A Nemzeti Színház
főigazgatója
Hiller István oktatási és kulturális miniszter tavaly december
végén jelentette be, hogy a pályázatokat elbíráló bizottság
javaslata alapján és a Nemzeti Vagyonkezelő Tanács jóváhagyásával
Alföldi Róbertet nevezi ki a Nemzeti Színház Zrt. új
vezérigazgatójának július 1-től.
Jordán Tamás kinevezését korábban június 30-ig
meghosszabbították, így a két vezető az évad végéig együtt
dolgozott. Alföldi Róbert készítette az új évad műsortervét és a
társulat tagjainak szerződtetését is ő végezte.
NEMZETI SZÍNHÁZ
2008/2009
„A Nemzeti Színház lehetőség arra, hogy bekapcsolódjunk a kortárs európai kultúrába, hogy korszerű színházi nyelven beszéljünk korunkról; hogy meghatározzuk kortársaink gondolkodását és egy valóban nyitott, integráló, többféle világszemléletet és filozófiát is magába foglaló kulturális intézményként példát mutassunk, hogyan is lehet és kellene élni, és figyelni egymásra ebben a zűrzavaros, de nagyon színes, szabad, „szép új világ”-ban. (…)
(…)Engem még mindig az a romantikus, gyerekkori vágy hajt, hogy „világmegváltó” színházat csináljunk.”
részlet Alföldi Róbert pályázatából
ÚJ BEMUTATÓK
VLAGYIMIR SZOROKIN: A JÉG
A KRÉTAKÖR ÉS A NEMZETI SZÍNHÁZ
KÖZÖS PRODUKCIÓJA
RENDEZŐ: MUNDRUCZÓ KORNÉL
Nagyszínpad, 2008. szeptember 26.
Vlagyimir Szorokin (1955) a mai orosz irodalom nemzetközi sztárja, nagy kísérletezője és igazi botrányhőse. Különös, gyakran utópisztikus világát, a vad nyerseség és a költőiség végletei közt mozgó, egyedi stílusát a magyar olvasó leginkább A jég című regénye alapján ismeri.
Pályája 1977-től indult, a moszkvai underground ismert alakja volt, művei szamizdat formájában keringtek. Radikális prózájában a hétköznapi mítoszok leleplezésén keresztül a szovjet múlt és a posztszovjet jelen „irodalmi” integrációjára törekszik. Több nyugati, s immáron orosz írótársához hasonlóan ő is felhasználja a tömegkultúra, például a thrillerek és az akciófilmek kliséit, melyeket sajátos orosz tartalommal tölt fel. A szovjet korszak hivatalos prüdériája ellen való lázadásként nyelvében gyakran, gátlástalanul alkalmazza a legválogatottabb trágárságokat.
Magyarul eddig három regénye jelent meg, 2004-ben a Kékháj és A jég, 2007-ben pedig a Bro útja. A három regény vázát a Rossz két, XX. századi fő mítoszának, a hitlerizmusnak és a sztálinizmusnak az összekapcsolása képezi. A jégből Szorokin végül trilógiát alkotott, ennek a második része a Bro útja, a harmadik részt, amely a 23000 címet viseli, még nem fordították le magyarra. A Bro útja A jég előtörténete, a 23000 (a Jég-testvériség ennyi tagot számlál) elnyújtott epilógus, amelyben megvalósul az Apokalipszis, elpusztul a Föld, és eljő a Fény birodalma.
A jég
A Krétakör Színház 2006 őszén mutatta be Mundruczó Kornél rendezését, melyet Vlagyimir Szorokin A jég című művéből vitt színpadra az alkotócsapat a Trafó színpadán.
Szorokin írásai majd minden esetben a fantázia nyers és zabolázatlan megnyilatkozásai; akcióregények, pszihothrillerek, bizonyos értelemben ponyvaregények. A valóság nem tárgya szövegeinek, nem próbálja megfejteni a mai orosz társadalmat, de olyan szellemi utazásra hív, melyben egy összezavarodott korról alkotott személyes, mély élményt bátran és keresetlenül tár elénk. Leszámol a volt szovjet történelem és az orosz ember típusának mítoszával, lerombolja biztos fogódzóinkat mind az irodalom, mind az oroszság tekintetében, és egyetemessé tágítja mindezt. Személyes látomássá varázsolja a valóságot; ebben az útvesztőben bolyonganak jégszívű vagy éppen lázas hősei, présgépek után kutatva, történelmi hősök klónjai között, jégkalapáccsal a kezükben.
A jég története az orosz irodalom szeretetmítoszát és az orosz kollektív tudattalan egyik meghatározó archetípusát, a világméretű összeesküvés paradigmáját dekonstruálja. Napjaink Moszkvájában a jégkalapácsos testvérek mindaddig sorra gyilkolják az embereket, amíg valakinek „nem szólal meg a szíve“, így kutatják fel a szekta tagjait. Ahogy a regényből kiderül, „az emberi faj átrostálása“a Fény testvérei által már a múltban is javában zajlott, éppúgy a német koncentrációs táborokban, mint a háború utáni, sztálinista Szovjetunióban.
„ – Beszélhetek a szíveddel? – Az alulról megvilágított ház háttere előtt egy alig kivehető, meztelen alak állt. A félhomályban még nagyobbnak tűnt a szeme. – Lehet? – nedves kezével megfogta a kezét.
– Megfázol.
– Nem. Kérlek, lehet? Aztán mész az utadra.
– Oké – „Angyal a kurva“ – gondolta. – Csak gyorsan.
A kislány óvatosan átölelte sovány, de hosszú karjával, mellével az övéhez simult. Hirtelen a férfi egész teste megremegett. És mozdulatlanná dermedt. Eltelt 23 perc .“
Dramatizálta: Petrányi Viktória, Mundruczó Kornél
LAPIN LÁSZLÓ ATTILA
NYIKOLAJEVA PÉTERFY BORI
BORENBOIM HOLLÓSI FRIGYES
VOR FRECSKA RUDOLF
ROM/ ANDREJ GYABRONKA JÓZSEF
IP/VIKA TÓTH ORSOLYA
HARO/ NATASA/ AR/ ILONA, MÉSZÁROS PIROSKA
APA / SZÚNYOG MUCSI ZOLTÁN
ANYA / EKOSZ CSÁKÁNYI ESZTER
KIELA / PÁSA KATONA LÁSZLÓ
GENA BÁNKI GERGŐ
AUTÓS SCHERER PÉTER
PARVAZ / SZAVVA RÁBA ROLAND
Díszlettervező, Jelmeztervező: Ágh Márton
Súgó: Kónya Gabriella
Ügyelő: Dobos Gábor
A rendező munkatársa: Tüű Zsófia
EURIPIDÉSZ: ORESZTÉSZ
Ógörögből fordította: Karsai György
Fordította: Térey János
RENDEZŐ: ALFÖLDI RÓBERT
Nagyszínpad, 2008. november 21.
Euripidész (i. e. 480 – 406) életrajzának fennmaradt változataiban hemzsegnek az egymásnak ellentmondó pletykák. Hiteles adatok szerint a kereskedő Mnésarchosnak és a zöldségárus Kleitónak volt a fia, athéni illetőségű. Feltevések szerint Szalamisz szigetén született, ahol berendezett magának egy tengerparti barlangot, ott írta műveit. Huszonhat évesen lépett fel először költői versenyen. Egyes források szerint kétszer nősült, három fia született. Kilencvenkét drámát írt, ebből tizennnyolc maradt ránk. Élete végén Makedóniába vándorolt, ott is halt meg.
Oresztész
Amikor Agamemnón hazatért Argoszba a trójai háborúból, felesége, Klütaimnésztra szeretőjével, Aigiszthosszal meggyilkolta. Agamemnón és Klütaimnésztra fia, Oresztész hosszú távollét után hazatérvén Apollón parancsára megölte anyját, hogy bosszút álljon apja halálán.
Argosz népe kiközösítéssel sújtja Oresztészt, és a gyilkosságban részt vevő nővérét, Elektrát. Nagybátyjukhoz, Meneláoszhoz fordulnak segítségért, de nem találnak meghallgatásra, főleg amikor Klütaimnésztra és Heléna atyja, Tündareosz is Argoszba érkezik, és bosszúval fenyeget mindenkit, aki lánya gyilkosait védelmébe veszi. A nép Oresztészt és Elektrát halálra ítéli. Püladész és Oresztész megölik Helénát, Meneláosz feleségét, méltó büntetéssel sújtva őt egész Hellászért. Sok gyermek atyja, sok asszony férje, fia ment érte a trójai halálba. Oresztész így akarja lemosni magáról az anyagyilkos jelzőt, és Heléna gyilkosaként kíván dicsőséget szerezni magának. Apollón azonban Zeusz parancsára megmenti Helénát, és felviszi az istenek közé. De Oresztészt és Elektrát is megmenti a halálos ítélettől, kibékíti őket Meneláosszal és argosz népével. Oresztész Meneláosz lányát, Hermionét veszi nőül, Püladész pedig Elektrát. Oresztész száműzetésbe kényszerül, melynek lejárta után Athén városába kell mennie, hogy az Eumeniszek törvényszéke elé álljon.
ÉLEKTRA
Nincs olyan néven nevezhető borzalom,
Nyomor, csapás, isten kiszabta szenvedés,
Melynek súlyát az ember nem viseli el.
Mert boldog – sorsát világért se gúnyolom –:
Zeusz állítólagos gyermeke, Tantalosz;
Ki ég és föld közt leng, reszketve a feje
Fölött függő sziklától. Büntetése ez,
Mert az istenek asztalánál ülhetett,
Ember létére – s nem becsülte meg magát,
Eljárt a szája: rossz ragály a fecsegés!
