szigorú törvény bírálja az engedetlen gyermeket. A szülők átadhatják őt a bíróságnak mondván: “Ez a fiunk lázadozó, nem hallgat szavunkra, csak eszik mértéktelenül és iszik.” (ben szorér umore). Igen sok szociális törvényről ír a mai szidra. A talált tárgyat fáradságot és időt nem kímélve vissza kell juttatni gazdájához. “És ha testvéred nincs hozzád közel és nem ismered, akkor vidd a házadba, és legyen nálad, míg testvéred kéri. Így tégy szamarával, így tégy ruhájával és testvéred minden elveszett holmijával.” (Deut. 22/2) A talált állatot etetni kell, míg érte jön a gazdája és önként tartani kell, legfeljebb a kiadásokat lehet felszámítani. “Ne nézd tétlenül testvéred szamarát vagy ökrét összerogyni terhük alatt. Segíts neki talpra állítani őket.” (Deut. 22/4) “Ha új házat építesz, emelj korlátot a tetőre, nehogy vétkes légy, ha valaki leesik róla.” (u.o.8) Ezek a törvények és még mások védik az ember életét, méltóságát és vagyonát. Alaptörvény az, hogy segíteni kell a bajba jutottat és vigyázni kell a másik vagyonára is.
A hetiszakasz előírja Izrael viszonyát a különböző népekhez. Az előírt viszonynak rendszerint történelmi háttere van. Amonitával és moabitával még a tizedik nemzedékkel sem szabad házasodni “mivel nem fogadtak kenyérrel, mikor kijöttetek Egyiptomból és felbérelték Bileámot Arámból, hogy megátkozzon titeket.” (Deut. 23/4) A testvérnépet nem szabad megvetni, még ha nem is viselkedett barátságosan. Az edomiták fegyverrel állták útját Izraelnek, mikor át akartak vonulni területükön. És mégis “ne gyűlöld az edomitát, mert testvéred ő.” (u.o.) Még érdekesebb a Tóra Egyiptomról szóló előírása. Őseink négyszáz évig rabszolgák voltak Egyiptomban. A Tóra mégis azt írja: “Ne gyűlöld az egyiptomit, mert idegen voltál országában.” (u.o.)
A rabszolgatartó világban egy, a korát jóval megelőző humánus törvényt olvashatunk a hetiszakaszban: “Ne szolgáltasd ki a szökött rabszolgát urának. Nálad lakjék azon a helyen, amit választ. ” (u.o. 17) Érdemes ezt összevetni az USA szigorú törvényeivel a rabszolgaszöketők és bujtatók ellen a XIX. században.
“Ha fogadalmat tettél az Örökkévaló Istenednek, ne késsél azt teljesíteni. Mit szád kiejt, azt tartsd be.” (u.o.122-24) Az adott szó szentsége fontos érték a zsidó erkölcstanban. Ha egy vallásos ember ígér valamit, óvatosságból hozzáteszi: “bölé néder”, nem mint fogadalom.
A Tóra megengedi a munkásnak, hogy egyék abból a szőlőből, vagy más gyümölcsből, ahol éppen dolgozik: “Ha felebarátos szőlőskertjében dolgozol, annyi szőlőt ehetsz, amenynyit kívánsz, de táskádba (zsebedbe) ne tégy.” (u.o./23/25)
A Tóra vigyáz az emberi méltóságra és törvényben biztosítja; hogy ne szégyenítsék meg a szegény embert: “Ha követelésed van felebarátoddal szemben, ne menj be házába, hogy zálogot végy. Kint állj és az adós hozza ki neked a zálogot.” (u.o./24/10) A kamatszedés szigorúan tiltva volt. A kamat héber neve “nesech”, ami harapást jelent. Mert a kamat valóban az élő húsba vág, a szegény ember húsába.
A hetiszakasz végén a Tóra örök harcot és gyűlöletet hirdet egy pusztai nomád nép ellen, melynek neve idővel minden idők zsidógyűlölőjének jelzője lett. Ez a nép Amálék volt: “Emlékezz, mit tett veled Ámálék, mikor kijöttél Egyiptomból.” (u.o./26/17)
Ez a nép rátámadt a sereg végére, asszonyokra, gyerekekre, málhahordókra, és a zsákmánnyal odébbállt: “Irtsd ki Ámálék emlékét.” (u.o. 24/19) Nem Amálékot, hanem “emlékét”. Ámálék már évezredek óta nincs a világon, de emléke, szelleme, az erőszak, a háborúk, a zsidógyűlölet még nem tűnt el. A mai hetiszakasz humanista törvényei mutatják meg, milyen lenne a világ Ámálék szelleme nélkül.
A hetiszakasz szelleme arra mutat, hogy Isten igazi szolgálata embertársaink megbecsülése. Az embert segíteni, életét és vagyonát védeni, ez jelenti az Isten útjain való járást. Az imák, az ünnepek, a szertartások csak keretét adják az Isten által megkövetelt emberségnek. “Mert én, az Isten kegyet, törvényt és jó cselekedetet kívánok.” (Jer. 9/23)

Menáchem Meron