HETI SZAKASZ

SMINI –


A SÁSKA – AVAGY A KÁSRUT LÉNYEGE
“Utálatos legyen nektek minden négy lábon járó szárnyas rovar. Csak azt ehetitek az összes négylábu szárnyas rovar közül, amelyeknek lábain felül lábszárai (szökőszárai?) is vannak, hogy velük szökdécselhessen a földön. Ezeket ehetitek közülök: a vándorsáskafajtát, a kövisáskafajtát, a szöcskeféléket és a marokkói sáskafajtát. Minden egyéb négylábu szárnyas rovar utálatos (és tilos)” (3.Mózes, 11, 20-23).
A Tóra étkezési szabályainak, illetve kósersági előirásainak az a logikája, hogy nincs bennük a ma embere számára érthető “logika” . Az egész kásrut komplexum nem más mint isteni törvény, “felső utasitás”, amit a zsidó ember azért tart be, mert zsidóságának egyik alappillérét látja bennük.
Volt aki a tilalmakat azzal magyarázta, hogy a nemkóser állatoknak ragadozó természetük van, ami az emberre is hatással lehet, vagy hogy a nemkóser állatok husa ártalmas. Erre már válaszolt Don Jichák Ábárbánel, amikor azt mondta, hogy ami a világ népeinek nem árt, az a természet törvényei alapján a zsidóknak sem kell hogy ártson. Ergó, nem a sertés által terjesztett betegség a probléma és nem az, hogy a nyulak kérődznek-e vagy sem, hanem a disciplina ami a zsidókat kötelezi az isteni utasitások teljesitésére. Az Örökkévaló népe vagyunk, az Ő fennhatósága alatt állunk, és ha Ő előirta a Tórában, hogy ezt egyétek és ezt nem – hiába keressük ennek az okait. Amit sikerül találnunk, úgy sem lesz elegendő és űgy sem lesz “logikus”.
* * *
Jó példa erre, azok az étkezési tilalmak, amelyeknél a Tóra a tilalom mellett, az undort is emliti. A mindenféle csúszó-mászó rovarok tilalma, amik a Tóra szerint nemcsak tilosak, mert nem kóserek, hanem undoritóak is. Ezeket, kigyót-békát, Ázsiában mint delikáteszt eszik azok akiknek telik rá, a franciákról már ne is beszéljünk, akik “sütik már a rántott békát”, ahogy az egyszeri és együgyü népdal intonálta.
Már a talmudi korokban is voltak – úgy látszik – zsidók, akiknek kifelé, gój barátaik felé, kellemetlen és “illogikus” volt a Tóra étrendi törvényeire hivatkozni. Ezért, ha sor került rá, azzal érveltek, hogy…nem szeretik a disznóhúst. Erre mondta találóan az egyik Midrás-bölcs: “Ne mondja azt a zsidó ember, hogy nem szeretem a disznóhúst, vagy nincs kedvem a tiltott nemi kapcsolatra! Hanem mondja azt (az igazat), hogy szeretem és kedvem lenne rá, de mennyei atyám megtiltotta azt”! (Szifra, Kdósim).
* * *
A kásrut törvények és előirások között van néhány rendhagyó, ami még kevésbé “logikus”, mint a már emlitettek. Miért tilos minden ehető (vagyis kóser) élőlény vére, akárcsak egy csöpp is – és miért nem érvényes ez a tilalom a hal vérére. Egyébként mint tudjuk, a halakra a kóser vágás törvényei sem vonatkoznak – vajon miért?
R’ Jichák Áráme irja klasszikus müvében (“Ákédát Jichák” Ákédá), hogy a kóserság törvényei arra vannak, hogy fékezzék az ember természetes vágyát a lucullusi élvezetekre. Ha valaki “kóser” és tartja magát a Tóra utasitásaihoz, annak eleve sokkal kevesebb lehetősége van jókat enni, hogy ne használjam az ide jobban illő magyar kifejezést. Ez egészségesebb is, emberibb is mint a féktelen bendőtömés – és zsidóbb is. A dolog szellemi vetületét még jobban kihangsulyozza az a talmudi mondás, amit az amorita Rávnak tulajdonitanak. Ő szokta mondani: “Mi a különbség az Örökkévalónak, (vagy mit érdekli az Istent?) hogy valaki igy vagy úgy vágja le a marhát, a nyakánál, ahogy kell, vagy hátulról?” Persze hogy végeredményben ez ugyanaz. Hanem? “A Tóra azért adatott hogy általa az emberek (vagyis a zsidók) megtisztuljanak salakjuktól (nemesebbekké váljanak)” (Börésit rábbá, 44, a).
Az egyik legrendhagyóbb – és tegyük hozzá:legfurcsább – törvénye a Tórának a kásrut terén, hogy bizonyos sáskafajtákat ehetőnek minősit. Európai szemünkben a sáska egy undoritó és kártékony rovar, amely tömegeiben veszélyt jelent egyes afró-ázsiai országok mezőgazdaságára, olyannyira hogy a magyar nyelvben a sáskajárás szinonimája a… tatárjárásnak. Az emlékezetes egyiptomi tiz csapás nyolcadika volt a sáska, ami mindent letarolt, ami még megmaradt az előző csapások után.
És akkor ezt engedi a Tóra enni?
* * *
“Utálatos legyen nektek minden négy lábon járó szárnyas rovar. Csak azt ehetitek az összes négylábu szárnyas rovar közül, amelyeknek lábain felül lábszárai (szökőszárai?) is vannak, hogy velük szökdécselhessen a földön. Ezeket ehetitek közülök: a vándorsáskafajtát, a kövisáskafajtát, a szöcskeféléket és a marokkói sáskafajtát. Minden egyéb négylábu szárnyas rovar utálatos (és tilos)” (3.Mózes, 11, 20-23).
Ez az amit a Tóra a sáskafajtákról mond. Ezeket a fajtákat, amelyeknek az a bizonyos “szökőlábszára” van, szabad enni. A többit tilos.
Mielőtt megkérdeznénk, ki eszik sáskát, mondjuk ki férfiasan, hogy fogalmunk sincs az itt emlitett fajták ki és milétéről. A zsidó forditások nem vesződnek az azonositással és a négy fajtát, csak héber neveiken emlitik. Kivétel csak az Árbe – a sáska – amely úgylátszik gyüjtőneve az ehető fajtáknak. (Érdekes és ezért érdemes megjegyezni, hogy a Hertz Biblia eredeti, angolnyelvü kiadásában, néhai Joseph Zvi Hertz brit főrabbi leforditotta a négy fajtát: Árbe=locust; Szol’ám=the bald locust; Chárgol=cricket;Chágáv=grashopper. A magyar kiadásban a forditó-szerkesztők megtakaritották maguknak a forditással járó munkát).
D.Z. Hofmman, aki pedig nagy erőfeszitéseket tesz a tiltott állat és madárfajták azonositására – a sáskafajták legtöbbjét nem emliti neveik szerint. Mivel az azonositás több mint kétes és mivel a hagyományhű zsidók már rég nem esznek semmiféle sáskát (kivéve a jemenita zsidókat) – napjainkban a dolog illuzórikus. A Talmud bölcsek további jeleket adtak, amelyek alapján fel lehetett ismerni a négy kóser sáskafajtát (Chulin, 59)
* * *
Miért engedte meg a Tóra ezen négy sáskafajta élvezetét? A kérdés “logikus” és fölösleges is egyszerre. Miért
Kraus Naftali