Pelopszot ő nemzette; az meg Atreuszt:
Annak szőtt az istennő baljós koszorút –
Viszályt öccsével, Thüesztésszel; de vajon
A mondhatatlant mért kell újramondanom?
Öccsének saját fiait tálalta föl.
Atreusznak közben két gyermeke született:
A híres – már ha híres! – Agamemnón, és
Meneláosz; anyjuk a krétai Aeropé.
Az isteneknek gyűlöletes Helenét
Vette el Meneláosz; Agamemnón pedig
A hírhedt Klütaimnésztra ágyába feküdt:
Tőle születtünk, egy anyától, három lány:
Khrüszothemisz és Iphigeneia meg én,
És egy fiú, Oresztész.
ÉLEKTRA PÉTERFY BORI
HELENÉ UDVAROS DOROTTYA
ORESZTÉSZ RÁBA ROLAND
MENELÁOSZ CSERHALMI GYÖRGY m.v.
TÜNDAREÓSZ GARAS DEZSŐ
PÜLADÉSZ LÁSZLÓ ZSOLT
HÍRNÖK BLASKÓ PÉTER
HERMIONÉ TOMPOS KÁTYA
EGY PHRÜGIAI KULKA JÁNOS
APOLLÓN FÖLDI ÁDÁM
KARVEZETŐ NAGY MARI
ARGOSZI ASSZONYOK KARA CSOMA JUDIT
MURÁNYI TÜNDE
GERLITS RÉKA
SZALAY MARIANNA
Díszlettervező: Menczel Róbert
Jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes
Dramaturg: Vörös Róbert, Perczel Enikő
Koreográfus: Gergye Krisztián
Súgó: Sütő Anikó
Ügyelő: Géczy István, Lencsés István,
A rendező munkatársa: Bencze Zsuzsa, Kolics Ágota
MAKSZIM GORKIJ: VASSZA ZSELEZNOVA
fordítja Ungár Júlia
Vassza Zseleznova Básti Juli
Bánfalvi Eszter, Mészáros Piroska, Söptei Andrea, Stork Natasa,Varga Mária,
László Attila, Máttyássy Bence, Miklós Marcell, Orth Péter, Szabó Kimmel Tamás
BERTOLT BRECHT: A KIVÉTEL ÉS A SZABÁLY
Fordította: Ungár Júlia
RENDEZŐ: ZSÓTÉR SÁNDOR
Gobbi Hilda Színpad, 2008. november 22.
Bertolt Brecht (Augsburg, 1898. febr. 10-Berlin, 1956. aug. 14.) német drámaíró, költő, rendező, a huszadik századi színház egyik megújítója.
1918-ban írta első drámáját, a Baalt. 1921-ben abbahagyta egyetemi tanulmányait és Otto Falkenberg müncheni kamaraszínházánál lett dramaturg. A világhírnevet az 1928-ban bemutatott Koldusopera című zenés dráma hozta meg számára, melynek zenéjét Kurt Weill szerezte. 1949-ben Berlinben megalapította saját színházát, a Berliner Ensemble-t, melyet második feleségével, Helene Weigel színésznővel együtt vezetett.
Nagy hatású színházelméleti munkásságának középpontjában az epikus színház eszménye áll. Az epikus színház törekvése, hogy a néző érzelmi bevonódásának, a szereplőkkel való azonosulásának helyébe a racionális önvizsgálatot, a színpadi történésekre való kritikus reagálást állítsa.
A kivétel és a szabály
Brecht tandrámájában egy utazás történetével ismerkedhetünk meg. Egy kizsákmányoló kereskedő, és két kizsákmányolt, a vezető és a málhát cipelő kuli Urgába igyekeznek, ahol a kereskedő tárgyalásokat akar folytatni, az őt követő konkurrenseket megelőzve. Aki előbb érkezik, azé az üzlet.
Az egyik állomáson a vezető a kuli mellé ül, a kereskedő elbocsátja. Az elbocsátott vezető tanácsokkal látja el a kulit, hogyan kell majd átkelni a veszélyes Mir folyón, neki adja kulacsát, hogy rejtse el, tartsa meg magának tartalékul, és figyelmezteti, a kereskedő rossz ember.
Az út nehéz. Amikor a kuli elfárad, verést kap. Amikor a rablók miatt eltörli a lábnyomokat, bizalmatlanságot. Amikor félelmet mutat a folyónál, a kereskedő a revolverével kényszeríti az átkelésre, baleset történik és a kuli eltöri a kezét. A kereskedő újra megveri, majd elveszi a kulacsát. Titokban iszik, ám úgy tesz, mintha egyik kulacsban sem lenne már víz. A kuli azon morfondírozik, átadja-e neki a vezetőtől kapott kulacsot, mert ha megtalálják őket, és a vezető szomjanhalt, ő pedig él, pert akasztanak a nyakába. Előveszi hát a kulacsot, és megindul vele a kereskedő felé. A kereskedő hirtelen nem tudja, a kuli látta-e őt inni, vagy sem, és azt hiszi, hogy szikladarab van a kezében, mellyel agyon akarja ütni. Egy lövéssel leteríti a kulit.
A kuli felesége bírósági keresetet nyújt be. A tárgyalás végén a bíró kihirdeti az ítéletet: a bíróság bizonyítottnak látja, hogy a kuli nem kővel, hanem kulaccsal közeledett a gazdájához. De inkább hihető, hogy agyon akarta ütni a kulaccsal a kereskedőt, mint az, hogy inni akart adni neki. A vádlott önvédelemből cselekedett, közömbös, hogy valóban veszélyben forgott-e, vagy csak veszélyben érezte magát. A vádlottat a bíróság felmenti, a halott feleségének keresetét pedig elutasítja.
A KERESKEDŐ De én nem tudhattam, hogy vizespalack. Annak az embernek semmi oka nem volt arra, hogy nekem inni adjon. Nem voltam a barátja.
A VEZETŐ De mégis inni adott neki.
A BÍRÓ De miért adott neki inni? Miért?
A VEZETŐ Nyilván azért, mert azt hitte, hogy a kereskedő szomjas… Bizonyára emberségből. Talán butaságból, mert azt hiszem, semmi haragot nem érzett a kereskedő iránt.
A BÍRÓ Igen, arról van szó, milyen oka lehetett a kulinak, hogy a kínzójának inni adjon?
A VEZETŐ Semmiféle értelmes oka.
A BÍRÓ énekel
Szemet szemért! – ez a szabály itt.
Kivételre várni bolondság.
Hogy ellensége inni ad,
Az okos sose várja azt.
A kereskedő, A vezető, A kuli, Két rendőr, A fogadós, A bíró, A kuli felesége,
A második karaván vezetője, Két ülnök
BÁNFALVI ESZTER, LÁSZLÓ ATTILA, MÁTYÁSSY BENCE, MIKLÓS MARCELL, ORTH PÉTER, SZABÓ KIMMEL TAMÁS
Díszlettervező: Ambrus Mária
Jelmeztervező: Benedek Mari
Dramaturg: Ungár Julia
Zene: Tallér Zsófia
Tánc: Vati Tamás
Súgó: Gróf Kati
Ügyelő: Kabai Márta
A rendező munkatársa: Tóth Péter
REMENYIK ZSIGMOND: POKOLI DISZNÓTOR
ZENE: MÁRKOS ALBERT
RENDEZŐ: DÖMÖTÖR ANDRÁS
Gobbi Hilda Színpad, 2009. január 10.
Remenyik Zsigmond (Dormánd, 1900. júl. 19.–Bp., 1962. dec. 30.) földbirtokos családból származott, de egyre nagyobb utálattal fordult el a polgári éleformától. Műveiben a trásadalom számkivetettjei iránt érez egyedül rokonszenvet. Jogot hallgatott Nagyváradon, de tanulmányait félbehagyta, és 1920-ban kivándorolt Dél-Amerikába. 1926-ban tért vissza. 1921-ben a Ma c. újságban jelentek meg első írásai. 1927-ben harmadmagával megalapította az Új Föld c. folyóiratot. 1927-től a Társadalmi Szemlében, a kolozsvári Korunkban is publikált. 1936–1939 között a Szép Szó egyik szerkesztője volt. 1939–1941 között az USA-ban élt. Regényeket, novellákat, és drámákat is írt a kibontakozó avantgard szellemében.
Drámái: Az atyai ház (1943); Kard és kocka (1955); Saroküzlet (1965); „Vén Európa Hotel” (1976); Pokoli disznótor (1978)
Pokoli disznótor
Disznótorra készül a család, a vendégek bármelyik percben megérkezhetnek. A tonnányi anyós mindenkinek útban, minden összetörik alatta, felette, előtte, mellette, mögötte. A legrosszabb pillanatban dobja fel a talpát, veje még örülni sem tud igazán rég óhajtott halálának, mert a nagy fejetlenségben a test eltüntetése is nyűg. Mintha az anyós ezzel is borsot törne az orra alá.
A hatalmas testet egy disznótoros teknőbe rejtik a befolyásos vendégek elől. Éhenkórász vándorok arra vetődnek, és hurkákat remélve a teknőben, meglovasítják. Csak amikor már kellő távolságra cipelték a súlyos terhet, és lerántják róla a leplet, akkor látják, hogy itt hurkába nem harapnak. Mégis elnyerik jutalmukat, mert az anyós boszorkányként feltámad és mindennel elhalmozza őket, ami szem, s szájnak ingere. Teknőjében a magasba száll, és bosszút esküszik a vele galádul elbánó család ellen.
Remenyik Zsigmond egyfelvonásosában meghökkentő modernséggel elegyíti a bohózati elemeket a népszínmű és a fantasy világával.
GAZDA Keserves, bitang, rongy élet!…
anyós, rokon, mind csak féreg…
úgy eszi az ember máját,
mint a húgy rágja a trágyát…
GAZDA GAZSÓ GYÖRGY
GAZDASSZONY MOLNÁR PIROSKA
ÖREGASSZONY LÁZÁR KATI m.v.
