ZSIDÓ VILÁGHIRADÓ

NAFTALI KRAUS


LÁPID: VALLÁSOS TEMETÉS – KÁDDISSAL, KOPORSÓ NÉLKÜL
Hetvenhét éves volt Joszéf (Tomiszláv) Lápid (Lampel), a volt miniszter, pártvezér, jóbarátom és szomszédom, amikor megtért őseihez. Ortodox zsidók Izraelben, meg vannak győződve arról, hogy halála előtt megtért és hivő zsidó lett belőle. Erre mutat több dolog, elsősorban az hogy a deklaráltan „ateista” néptribun
vallásos temetést kért és kapott.
Miből áll a vallásos temetés a zsidó világban, Izraelben? Egyrészt abból ami jellemzi, másrészt abból ami …nincs benne. Lápidtól elvárták volna elvbarátai, azok akik annakidején pártjára szavaztak , hogy minimum felajánlja tetemét a „tudomány”nak és – maximum – végrendelje hogy azt elégessék a nemrég erre a célra létesitett egyetlen izraeli kommercionális krematóriumban.
Erre mit tesz az én Tomi barátom? Mindenki nagy meglepetésére úgy végrendelkezik, hogy vallásos zsidó temetést kér, amit a Chevra kaddisa rendez és amelyben nem használnak koporsót, hanem a tálitba burkolt holttestet egyenesben teszik a sirgödörbe és arra homokot lapátolnak.
Legjobban talán a család volt meglepve. Tomi és vallásos temetés? Először is közölték a médiával hogy a család határozott igy – amikor Tomi az utolsó percekig eszméletnél volt és a halál beálltát megelőző órákban hosszasan beszélgetett Jiszráél-Méir Lau-val, Tel-Aviv főrabbijával. A káddist nem a tévé kamerái előtt mondta Jáir, hanem mielőtt a temetési menet utolsó útjára indult. Ott kipá is volt rajta, mig később, mire a tévé odaért, hogy Olmert siró gyászbeszédét felvegye – a kipá már eltünt.
Egy jó barátom, a hábádnyik Jákov Glojberman, aki kötelességének tartotta, hogy a temetésen ott legyen (a képen jobbra, talpig feketében, a Hevra Kaddisa emberei mellett) félhangosan zsoltárokat recitált, A családból valaki nyomatékosan megkérte, hogy mondja halkan…
Volt aztán muzsika is, meg énekesnő, aki Tomi kedvenc dalát intonálta, de ez „kleingeld” csupán, A lényeg a Kéver Jiszráél, a zsidó temetés, amit Tomi barátom, mindennek ellenére kért és megkapott.
Joszéf ben Méir barátom, a Holokaust életben maradt áldozata (ilyen is van) nyugodj békében; illetve menj és légy jó szószólónk az égi felsőbiróság előtt.
Ránk fér.
ZSIDÓ NAGYKÖVET KÉPVISEL ARABOKAT WASHINGTONBAN
Az arab országokban a jég – Izrael vonatkozásában – olyan lassan olvad mint az északi sarkon. De olvad.
Ezt jelzi az a csinos jidene, akit utóbb Bachrein emirje kinevezett öbölbeli petró-állama (félmilliónyi lakós, 50 zsidó)washingtoni nagykövetének. Való igaz, hogy a bachreini moszlim állam soha nem volt olyan pogromista, mint például Sziria vagy Irak, de azért zsidó nagykövet? Washingtonban? Nincs ebben egy kevés túlzás?
Houda Nonu nagy megtisztelést lát ebben de nem csodálkozik. Amikor a fia bár-micvá lett, rabbit hozatott Londonból, aki megtanitotta mindenre. Bachreinben van az egyetlen zsinagóga az öbölországokban, de az is rendszerint zárva van. Houda szerint „otthon ünnepeljük Ros Hásánát, Peszáchot és a többi ünnepet”. Kinevezése előtti három évben Houda Nonu a bachreini nemzetgyülés kinevezett tagja volt, Unokatestvére, Ábrahám Dávid Nonu, a bachreini zsidók nem hivatalos feje, aki udvariasan elháritotta a Jerusalem Post kérését az interjura.
Ami ebben a (pozitiv) meglepetés, hogy Houda nem tagadja le zsidóságát, nem mondja, hogy ő „Mózes-vallásu bachreni”, hanem egyértelmüen és természetesen – zsidó. Nem „zsidószármazásu”, hanem csak egyszerüen – zsidó.
A diszmadarat nem szokás megenni…
A BÚBOS BANKA ÉS SALAMON KIRÁLY CSODABOGARA
Amikor Izraelben közzétették a legutóbbi „választás” eredményét – amelyben eléggé el nem itélhető módon egy ilyen debil akcióval jelezték a 60-ik évfordulót – a magyar nácik örömmel üdvözölték az égből pottyanó mecijét:
Ezek a zsidók – irták stürmeri honlapjaikon – egy tréfli madarat választottak nemzeti jelképüknek. Ehhez azonnal csatlakoztak hasonszőrü „zsidó” elvbarátaik – nahát, de ilyet, egy „tisztátalan” madarat választani… blabla, blabla, amennyi csak flódnival teli szájukon kifér.