Vendégek, Komaasszonyok FÖLDI ÁDÁM
ORTH PÉTER
LÁSZLÓ ATTILA
MAKRANCZI ZALÁN
MÉSZÁROS PIROSKA
GERLITS RÉKA
KACSÓH PONGRÁC: JÁNOS VITÉZ
Daljáték 3 felvonásban
Írta: Bakonyi Károly Versek: Heltai Jenő
Átdolgozta: Parti Nagy Lajos
KARMESTER: REMÉNYI JÓZSEF, SILLÓ ISTVÁN
RENDEZŐ: ALFÖLDI RÓBERT
Kacsóh Pongrác (1873 – 1923) Budapesten született, de édesapját, aki a Királyi Államvasutak tisztviselője volt, áthelyezték Kolozsvárra. A konzervatóriumban fuvolázni és zongorázni tanult és Farkas Ödön tanítványaként zeneelméletet. 1898-ban matematika-fizika szakos tanárként helyezkedett el Budapesten, ahol természettudományi cikkeket kezdett publikálni. Később érdeklődése újra a zeneelmélet és a komponálás felé fordult, aktív részese lett a pesti zenei életnek.
Csipkerózsika című daljátékára felfigyelt a kor híres operett-szövegkönyv írója, Bakonyi Károly és felhívta a fiatalemberre Huszka Jenő figyelmét. Bakonyi felkérte Kacsóh Pongrácot a János vitéz megkomponálására. A János vitéz olyan igényt elégített ki, amelyet tulajdonképpen csak a bemutató után fedeztek fel: a magyar öntudat ápolására való igényt, amelyet a pesti polgár immár a színháztól is elvárt.
Kacsóh 5 hónap alatt készül el a János vitézzel. A zenét elsőként Huszka zongoráján játssza el, kikérve a jó barát és a neves szakember véleményét. Kacsóh irigységnek véli Huszka kritikáját, és úgy gondolja, hogy a féltékenység beszél belőle. A dalok verseit Heltai Jenő írja, aki aggodalmának ad hangot, hogy egy ismeretlen zeneszerző dallamaihoz verset írni elég nagy rizikó neki. Bakonyi habozás nélkül benyúl a kabátzsebébe, és a nála lévő hatszáz koronáért örök áron megveszi a verseket a darab számára. Heltai megnyugszik. A Király Színházbeli ősbemutató próbáinak során Konti József karmester kérésére Beöthy László igazgató újrahangszerelteti Vincze Zsigmonddal a darab jelentős részét. A darab kirobbanó siker, és percek alatt országos hírű zeneszerzőt csinál Kacsóhból. 1904. november 18-án este a Király Színházban elindul a János vitéz azóta is megállíthatatlan karrierje.
„Petőfi szőke Iluskáját és János vitézét ma operett-formában játsszák a Király Színház színpadán. Feltámadt körülöttünk az egész gyönyörűséges regevilág, a pipacsvirágos rét, ahol Kukoricza Jancsi nyáját legelteti, a söprűn lovagoló gonosz mostoha, a szerelmes francia királylány, a piros dolmányos huszársereg és a szépséges Tündérország, ahol János vitéz viszontlátja szíve Iluskáját. Be szép is ez a mese. Üde és pompázatos, mint a réti virágból font koszorú. Sok édes poézis és bűbájos naivitás. Olyan, aminő csak a nép lelkéből és a nép költőjének fantáziájából fakadhat… Kacsóh Pongrác a költő nyomán haladva nem törölve le durva kézzel a szép mese hímporát, édes naivitását, nem zavarta meg ízléstelen operett-trükkökkel, csodálatos szép muzsikája magyarságával, őszinte népies hangvételével élesen különbözik minden eddigi operettzenétől” – írja Páriss Pál „Az Újság” hasábjain megjelenő kritikájában másnap.
„Fedák Sári játssza János vitézt. Amikor cifra szűrében, karikás ostorával nagyokat csattintva a színpadra lép, zajos tapssal fogadja a közönség… – folytatja „Az Újság”-beli leírást Páriss Pál -, a szőke Iluska-szerep a színház új tagjának, Medgyaszay Vilmának jutott. Nagyon szépen énekelt és játszott. Iluska mostohájának szerepében a fiatalságát sikerrel palástoló Csatay Janka vívta ki a közönség elismerését. Bagó trombitás szerepét felejthetetlenül és meghatóan játszotta Papp Mihály, a humorról a francia király szerepében Németh Jóska gondoskodott, alaposan megkacagtatva a publikumot…” – fejezi be a korabeli kritika.
Nagyszínpad, 2009. január 16.
KUKORICA JANCSI STOHL ANDRÁS
ILUSKA SÖPTEI ANDREA
A GONOSZ MOSTOHA UDVAROS DOROTTYA
STRÁZSAMESTER
BARTALÓ, udvari tudós MARTON RÓBERT
A FRANCIA KIRÁLY BODROGI GYULA
A FRANCIA KIRÁLYKISASSZONY SZALAY MARIANNA
BAGÓ SZARVAS JÓZSEF
A FALU CSŐSZE ÚJVÁRI ZOLTÁN
Nagyszínpad, 2009. január 17.
KUKORICA JANCSI MÁTYÁSSY BENCE
ILUSKA TOMPOS KÁTYA
A GONOSZ MOSTOHA CSOMA JUDIT
STRÁZSAMESTER
BARTALÓ, udvari tudós SZABÓ KIMMEL TAMÁS
A FRANCIA KIRÁLY SPINDLER BÉLA
A FRANCIA KIRÁLYKISASSZONY RADNAI CSILLA m.v.
BAGÓ HEVÉR GÁBOR
A FALU CSŐSZE ÚJVÁRI ZOLTÁN
HUSZÁROK, LEÁNYOK, UDVARONCOK, UDVARHÖLGYEK
Díszlettervező: Daróczi Sándor
Jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes
Dramaturg: Vörös Róbert, Keszthelyi Kinga
Koreográfus: Gergye Krisztián
Zenei munkatárs: Komlósi Zsuzsa
Súgó: Kónya Gabriella
Ügyelő: Géczy István, Lencsés István
A rendező munkatársa: Herpai Rita, Kolics Ágota
JEAN RACINE: ATÁLIA
RENDEZŐ: VALLÓ PÉTER
Gobbi Hilda Színpad, 2009. március 14.
Racine 1639-ben született Ferté-Milonban. Apja, nagyapja itt volt városi hivatalviselő. Egyéves volt, amikor anyját elvesztette. Rá két évre apja, majd nagyapja is meghalt. Tizenhét éves korában a párizsi híres Port-Royal intézetbe került. Jó barátai La Fontaine, Boileau, Molière a színdarab-írásra ösztökélik. Csaknem évenként megír egy remeket. Harmincnyolc éves korában alkotóereje teljében hirtelen lemond az írásról. A magányt keresi. Hatvanéves korában halt meg. Tizenkét színdarabján kívül ódákat, vallásos énekeket, akadémiai értekezéseket, leveleket és egy történelmi tanulmányt hagyott hátra. A franciák mindmáig a legnagyobb s legjellegzetesebb drámai írójuknak tartják.
Fontosabb drámái: Nagy Sándor (1665), Andromaché (1667), Britannicus (1669), Berenice
(1670), Iphigenia (1674), Phaedra (1677), Eszter (1689), Atália (1691).
Atália
Racine utolsó színdarabja. Csaknem egy századdal a költő halála után, a francia önkényuralom utolsó előtti évében, 1787 augusztusában az ügyeletes rendőrtisztviselő kötelességének tartja jelenteni, hogy az Atália előadásain a közönség tapsorkánban tör ki az udvari talpnyalókról és a népét megvető uralkodóról szóló részletek után. Hogyan uralkodik egyik ember a másikon s miért, tragédia az is, ha ezt elviseljük s az is, ha képtelenek vagyunk elviselni – ez volt eddig a költő minden színdarabjának alapgondolata. A hosszú hallgatás után írt utolsó két darab azonban lényegesen elüt az előbbiektől. Az Eszterben a király idején észbe kap és megjavul, az Atáliában a nép fellázad, elpusztítja a királynőt és híveit.
Nyelvének ereje is az egyszerűségében rejlik: szókincse nem bő, de választékos. Drámáit páros rímű alexandrinusokban írta.
A fordítás
A művet 1949 óta magyar színpadon nem játszották. A mostani bemutatóhoz Szálinger Balázs készít új fordítást.
“Nem kifejezetten eseménydús és fordulatos dráma – értékei inkább költőiségében rejlenek: tehát a monológok az Atália alappillérei. Az ellentétek világosak, a megoldás az lesz, amit már a mű elején elterveznek a cselekvők, nem történik pálfordulás, se váratlan fordulat– ugyanakkor a monológokban bámulatos erejű kétségek kapnak hangot, mély líraisággal.
Ennek korszerű átadásához korszerű nyelv, versnyelv kell, ami viszont hajlamos porosodni: Rónay György sok évtizedes, akkor kiválónak számító fordításának versnyelve már foltosnak, hézagosnak, darabosnak tűnik. Az új fordítás, amellett, hogy igyekszik naprakész lenni, a korábbinál jobban próbálja az eredeti, francia szöveg hangulatát is a magyarba lopni.”
(Szálinger Balázs)
JOÁS, Juda királya, Okoziás fia MÁTYÁSSY BENCE
ATÁLIA, Jorám özvegye, Joás nagyanyja MOLNÁR PIROSKA
JOÁD, más nevén Jojada főpap KULKA JÁNOS
JOZABET, Joás nagynénje, a főpap hitvese UDVAROS DOROTTYA
ZAKARIÁS, Joád és Jozabet fia FÖLDI ÁDÁM
SZULAMIT, Zakariás nővére TOMPOS KÁTYA
ÁBNER, Juda királyainak egyik hadvezére GAZSÓ GYÖRGY
AZARIÁS SZABÓ KIMMEL TAMÁS
IZMAEL MARTON RÓBERT
MÁTÁN, hitehagyott pap, Bál áldozója BLASKÓ PÉTER
NÁBÁL, Mátán bizalmasa MERTZ TIBOR
HÁGÁR, Atália egyik udvarhölgye GERLITS RÉKA
LÁNYOK KARA
Díszlettervező: Antal Csaba
Jelmeztervező: Benedek Mari
Zene: Melis László
Koreográfus: Király Attila
Dramaturg: Vörös Róbert, Keszthelyi Kinga
Súgó: Gróf Katalin
Ügyelő: Kabai Márta
A rendező munkatársa: Herpai Rita
BOTHO STRAUß: A PARK
Fordította: Forgách András
RENDEZŐ: ALFÖLDI RÓBERT
Nagyszínpad, 2009. március 20.
Botho Strauß (Naumburg, 1944. dec. 2.) elbeszélő, esszéíró, az egyik legsikeresebb, legtöbbet játszott kortárs német drámaíró. Kölnben és Münchenben folytatott germanisztikai, színháztörténeti, valamint szociológiai tanulmányokat. 1967-1970-ig újságíróként dolgozott a Theater heute című folyóiratnál. 1975-ig a berlini Schaubühne dramaturgja volt. A német újszubjektivizmus legnagyobb alakja.
A park
A színművet Peter Stein számára írta. Oberon és Titania szerepét az akkori Schaubühne társulatának két meghatározó színészóriása, Bruno Ganz és Jutta Lampe alakította.
A park szereplői Shakespeare Szentivánéji álmának cselekményében botorkálnak. Egy nagyváros profán, költészettől mentes parkjában keresik a szerelmet, vagy csak egymás ölét, ahol megjelennek a Szentivánéji álom szereplői, hogy Shakespeare költészetéből e kutyaszaros valóságba csöppenve üldözzék a vágyott boldogságot. Mindenki keres tehát, de nem talál, csak őket találja meg egy műalkotás. Shakespeare-nél egy virág nedvét facsarja Puck az alvók szemébe, hogy álmukból felébredve beleszeressenek az első lénybe, akit meglátnak. Itt a műalkotás ingerli az érzékeket. Átváltozik test és lélek, múlt és jelen, park és athéni erdő. Az ébredés újabb álmokat szül, párra hiába lel bárki, a park rideg magányát nem enyhíti semmi, a műalkotás ellenszerével nem érkezik senki.
A bűvös komédia a jelenre reflektál, a ma felszínét kapargatva egy múltbéli világ maradványaira bukkan, hogy a jelen tévelygőit a megidézett múltbéli tévelygőkkel ütköztesse.
A fordítás
„Botho Strausst fordítani azért nagy kihívás, mert nincs egyetlen mondata sem, mellyel elárulná vagy kiadná magát, úgy tesz, mintha nem lenne személyes stílusa, mintha csak kihallgatná a világot. Eközben tektonikus keménységűre kalapálja mondatait, melyek zenéje nagy költészetet rejt. Egyszerre pofátlanul hatásvadász és ugyanakkor szemérmesen rejtőzködő. Szereplői a legtermészetesebben viselkednek, mégis mintha egy manierista festmény különös pózba dermedt alakjai volnának. Megfigyelő, szemlélődő alkat, nem forradalmár, ő csak bemutat, megmutat, felmutat, ő nem akar meggyőzni semmiről, de éles, könyörtelen, keserű, pontos és megalkuvásmentes képet ad mai világunkról, erről a magát vadonatújnak vélő civilizációról, mely minden borzalom és megdicsőülés után van, melyben úgy tűnik, minden lehetséges, ahol minden kint van a placcon, illegeti magát a szabadság, egy világot mutat, mely minden korábbival le akar számolni, de annyi fájdalmas és eltéphetetlen gyökérrel kapaszkodik vissza az első kimondott mondatig, az első rítusig.”
(Forgách András)
TITANIA NAGY MARI
OBERON LÁSZLÓ ZSOLT
CYPRIAN RÁBA ROLAND
HELEN SCHELL JUDIT
GEORG RÁTÓTI ZOLTÁN
HELMA MURÁNYI TÜNDE
WOLF STOHL ANDRÁS
EGYKE HOLLÓSI FRIGYES
FICSÚR HEVÉR GÁBOR
ELSŐ FÉRFI SPINDLER BÉLA
MÁSODIK FÉRFI SZARVAS JÓZSEF
HARMADIK FÉRFI BENEDEK MIKLÓS
A HALÁL CSOMA JUDIT
FIATAL LÁNY MÉSZÁROS PIROSKA
FIÚ 1., TITANIA FIA MAKRANCZI ZALÁN
FIÚ 2. ORTH PÉTER
FIÚ 3. LÁSZLÓ ATTILA
URFI GERGYE KRISZTIÁN
KISFIÚ, NÉGER FIÚ, PINCÉR, FELSZOLGÁLÓ LÁNY
Díszlet: Menczel Róbert
Jelmez: Daróczy Sándor
Dramaturg: Vörös Róbert, Perczel Enikő
Ügyelő: Dobos Gábor, Lencsés István
Súgó: Sütő Anikó
Rendezőasszisztens: Kolics Ágota
JOHN WEBSTER: AMALFI HERCEGNŐ
Fordította: Vass István
RENDEZŐ: BALÁZS ZOLTÁN
Nagyszínpad, 2009. május 15.
John Webster (1580 körül – 1634 körül) angol drámaíró, William Shakespeare késői kortársa. A fehér ördög és az Amalfi hercegnő című tragédiáit a 17. századi angol irodalom mesterműveinek tekintik.
Webster életének nagy részét homály fedi, többek között születésének és halálának pontos dátuma sem ismert. Valószínű, hogy Londonban vagy a város közelében született. Amit tudni lehet biztosan, Webster 1606. március 18-án feleségül vett egy 17 éves lányt, akit Sara Peniallnak hívtak, és John nevű fiukat 1606. május 8-án keresztelték meg. Minden egyéb dolgot az életéről csak a színpadi darabjaiból következtethetünk. Webster az 1620-as évek végén még biztosan írt műveket, azonban egy bizonyos Thomas Heywood 1634. november 7-ei feljegyzésében már múlt időben beszél az íróról.
Amalfi hercegnő
A darabot először 1614-ben adták elő a Globe Színházban. Nálunk a Miskolci Nemzeti Színházban 1995-ben Telihay Péter rendezte, ez volt a magyarországi bemutató. 2000-ben Tim Carroll rendezte a Bárka Színházban, utoljára pedig Koltai M. Gábor a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. Ezen kívül Declan Donnellan társulata, a Cheek by Jowl hozta el a Katona József Színházba, vendégjátékra.
A darab Amalfi udvarában játszódik Itáliában 1504 és 1510 között. A nemrég megözvegyült hercegné beleszeret Antonióba, titkárába, de a hercegné bátyjai, hogy ne kelljen osztozni az örökségen, megtiltják neki, hogy újraházasodjon. Titokban azonban mégis hozzámegy szerelméhez, és több gyereket szül neki. A hercegnő legelvetemültebb bátyja, Ferdinánd megfenyegeti húgát. A hercegnő és Antonio úgy próbálnak elmenekülni az udvarból, hogy kieszelnek egy történetet, miszerint Antonio kiforgatta feleségét a vagyonából, ezért száműzetésbe kell vonulnia. A hercegnő beavatja titkába Bosolát, nem tudva, hogy Ferdinánd kéme. A hercegnő mit sem sejtve elrendezi, hogy a férfi elvigye ékszereit Antonióhoz anconai búvóhelyére. A nő később csatlakozna hozzájuk, mintha a közeli városba zarándokútra igyekezne. Az érsek meghallja e tervet, és azt parancsolja Bosolának, hogy ölje meg a két szerelmest, és katonákat is küld, hogy fogják el őket. Antoniónak sikerül elmenekülnie legidősebb fiával, de a hercegnőt, a cselédet és a két kisebb gyereket visszaviszik Amalfiba, és Bosola meggyilkolja őket. Ez az élmény, valamint régi szabadságvágya és igazságérzetének sérelme azonban arra készteti Bosolát, hogy az érsek ellen forduljon. Az érsek megvallja szeretőjének, Júliának, hogy eltetette láb alól a hercegnőt. Ám, hogy a nő ne tudja őt senkinek se elárulni, őt is megöli egy mérgezett Bibliával. Bosola megtudja, hogy az érsek őt szemelte ki legközelebbi áldozatául, ezért a kápolnába megy, hogy megölje az imádkozó érseket. Véletlenül azonban Antoniót öli meg, aki épp visszatért Amalfiba, hogy megegyezést keressen az érsekkel. Bosola leszúrja az érseket. Ezután Ferdinánd és Bosola leszúrják egymást. Antonio idősebb fia visszatér Amalfiba apja kifejezett szándéka ellenére, hogy elfoglalja helyét és visszanyerje vagyonát. Antonio hiába intette a fiút, hogy meneküljön el a hercegségből, amely korrupt és gyilkos környezet.
ANTONIO Becsvágy, Madame, a nagy ember tébolya,
S nem láncban, rács mögött tartják, de fényes,
Szép termekben, s ez teszi
Gyógyíthatatlan agyrémmé. Ne képzeld,
Hogy oly buta vagyok, s nem is gyanítom,
Mit tartogatnak kegyeid; de őrült,
Ki fázván, két kezét a tűzbe dugja kis melegért.