Hát, először is, az egész választás fölösleges volt. Nem azért mert a Banka tréfli, hiszen a diszmadarat nem szokás megenni. Magyar nácijaink sem ebédelnek Turult vasárnaponként és feltehető hogy nem Csaba királyfi táltos lovának húsát puhitották a nyereg alatt. A blődség ott van, hogy Izraelnek nem kell madár nemzeti jelképként, és ha igen, ott a galamb, amire Bölcseink azt mondják hogy, „Izrael közössége a galambhoz hasonlittatik…” (Bráchot, 53,a).
De ha Búbos Banka – héberül Duchifát – legyen az. Róla is nagyon jó véleménnyel van a Talmud (Gittin 68b) ahol elmondják hogy ez a Banka, szerezte meg Salamon királynak a Szentély felépitéséhez oly nagyon szükséges Sámir nevü legendás csodabogarat. Ugyanis a nagy terméskövek fejtéséhez tilos volt vasszerszámot használni, mivel a vasból gyilkos fegyvereket kovácsolnak, mig a Szentély békét hoz a világnak. Salamon tudta hogy létezik a Sámir, amiről azt mondja a legenda hogy jobban vág mint a gyémánt és a legerősebb követ is elvágja ha ráteszik. Ezt szerezte meg Salamon a Banka által…
MIT KERES HÁROM IZRAELI FIATALKORU
JESIVA-BÓCHER EGY TOKIÓI FOGHÁZBAN?
Már több mint három hónapja Tókio egyik hirhedt fogházában űl három fiatalkoru jeruzsálemi jesiva-növendék, akiket kalandvágyuk és – hadd ne mondjam – butaságba torkolló naivitásuk hozott ebbe a kilátástalan helyzetbe.
A három – külföldiek, akiket szűleik Jeruzsálembe tanulni küldtek – még a mult nyáron, amikor a jesivákban szünetel a tanulás , el akartak utazni a volt Szovjetunióba, hogy látogatást tegyenek a szent siroknál, amelyekben nagy haszid rebbek nyugszanak. A probléma az volt, hogy nem akartak a szülőktől pénzt kérni a költségekre. Egyiküknek New-Yorkban jómódu szülei vannak, szatmári haszidok, mig a másik kettő szülei sokgyerekes, vékonypénzü, nehezen élő zsidók.
Ekkor lépett életükbe egy ismeretlen zsidó, aki egy olyan ajánlatot tett, amit nem lehet nem elfogadni:
– Itt vannak a jegyek – mondta – utazzatok el Lizsenszkbe, vagy ahová akartok, látogassátok meg a sirokat és amikor visszajöttök, egyiktek tesz nekem egy szivességet: elutazik a költségemre Japánba és Tokióban átad a nevemben valakinek egy kis csomagot. Nekem – nincs idő elutazni…
A három az illető tenyerébe csapott, megkapták a jegyeket, elutaztak a sirlátogatásra, majd visszajövet, kérték, hadd menjenek mind a hárman Tókióba. Ezen nem múlik – mondta az illető – itt a pénz, menjetek és itt a kis csomag.
Azóta a három a tókiói börtönben ül, vizsgálati fogságban. Az olvasó már biztos kitalálta, hogy a „kis csomagban” kokain volt, több százezer dollár értékben…
Megfélemlitve, sirva, kétségbeesve űl a három bócher a szigoráról hires japán börtönben. Enni ugy szólván nem esznek, mert nem kóser, látogatót nem kaphatnak és csak azért nem fenyegeti őket halálos itélet – ami létezik japánban kábitószer csempészésre – mert kiskoruak, egyikük sincs még 17 éves. De senki nem garantálja hogy kevesebbet kapnak 12 évnél.
A mult héten két nagy izraeli rabbi – Wosner és Steinmann rabbik, akik nagy jesivák élén állnak – gyüjtőakciót inditottak, amely a „foglyok kiváltása” (Pidjon svujim”) cimkét viseli. A Sulchán Áruch szerint ez napjainkban az egyik legnagyobb micvák egyike. A kérdés csak az, mit lehet itt pénzzel csinálni?
Állitólag a japánok tudják hogy „a gyerekeket átverték — és céljuk az elrettentés” – mondja egy nemzetközi reputációju ügyvéd. Másik kérdés, szabad e a fiuknak elárulni, ki volt az aki nekik a csomagot adta? Ezen több rabbi töri a fejét, de egyértelmü válasz még nincs. Az is lehet, egyébként, hogy nem is ismerik az illető személyazonosságát…
ÚJ FŐRABBI IRÁNBAN: A BÉCSI MAGYAR
NETURÉ KÁRTÁS FRIEDMAN, AZ ELNÖK BARÁTJA
Emlékszünk a bécsi Friedmannra, a szatmári „magyar” khile vezetőjére, aki a jeruzsálemi szélsőséges Neturé Kártá tagja és aki részt vett abban a zsidó küldöttségben, amely látogatást tett nemrég Teheránban, Achmadenig’ád elnök meghivására?
Ezzel még nem tetéződött Friedman karrierje. Most jött hir hogy barátja, az iráni elnök, kinevezte őt az iráni zsidó közösség főrabbijának. A fantasztikus hirt maga Friedman erősitette meg az izraeli napilap „Jiszráél Hájom” munkatársának adott interjuban: „Nem leszek állandó lakós Tehránban. Feladatom: tanácsadó zsidó ügyekben, Van ott egy irodám és egyszer pár havonta ott leszek”.
Annakidején az amerikai eredetü Mose Hirsch rabbi, a jeruzsálemi Neturé Kártá egyik vezetője, miniszter volt Áráfát kormányában, szintén mint „zsidóügyi tanácsadó”.
NAFTALI KRAUS