BOSSOLA TÖRŐCSIK MARI
FERDINÁND LÁSZLÓ ZSOLT
BÍBOROS SINKÓ LÁSZLÓ
ANTONIO MAKRANCZI ZALÁN
DELIO LÁSZLÓ ATTILA
FOROBOSCO SZABÓ KIMMEL TAMÁS
MALATESTE MARTON RÓBERT
PESCALA ORTH PÉTER
SILVIO FÖLDI ÁDÁM
CASRUCHIO, ORVOS, HÓHÉR MERTZ TIBOR
AMALFI PÉTERFY BORI
JÚLIA BÁNFALVI ESZTER
CARIOLA VARGA MARI
Díszlettervező, Jelmeztervező: Gombár Judit
Dramaturg: Góczán Judit
Súgó: Sütő Anikó
Ügyelő: Lencsés István (Kabai Márta)
Zene: Sári László
Mozgás: Szőllősi András
A rendező munkatársa: Bencze Zsuzsa
TOVÁBBRA IS MŰSORON
William Shakespeare: III. Richárd
dráma két részben
RENDEZŐ: VALLÓ PÉTER
Nagyszínpad, 2004. november 4.
IV. EDWARD KIRÁLY BÁLINT ANDRÁS m.v.
GEORGE, Clarence hercege BLASKÓ PÉTER
RICHARD, Gloster hercege KULKA JÁNOS
HENRIK, Richmond grófja MARTON RÓBERT
BUCKHINGHAM HERCEG LÁSZLÓ ZSOLT
RIVERS GRÓF TROKÁN PÉTER
DORSET MÁRKI SCHMIED ZOLTÁN
LORD GREY KIRÁLY ATTILA m.v.
LORD HASTINGS GAZSÓ GYÖRGY
LORD STANLEY SPINDLER BÉLA
LORD MAYOR BENEDEK MIKLÓS
PÜSPÖK MERTZ TIBOR
CATESBY BAJOMI NAGY GYÖRGY
RATCLIFF VIDA PÉTER / ORTH PÉTER
BRAKENBURY UJLAKY LÁSZLÓ
TYRELL HORVÁTH ÁKOS
YORK HERCEGNÉ MOLNÁR PIROSKA
MARGIT UDVAROS DOROTTYA
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SÖPTEI ANDREA
LADY ANNA MAJOR MELINDA
/ SCHELL JUDIT
I. GYILKOS SZARVAS JÓZSEF
II. GYILKOS ÚJVÁRI ZOLTÁN
I. POLGÁR, HÍRNÖK HOLLÓSI FRIGYES
II. POLGÁR PAPP ZOLTÁN
/ BODROGI GYULA
III. POLGÁR, ÍRNOK CSANKÓ ZOLTÁN
I. HÍRNÖK OROSZ RÓBERT
/ SERES DÁNIEL
II. HÍRNÖK BRÓDY NORBERT
/ HALASI DÁNIEL
III. HÍRNÖK KOLESZÁR BAZIL PÉTER
/ FEHÉR DÁNIEL
WALESI HERCEG ELŐD ÁLMOS
YORK HERCEGE CZETŐ ÁDÁM
/ PENKE BENCE
CLARENCE gyerekei VAY VIKTÓRIA / GERŐ ANNA
PENKE BENCE
/ GERŐ BENCE
VAUGHAN VARSA MÁTYÁS
táncosok:
Balogh Orsolya, Farkas Zsuzsa, Halápi Zsanett, Keskeny Anita, Kovács Dóra, Mészáros Zizi, Szabó Zoltán, Szilas Miklós
Közreműködők:
Barna Béla, Barna Lajos, Cmarits Gábor, Csendes Zsolt/Gábor András, Csicsely Zoltán, Erdősi Eszter, Ficzere Béla, Kassai László
Beregszászi Attila, Egyed Tímea, Éliás János, Ferenczy Viktor, Herpai Rita, Mészáros József, Szikszai Péter, Tőrös Róbert.
Csuja Fanny, Dénes Viktor, Eke Angéla, Fadgyas Ábel, Fehér Dániel, Gáspár Kata, Halasi Dániel, Kis-Kovács Luca, Kis-Várday Juli, Seres Dániel
Fordította: Vass István
Dramaturg: Morcsányi Géza
Játéktér: Valló Péter
Jelmeztervező: Benedek Mari
Zene: Melis László
Koreográfus: Király Attila
Mozgás, akciórendező: Pintér Tamás
Világítástervező: Mórai Ernő
Film: M. Nagy Richárd
Rendezőasszisztens: Herpai Rita, Szabó Szilvia, Őri Rózsa
Reginald Rose: Tizenkét dühös ember
Fordította: Hamvai Kornél
RENDEZŐ: BALIKÓ TAMÁS
Gobbi Hilda Színpad, 2006. április 1.
Tizenkét esküdtnek döntenie kell egy apagyilkossággal vádolt fiú sorsa fölött. Ha felmentik, talán egy bűnözőt szabadítanak a társadalomra. Ha elítélik, talán egy ártatlan embert küldenek a halálba. Tizenkét civil először és utoljára találkozik egy kulcsra zárt szobában, hogy pártatlanul megvizsgálják a tényeket, de saját életüket nem tudják az ajtón kívül hagyni. Egymásnak esnek. Számít-e még, hogy mi az igazság?
Reginald Rose lefegyverző, mára klasszikussá vált darabja Hamvai Kornél új fordításában, parádés szereposztással.
1. ESKÜDT TROKÁN PÉTER
2. ESKÜDT SCHMIED ZOLTÁN
3. ESKÜDT SINKÓ LÁSZLÓ
4. ESKÜDT MARTON RÓBERT
5. ESKÜDT HEVÉR GÁBOR
6. ESKÜDT SPINDLER BÉLA
7. ESKÜDT STOHL ANDRÁS
8. ESKÜDT KULKA JÁNOS
9. ESKÜDT GARAS DEZSŐ
10. ESKÜDT SZARVAS JÓZSEF
11. ESKÜDT CSANKÓ ZOLTÁN
12. ESKÜDT BRÓDY NORBERT
TÖRVÉNYSZOLGA HORVÁTH ÁKOS
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Jelmeztervező: Pilinyi Márta
A rendező munkatársa: Szabó Szilvia
Csiky Gergely: Buborékok
vígjáték három felvonásban
Játékmester: Törőcsik Mari
RENDEZŐ: JORDÁN TAMÁS
Gobbi Hilda Színpad, 2004. február 22.
„A családi boldogság legfőbb föltétele, hogy a férj nejének minden kívánságát teljesítse” – mondja Szidónia, a ház úrnője, és ellenállhatatlan jóakarattal romlásba dönti az egész Solmay családot. Estélyükön mamlasz kérők és elbűvölő szerencsevadászok pályáznak egymás nemlétező vagyonára, elindul a mesterkedések és félreértések lavinája. A nők intrikálnak, hogy ruha- és ékszerszámláikra kicsikarják férjeiktől a pénzt, a családfő félénken lázad és bátran engedelmeskedik, szigorú erkölcsű veje korrupción kapja magát, a bőbeszédű vidéki rokon mindenkit őrületbe kerget. A Nemzeti Színház évszázadonként egyszer mutatja be Csiky Gergely vígjátékát – 1884 és 1955 után harmadszor 2004-ben.
SOLMAY IGNÁC, földbirtokos BLASKÓ PÉTER
SZIDÓNIA, a neje UDVAROS DOROTTYA
Gyermekeik:
BÉLA, országgyűlési képviselő MARTON RÓBERT
RÓBERT OROSZ RÓBERT
/ ORTH PÉTER
GIZELLA NEMES WANDA
ARANKA SIPOS VERA / GERLITS RÉKA
RÁBAY MIKLÓS, osztálytanácsos RÁTÓTI ZOLTÁN
SZERAFIN, a neje, Solmay leánya VARGA MÁRIA
MOROSÁN DEMETER HOLLÓSI FRIGYES
TAMÁS, a fia STOHL ANDRÁS
ÖZVEGY SERECZKYNÉ SÖPTEI ANDREA
CHUPOR ALADÁR UJVÁRI ZOLTÁN
HÁMOR VIDA PÉTER
/ SZABÓ KIMMEL TAMÁS
MALVIN, a neje MURÁNYI TÜNDE
GOMBOS, ügyvéd KÉZDY GYÖRGY m.v.
/ JORDÁN TAMÁS
BANGÓ, kereskedősegéd SZÖLLŐSI ZOLTÁN
/ DÉNES VIKTOR
ADOLF, inas Rábaynál BAJOMI NAGY GYÖRGY
BETTI, szobalány Rábaynál JUHÁSZ ÉVA
Dramaturg: Hamvai Kornél
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Jelmeztervező: Dőry Virág
Rendezőasszisztens: Bencze Zsuzsa
Szomory Dezső: Hermelin
színmű három részben
RENDEZŐ: BALIKÓ TAMÁS
Nagyszínpad, 2007. május 12.
Századelő, Budapest. Esti premierjére készül Pálfi Tibor, a Vígszínház ünnepelt háziszerzője, a nők kedvence, a pesti bérház királya. A nagynevű színésznő, Lukács Antónia kényeztető gondoskodását élvezi, amikor megjelenik egykori szeretője, Tóth Hermin. „Hermelin” azért jött, hogy pár hónapig Pálfi gondjaira bízza futó románcukból született hároméves gyermeküket. Pálfi tehetségtelenül, de lelkesen veti magát az apaságba, csakhogy a váratlan találkozás mindent felkavart…
PÁLFY TIBOR STOHL ANDRÁS
TÓTH HERMIN SCHELL JUDIT
LUKÁCS ANTÓNIA BÁSTI JULI
DR. PLUNDRICH KÁROLY SZARVAS JÓZSEF
RÓNA-ILOS BENEDEK MIKLÓS
JULIS NAGY CILI
KÜRTHY KÖKÉNY ÚJVÁRI ZOLTÁN
HÁZIÚR HOLLÓSI FRIGYES
TÖRDES SÁRI SÖPTEI ANDREA
MALTINSZKY MANCI MAJOR MELINDA
HÁZMESTER UJLAKY LÁSZLÓ
HORDÁR PAPP ZOLTÁN
/ VARSA MÁTYÁS
SZÜCS MIHÁLY CSANKÓ ZOLTÁN
SZ. HÁRFÁS GIZI NEMES WANDA
BRUGA VIDA PÉTER / ELŐD ÁLMOS
POVELKA BRÓDY NORBERT
/ SERES DÁNIEL
CELESTIN KOLESZÁR BAZIL PÉTER
/ FADGYAS ÁBEL
SOFŐR HORVÁTH ÁKOS
/ DÉNES VIKTOR
VIRÁGÜZLETI LÁNY CSUJA FANNY
PÉTERKE GERŐ BENCE / NAGY PÉTER
Valamint: Fehér Dániel, Halasi Dániel, Szabó Zoltán, Szilas Miklós
Dramaturg: Keszthelyi Kinga, Németh Virág e.h.
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Jelmeztervező: Pilinyi Márta
A rendező munkatársa: Bencze Zsuzsa
Weöres Sándor: Holdbeli csónakos
mese bábokkal két részben
Rendező: VALLÓ PÉTER
Gáspár Sándor m.v. és Szarvas József közreműködésével
A holdbeli csónakos Ozsgyáni Mihály/Mátyássy Bence kettőzve
Sólyomárus leány, később Sólyomistennő Söptei Andrea
Jégapó, magyar fejedelem Bodrogi Gyula
Pávaszem, leánya Balla Eszter /Tompos Kátya kettőzve
Nagymedve, lapp fejedelem Papp Zoltán
Medvefia, lapp trónörökös Marton Róbert
Huang-Ti, kínai császár Csankó Zoltán / Horváth Ákos / Szabó Kimmel Tamás
Dumuzi, sumir főpap Trokán Péter / Mertz Tibor
Memnon, szerecsen fejedelem Újvári Zoltán / Schmied Zoltán
Idomeneus, krétai király Spindler Béla
Temora, kelta királynő Major Melinda / Varga Mária
Helena, Spárta királynője Bognár Anna / Bánfalvy Eszter
Vitéz László Stohl András
Bolond Istók Vida Péter
Paprika Jancsi Mészáros Tamás
Gyöngyvér, Jégapó udvari énekesnője Mészáros Sára m.v./ Martinovics Dorina / Gerlits Réka
Közreműködnek:
Bólya Mátyás (koboz), Scholtz Melinda (fuvola), Schlanger Tamás (dob),
Balogh Orsolya, Borbély Alexandra, Dénes Viktor, Fadgyas Ábel, Farkas Zsuzsanna,
Fehér Dániel, Gáspár Kata, Halasi Dániel, Halápi Zsanett, Kis-Várday Juli,
Kovács Gergely, Mészáros Zizi, Szabó Zoltán, Szilas Miklós,
valamint bábosok
Látvány- és animációtervező: Keresztes Dóra
Koreográfus: Király Attila
Dramaturg: Dobák Lívia
Bábtervező: Boráros Szilárd
Bábrendező: Kovács Géza
Díszlettervező: Horgas Péter
Jelmeztervező: Szakács Györgyi
Zeneszerző: Melis László
Zenei munkatárs: Bagó Gizella és Termes Rita
Szcenikus: Krisztiáni István
Fénytervező: Mórai Ernő
Operatőr: Szalay András
Rendezőasszisztens: Herpai Rita
Marina Carr: A Macskalápon
dráma két részben
Fordította: Upor László, Háy János
Rendező: Radoslav Milenković
Gobbi Hilda Színpad, 2005. március 25.
A dublini születésű Marina Carr – noha nálunk még nem játszották darabját – a drámai műfaj egyik legismertebb képviselője a nemzetközi szín-téren. Első bemutatójával már huszonöt évesen, 1989-ben nagy feltűnést keltett hazájában és Angliában, műveit azóta világszerte bemutatták.
A Macskalápon mai közegbe helyezett sorstragédia, tulajdonképpen kortárs Médeia-variáció, amelyben – ahogy ír színpadon illik – a túlvilág és a borongós tündérmesék sejtelmes alakjai halálos természetességgel járnak-kelnek még az élők között.
Marina Carr hangja összetéveszthetetlen. Tragédiáiban különös sorsú asszonyok próbálják kijátszani – vagy éppenséggel továbbörökíteni – a nemzedékről nemzedékre elkerülhetetlenül beteljesülő családi átkot. Színpadi világa nem realista; erőteljes valóságát a mítosz fénybe vonja, a ballada sötétje beárnyékolja. A Macskalápon – bármily megrendítő is a történet – nemcsak mellbeverő és torokszorító, de pillanatokra mulattató is tud lenni.
Hester Básti Juli
Mrs. Kilbride Molnár Piroska
Macskanő Csoma Judit
Red Kulka János
Carthage Stohl András
Willow atya Bodrogi Gyula
Caroline Bognár Anna / Tompos Kátya
Monica Pásztor Edina
Joseph Bródy Norbert / Szabó Kimmel Tamás
Szellemigéző Orosz Róbert / László Attila
Pincér Ficzere Béla
Josie Vay Viktória
Díszlettervező: Fábry Juraj
Jelmeztervező: Szűcs Edit
Zene: Márkos Albert
Speciális kellék: Haraszti Janka
Pirotechnika, effektek: Steiner Iván
Rendezőasszisztens: Szabó Szilvia
Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő
színmű két részben
Fordította: Keszég László és Perczel Enikő
Rendező: Keszég László
Gobbi Hilda Színpad, 2007. február 8.
Mariann Sipos Vera /Stork Natasa
Alfréd Schmied Zoltán /Szabó Kimmel Tamás
Tündérkirály Hollósi Frigyes
Valéria Básti Juli
Nagymama Molnár Piroska
Anya Csoma Judit
Oszkár Szarvas József
Kapitány Trokán Péter/ Mertz Tibor
Erik Bródy Norbert / Orth Péter
Havlicsek Horváth Ákos /Makranczi Zalán
Hierlinger Ferdinánd Marton Róbert / Földi Ádám
Bárónő Pásztor Edina /Mészáros Piroska
Helén Andai Kati m.v.
Gyóntató pap Ujlaky László / Gazsó György
Miszter Papp Zoltán / Sinkó László
Nagyságos asszony Major Melinda
Konferanszié Koleszár Bazil Péter /Mátyássy Bence
Első kuzin Pasqualetti Ilona m.v.
Második kuzin Bognár Anna / Kis-Kovács Luca
Emma Kántor Anita m.v. / Gerlits Réka
Szalámiárus Szöllősi Zoltán m.v. /Mátyássy Bence
Jevgenyij Varga Attila / Gergye Krisztián
Táncosok: Balogh Orsolya, Farkas Zsuzsanna, Halápi Zsanett, Mészáros Zizi, Szabó Zoltán, Szilas Miklós
Stúdiósok: Csuja Fanny, Fehér Dániel, Halasi Dániel, Gáspár Kata, Dénes Viktor, Eke Angéla, Kis-kovács Luca, Kis-Várday Juli
Díszlettervező: Árvai György
Jelmeztervező: Szűcs Edit
Zeneszerző: Zságer Balázs
Fénytervező: Bányai Tamás
Dramaturg: Perczel Enikő, Enyedi Éva e.h.
Koreográfus: Kadala Petra
A rendező munkatársa: Szabó Szilvia
Mihail Afanaszjevics Bulgakov: A Mester és Margarita
színpadi játék két részben
Rendező: Szász János
Bemutató: 2005. április 1. Nagyszínpad
Mester László Zsolt
Margarita Szabó Márta
Woland Blaskó Péter
Korovjov Gazsó György
Azazello Mertz Tibor
Behemót Csankó Zoltán
Hella Szalay Marianna
Pilátus Benedek Miklós
Jesua Szarvas József
Lévi Máté Marton Róbert
Afranius Bajomi Nagy György
Júdás Schmied Zoltán / Makranczi Zalán
Patkányölő Horváth Ákos /Fadgyas Ábel
Berlioz Garas Dezső
Hontalan Rátóti Zoltán
Lihogyejev Papp Zoltán
Udvarias ember, Bengalszkij Újvári Zoltán
Nyikanor Ivanovics Boszoj Spindler Béla
Arcsibald Arcsibaldovics Hollósi Frigyes
Nisza Moldvai Kiss Andrea
Natasa Varga Mária
Poplavszkij Ujlaky László
Szemplejarov Kassai László
Nővér Andai Kati
Irodalmi munkatárs: Tompa Andrea
Fordította: Szőllősy Klára
Dramaturg: Kárpáti Péter, Perczel Enikő
Pirotechnika, SFX: Steiner Iván
Díszlettervező: Khell Zsolt
Jelmeztervező: Benedek Mari
Világítástervező: Bányai Tamás
Technikai rendező: Mátyássy Áron
Operatőr: Nagy Dénes, Mészáros Kati
Szakértő: Hetényi Zsuzsa
Koreográfus: Horváth Csaba
Rendezőasszisztens: Bencze Zsuzsa
Oidipusz
(Szophoklész: Oidipusz király – Oidipusz Kolónoszban)
Babits Mihály fordításának felhasználásával
Rendező: Sopsits Árpád
Gobbi Hilda Színpad
Egy apának megjósolják: fia keze által hal meg. Egy fiúnak megjósolják: egy napon apjának gyilkosa lesz, és saját anyjával fog hálni. Az apa kirakja a csecsemőt, hogy elveszejtse. A fiú elhagyja apjának hitt nevelőjét, hogy szembeszegüljön a sorsával. Egy hármas keresztútnál egymásba botlanak, a fiú megöli az apját.
„Lehet-e a jég forró? Lehet, egy másodpercre, egyszer, egyetlenegyszer, legelőször, mikor váratlan hozzáérsz. Ehhez hasonlítom a Szophoklész tökéletességét.” (Babits Mihály)
A fiú férj és apa lesz, hogy beteljesítse sorra az összes jóslatot.
I. rész -Oidipusz király
Oidipusz László Zsolt
Kreón Kulka János
Teiresziasz Sinkó László
Iokaszté Udvaros Dorottya
Hírnök Bodrogi Gyula
Pásztor Papp Zoltán
Karvezető Rátóti Zoltán
Kar Nagy Cili/Szalay Mariann, Bognár Anna/Bánfalvi Eszter, Marton Róbert, Schmied Zoltán/Makranczi Zalán
Gyerekek Vay Viktória, Rónai Lili, Mók Julcsi, Penke Bence, Czető Ádám, Salánki Bence
II. rész – Oidipusz Kolónoszban
Oidipusz László Zsolt
Kreón Kulka János
Antigoné Nagy Cili / Szalay Mariann
Iszméné Bognár Anna /Bánfalvi Eszter
Thészeusz Marton Róbert
Polüneikész Schmied Zoltán / Makranczi Zalán
Karvezető Rátóti Zoltán
Kar Sinkó László, Udvaros Dorottya, Bodrogi Gyula, Papp Zoltán
Közreműködő zenészek: Debreczeni Róbert és Tömösközi László
Díszlet- és jelmeztervező: Antal Csaba
Zenei munkatárs: Debreczeni Róbert
Irodalmi munkatárs: Rácz Attila
Dramaturg: Perczel Enikő
Pirotechnika: Steiner Iván
Rendezőasszisztens: Szabó Szilvia
Szigliget
balmorál két részben
Michael Frayn Balmoral című darabjából írta Hamvai Kornél
Rendező: Babarczy László
Gobbi Hilda Színpad, 2007. május 11.
Szigligeti Alkotóház, 1953. Rákosi elvtárs nagyon helyesen úgy határoz, hogy kedvenc költőjét, Sass Tibort felterjeszti Moszkvába Sztálin-díjra. Személyesen intézkedik, hogy ehhez nemzetközi támogatást kapjon: a költővel egy idelátogató olasz riporter készít interjút. Ezen a napon mindennek hiba nélkül, terv szerint kell mennie. Csakhogy ellopták a kapucsengőt, rossz helyre kézbesítették a besúgó-jelentést, az államvédelmi kísérő elkallódott útközben, és Sass Tibor halott.
Malacsik István, mindenes Gazsó György
Darányi Pál, gondnok Blaskó Péter
Boncz Kálmán, író Garas Dezső
Lukics Mária, drámaíró Udvaros Dorottya
Tarló János, író Marton Róbert
Furák Tamás, kritikus Rátóti Zoltán
Pippolo Luigi, újságíró Mertz Tibor
Szabó Vera Sipos Vera
Főhadnagy Hevér Gábor
Díszlettervező: Bátonyi György
Jelmeztervező: Cselényi Nóra
A rendező munkatársa: Herpai Rita
Molière: Tartuffe
írta: Parti Nagy Lajos
színmű két részben
A Szentendrei Teátrum és a Nemzeti Színház közös bemutatója
Rendező: Alföldi Róbert
Nagyszínpad, 2006. október 2.
Orgon egyik napról a másikra vallási kábulatba esik, s befogadja házába az általa szentnek tartott elszegényedett Tartuffe-öt, hogy annak életvezetése és eszméi szerint élje életét, és ezt családjára is rákényszerítse. Orgon olyannyira magához akarja láncolni az idegent, hogy lányát is hozzáadná feleségül. Tartuffe túlkapásaival és képmutatásával kiváltja az egész család ellenszenvét, ráadásul arra vetemedik, hogy elcsábítsa a ház urának feleségét. Csakhogy Orgon tanúja lesz e csalásnak. S bár ekkor leesik szemérõl a hályog, túl késõ: egész vagyonát Tartuffe-re iratta, aki így felülkerekedve elkergeti házából Orgont és egész családját. Hiába várjuk a jól ismert feloldást: Alföldi Róbert a darab eredeti változatához nyúl vissza, mely Tartuffe diadalával végzõdött.
Tartuffe László Zsolt
Pernelle asszony Csoma Judit
Orgon Stohl András
Elmira Udvaros Dorottya
Damis Haumann Máté
Dorine Murányi Tünde
Mariane Gáspár Kata
Valér Hevér Gábor
Cléante Rátóti Zoltán
Dramaturg: Vörös Róbert
Díszlettervező: Menczel Róbert
Jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes
Mozgás: Király Attila
A rendező munkatársa: Kovács Krisztián
Tingli-tangli
101 éves a magyar kabaré
zenés játék két részben
Az előadás a Gyulai Várszínház Ködfátyolkép című produkciója alapján jött létre.
Ady Endre, Békeffy László, Deréki Antal, Gábor Andor, Hegedűs Gyula, Karinthy Frigyes,
Kőváry Gyula, Molnár Ferenc, Steinhardt Géza, Szép Ernő, Szilágyi György
műveiből
összeállította és rendezte:
Benedek Miklós
Kaszás Attila Terem, 2008. január 24. este fél 9
A kabaré, az kabaré. A publikum egy része a színpadon kiabál, a másik része a nézőtéren. Aki a nézőtéren ül, az fizet. Ez az egyetlen különbség. Minél tehetségtelenebbek, minél csúnyábbak, szegényebbek a szereplők, annál jobban fog mulatni a család. A kabaré azért népszerű, mert felszabadította az emberiséget az alól az előítélet alól, hogy a produkcióhoz tehetség, ízlés, szépség és művészet kell. Le a régi vaskalapokkal! Éljen a forradalmi kabaré mozgalom!
Szereplők:
Szacsvay László
Murányi Tünde
Nagy Cili
Vida Péter
Dinyés Dániel
A HOPPart Társulat bemutatja:
Tovább is van…
Meseelőadás – gyerekeknek és felnőtteknek – nem is olyan rég, talán még ma is gyerek fiatal színészekkel
Rendező: Harangi Mária
Kaszás Attila Terem, 2007. október 19. 15:00
Vajon felismered-e a szomszédban lakó néniben az álruhás tündért? Félsz-e a homokembertől, mikor leszáll az este és aludni kell menni? Észreveszed, mennyi csoda történik körülöttünk? És mit tennél akkor, ha hirtelen eltörölnék a mesét, és betiltanák a csodákat?
Wilhelm Hauff és E.T.A. Hoffmann meséit hívjuk segítségül, hogy megkapjuk kérdéseinkre a választ.
Szereplők:
A Mesélő minden előadáson meglepetés vendég.
Üvegmanó / Gólyaasszony / Liese asszony: Bánfalvi Eszter
Kövér Ezékiel / Nathanaël / Kalifa / Fábián: Friedenthál Zoltán
Dappertutto / Hollandiás Miska / Spalanzani / Zinober: Herczeg Tamás
Spikher felesége / Öreganyó / Olympia / Lepketündér /Candida: Kiss Diána Magdolna
Erasmus Spikher / Tánckirály / Gólyaúr / Dr. Alpanus: Mátyássy Bence
Meseirtó / Kasnúr / Pap: Polgár Csaba
Giulietta / Clara / Szivárványlány / Zongoraművésznő: Radnay Csilla
Az idegen gyermek: Roszik Hella
Helyszíni tudósító: Szabó Kimmel Tamás
Friedrich / Liza / Luza / Énekesnő: Szilágyi Katalin
Marguerita / Munkné / Rózsaszép: Takács Nóra Diána
TV bemondó: Tarjányi Tamás
Munk Péter / Nagyvezír / Mosch Terpin: Tóth Simon Ferenc
Schlemil Péter / Coppelius / Balthazár: Vári-Kovács Péter
Zenei vezető: Szabó Mónika
Dramaturg: Orbán Eszter
Díszlet: Romvári Gergely
Jelmez: Őry Katalin
Előadásunkat hét éves kortól ajánljuk.
Az előadás létrejöttét támogatta: Filmworks Kft., Merlin Nemzetközi Színház, Nemzeti Kulturális Alap, Szinhaz.hu, Színház- és Filmművészeti Egyetem
Akiket külön köszönet illet: Ascher Tamás, Bálint András, Balla Eszter, Balla Zsófia, Bosnyák Miklós, Cserhalmi György, Csuja Imre, Derzsi János, Gyöngyösi Levente, Hámori Gabriella, Hegedüs D. Géza, Herner Dániel, Jordán Tamás, Kárpáti Péter, Kóczán György, Kristóf Borbála, Kulka János, Levendel Sára, Lőrinczy Attila, Mácsai Pál, Máté Gábor, Molnár Piroska, Mucsi Zoltán, Novák Eszter, Papp Szilvia Vivi, Pogány Judit, Romvári Györgyi, Törő Mona, Zsótér Sándor
Vesztegzár a Grand Hotelben
zenés vígjáték két részben
Rejtő Jenő regénye alapján írta: Hamvai Kornél
Zeneszerző: Darvas Benedek Dalszöveg: Varró Dániel
Rendező: Béres Attila
Nagyszínpad, 2008. április 6.
A jávai luxushotelben felhőtlenül nyaral a hetvenéves trónörökös, a gavallér szállítmányozó, a hajdani operaprimadonna, arisztokraták és szélhámosok, amikor felüti fejét a bubópestis. A lezárt kapuk mögött megölnek egy rejtélyes szerzetest, eltűnik egy milliókat érő füzet és a komplett bevétel. A rendőrfelügyelő ciános vermuttal a kezében pohárköszöntőre emelkedik: „Mindenki őrizze meg a nyugalmát!”
Vangold, nyugalmazott szállítmányozó Hollósi Frigyes
Signora Relli, kiérdemesült primadonna Molnár Piroska
Félix van Gullen,valójában Félix Crickley, alias Jáva Réme Hevér Gábor
Léni Jörins, naiva és bűnsegéd Nagy Cili
Don Umberto Complimenti szállodaigazgató, bukott király és hajófűtő Benedek Miklós
Odette Defleur, belga direktrisz Malek Andrea / Kovács Patrícia
Elder felügyelő László Zsolt
Kapucinus atya, valójában Doddy Kramartz, nemzetközi szélhámos Spindler Béla
Sedlintz, egészségügyi tanácsos Mertz Tibor
Ursina Petrovna, teozófusnő és aggszűz Major Melinda
Decker tanár Marton Róbert
Martin, pincér Vida Péter
Ali Zogoli koronaherceg, albán trónörökös Garas Dezső
Geraldine Virginia hercegnő Andai Kati
Raverdan márki Ujlaky László
Shilling, bostoni tejkrémgyáros Bródy Norbert
Bármixer Koleszár Bazil Péter
Valamint: Ficzere Béla, Horváth Eszter, Kántor Anita, Várkonyi Eszter
Csuja Fanny, Dénes Viktor, Eke Angéla, Előd Álmos, Fadgyas Ábel, Fehér Dániel, Gáspár Kata, Halasi Dániel, Kis-Kovács Luca, Kis-Várday Juli, Hollai Anna, Mészáros Kitty, Páder Petra, Seres Dániel
Balogh Orsolya, Bernáth Bernadett, Blaskó Borbála, Dénes Zsolt, Farkas Zsuzsanna, Gantner István, Halápi Zsanett, Iványi Tamás, Mészáros Zizi, Nagy Péter, Szabó Zoltán,
Szelőczey Dóra, Szilas Miklós, Vida Gábor
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Jelmeztervező: Füzér Anni
Koreográfus: Bodor Johanna
Koreográfus asszisztens: Szabó Zoltán
Karmester: Silló István / Dinyés Dániel
Zenei munkatárs: Termes Rita / Puskás Péter
Zenei asszisztens: Juhász Éva
A rendező munkatársa: Herpai Rita
George Bernard Shaw: Warrenné mestersége
színjáték két részben
Fordította Nádasdy Ádám
Rendező:Valló Péter
Nagyszínpad, 2008. január 9.
Kitty Warren magas körökben mozgó, gazdag asszony, aki lányát a legjobb iskolákban taníttatja. Ám a lány számára egyszercsak kiderül, hogy anyja Európa szerte bordélyházakat tart fenn. Ekkor ellene fordul, és elhatározza: mostantól saját erejéből fog boldogulni.
Warrenné, Kitty Udvaros Dorottya
Vivie Warren, a lánya Sipos Vera
Praed Benedek Miklós
Sir George Crofts Rátóti Zoltán
Samuel Gardner tiszteletes,
anglikán lelkész Blaskó Péter
Frank Gardner, a fia Marton Róbert
Játéktér: Valló Péter
Jelmeztervező: Benedek Mari
Dramaturg: Keszthelyi Kinga, Németh Virág e.h.
Zeneszerző: Melis László
A rendező munkatársa: Herpai Rita
A TÁRSULAT ÚJ TAGJAI
Bánfalvi Eszter
1979. szeptember 11. Budapest.
Gimnáziumok:
1994 – 1995: Berzsenyi Dániel Gimnázium
1995 – 1996: Columbus Unified High School – USA, Kansas, Columbus
1997 – 1999: Városmajori Gimnázium
Utóbbi kettőben érettségi.
4 év cselló,4 év karate, 2 év rúdugrás, 3 év atletika, 2 év kosár, és jazz ének-Kósa Zsuzsánál.
1999-2001 stúdiós az Új Színházban
2001-2003 ugyanitt gyakorlatos színész és mukatárs a Csepeli Családsegítő Szolgálatnál
2003-2007 Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész szak
2007- HOPPart Társulat
2008- felszolgáló-pultos a Picasso Pointban
Kurzusok:
2006. július, Svédország, INSTITUTET FÖR SCENKONST, vezette: Magdalena Pietruska és Roger Rollins
2007. július, Komárom, vezette: Schilling Árpád
Földi Ádám
(1979.12.30. Cegléd)
„Iskolák:
Általános Iskola, Tápiószele
Bencés Gimnázium, Pannonhalma
József Attila Tudományegyetem, Szeged
– földrajz szak, 2 szemeszter
Az Élet Nagy Iskolája, Külhon
Színház- és Filmművészeti Egyetem
186 cm magas, zsírnélküli 66 kg tömegű, barna hajú, zöldes-kék szemű cingár legény vagyok. Munkában sokat bíró és alázatos. Színház a napi munka, de filmre is vágyom…
Fő büszkeségem és védjegyem, huszonnyolc év kemény munkájának gyümölcse: görbe orrom.”
Gergye Krisztián
Gergye Krisztián 1996-ban találkozott először a tradicionális jávai szakrális tánc speciális formanyelvével. Mestereivel rendszeresen fellépett tradicionális táncosként keleti kulturális rendezvényeken. A 1997-ben Csabai Attila Kortárs Táncműhelyéhez csatlakozva részt vett a KOMPmÁNIA Társulat tréningjein is, ahol megismerkedett a klasszikus balettel és modern tánctechnikákkal is. Számos kortárs formációban vesz részt táncművészként, Ágens állandó alkotótársa, 2001 óta pedig önálló előadásokat is létrehoz. Egy koncerten hallotta először Ágenst énekelni. Akkor, tizennyolc éves fejjel fogalmazódott meg benne, hogy úgy táncoljon, ahogy Ágens énekel. Így találkozott (1996-ban) a tradicionális jávai tánccal. Két évvel később Darmasisswa ösztöndíjat nyert és Jávára utazott, hogy ősi indonéz táncművészetet tanuljon, és többek között a Yogyakartai Szultánátus udvarában (KRATON) is fellépett.
2001 óta koreografál és rendez. A tradicionális és kortárs műfajok ötvözéséből kialakított, csak rá jellemző egyedi táncnyelvet képvisel. Magyarországon eddig 26 produkciót hozott létre önállóan, és a kortárs tánc szinte összes jelentős társulatánál táncolt vendégművészként (pl. Frenák Pál Társulat, Bozsik Yvette Társulat, Finita La Commedia, KompMánia, Duda Éva és Árvai György előadásaiban). Az összes kortárs táncművészetet befogadó színházban, helyszínen megfordult bemutatóival (Trafó KMH., MU Színház, Szkéné Színház, Nemzeti Táncszínház, Millenáris Teátrum, Thália Színház, Műcsarnok, Szépművészeti Múzeum, Merlin Színház). Munkáit számos díjjal jutalmazták: Legjobb táncos a VIII. Alternatív Színházi Szemlén (2002), Legjobb Koreográfus az I. SZASZSZ-on (2003), Pro Futuro Díj a Veszprémi Fesztiválon (2003).
A MU Színház új programsorozatának első epizódja volt 2005 novemberében Gergye Krisztián egyhetes összművészeti montázsa. A „mindenhol jó, de legjobb a paradicsomban” című előadás (ami itt a hatodik napon került először színre), azóta több fesztiválon kiemelkedően szerepelt, a 2006-os SZASZSZ-on díjat is nyert.
Jelenleg társulatával, a GK Impersonators (not just dance company)-val dolgozik. 2007-től a Bárka Színház tagja.
Egyre több alkalommal koreografál prózai művekben is. Dolgozott Forgács Péter Turandotjában (Új Színház), Ágens Aqua Toffana-jában (Művészetek Palotája) és Valló Péter Csongor és Tünde rendezésében (Nemzeti Színház), Alföldi Róbert versailles-i operarendezésében, a 2006 szilveszterén a Bárka Színházban bemutatott A Szentivánéji álom című előadásban, Spiró György – Másik János: Ahogy tesszük-jében, a Bohumil Hrabal írásaiból készült Vasárnap nem temetünk című előadásban, amelyekben játszik is…
2008-ban a Magyar Táncművészek Szövetségétől megkapta Az évad legjobb alkotója-díjat.
Gerlits Réka
„1986. augusztus 30-án születtem Budapesten.
2005-ben érettségiztem a Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma tagozatán. Nyelvvizsgával a zsebemben felvételt nyertem mind a jogi egyetemre, mind a Kaposvári Egyetem színész szakára. Régi vágyam került előtérbe, végül a színészetet választottam.
2008-ban kaptam színész diplomát, 1 éves szakmai gyakorlatom után a Kaposvári Csiky Gergely Színházban.”
László Attila
„1985.06.01-én születtem Kőhalomban, Erdélyben. ’90-ben költöztünk a családommal Magyarországra. Általános Iskolába 5 helyre jártam. Voltam sport tagozaton, ének-zene tagozaton. Így több mindennel megismerkedhettem, kisebb – nagyobb sikerrel. Nem voltam egy könnyen kezelhető gyerek, és nem voltam az a jótanuló tipus, de eldöntöttem, hogy drámatagozatra felvételizek a Vörösmarty Mihály Gimnáziumba. A kamaszkorral engem is elkapott a gépszíj. A sikeres évismétlés után, mondhatni megjött az eszem, és kiváló drámatanáraimnak köszönhetően kicsit komolyabban vettem a színjátszást. A Színművészeti Egyetemre első próbálkozásra fölvettek, amit idén végeztem el Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor osztályában.”
Makranczi
