1908. január 15-én született Teller Ede
atomfizikus, akit gyakran
emlegetnek – kicsit leegyszerűsítve – a hidrogénbomba atyjaként.
A Trefort utcai gimnáziumban érettségizett, Budapesten
megkezdett egyetemi tanulmányait az erősödő antiszemitizmus miatt
Németországban folytatta tovább. 22 évesen szerzett doktorátust
Werner Heisenbergnél, a hidrogénionról írott disszertációjával
segített lefektetni a molekuláris pályák elméletének alapjait.
1933-ban a zsidóüldözés miatt elvesztette göttingeni munkahelyét, de
az ekkor már Angliában élő Szilárd Leó támogatásával állást kapott a
londoni egyetemen, később Niels Bohrhoz ment Koppenhágába. 1934-ben
Budapesten megnősült, majd Londonba költözött, ahol
Rockefeller-ösztöndíjat nyert.
1935-ben Princetonba és a George Washington Egyetemre is
meghívták, ő az utóbbit választotta, s magfizikával kezdett
foglalkozni. A negyvenes évek elején csatlakozott Enrico Fermi
csoportjához, amely korszakos kísérleteket végzett a nukleáris
láncreakcióval. Tellert eleinte gyanakvással kezelték, mert rokonai
éltek a nácibarát Magyarországon, de Oppenheimer kérésére
megbízhatónak minősítették. Amikor Oppenheimer 1943-ban megszervezte
Los Alamosban a titkos laboratóriumot, az elsők között hívta meg oda
Teller Edét.
Teller a plutóniumtömegek befelé történő robbantással való
egyesítésével foglalkozott, a magfúziót felhasználó „szuperbombát”
(a hidrogénbomba) azonban ekkor még háttérbe szorította az
atombomba. A háború után szerette volna folytatni kutatását,
Hirosima azonban megrendítette tudóstársai többségét. Csak a szovjet
atombomba 1949-es felrobbantása után kezdtek újra a H-bomba
fejlesztéséhez, Teller igazgatóhelyettes lett Los Alamosban.
Jelentős haladást csak 1951-től értek el, amikor a fúziós töltet
sűrítésére és a fúziós folyamat beindításához a kétfokozatú,
úgynevezett Teller-Ulam konfigurációt használták fel, ötvözve az
atombomba mechanikus lökéshullámát és az atombomba robbanásából
származó sugárzást. Az első hidrogénbombát 1952. november 1-jén
robbantották fel a Marshall-szigeteken, s a kísérlet „teljes
sikerrel” végződött, Elugelab szigetét eltüntették a föld színéről.
Amikor az amerikai kormány 1954-ben vizsgálatot indított a
baloldali kapcsolatokkal is rendelkező Oppenheimer ügyében, Teller
nem épp kedvezően nyilatkozott volt főnökéről. Bár a vallomás nem
volt perdöntő, az amerikai fizikusok sokáig nem bocsátották meg
szereplését. Teller a Kalifornia Egyetem sugárzási laboratóriumának
konzultánsa, fizikaprofesszora, utóbb a Lawrence Livermore
Laboratórium igazgatóhelyettese, majd igazgatója, 1975-től a Hoover
Intézet főmunkatársa volt. Ellenezte az atomcsendegyezményt, mely
megtiltotta a légköri atomrobbantásokat, s a 70-es években az
amerikai kormány nukleáris fegyverkezési tanácsadója lett.
1982-83-ban ő javasolta Reagan elnöknek a csillagháborús tervként is
emlegetett stratégiai védelmi kezdeményezést (SDI). 2003-ban George
W. Bush amerikai elnök a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést,
az Elnöki Szabadság-érdemrendet adományozta neki.
1991-ben látogatott először haza. 1994-ben megkapta a Magyar
Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést,
1997-ben a Magyarság Hírnevéért Díjat, 2001-ben elsőként kapta meg a
Corvin-lánc kitüntetést.
BreuerPress +mti
emlegetnek – kicsit leegyszerűsítve – a hidrogénbomba atyjaként.
A Trefort utcai gimnáziumban érettségizett, Budapesten
megkezdett egyetemi tanulmányait az erősödő antiszemitizmus miatt
Németországban folytatta tovább. 22 évesen szerzett doktorátust
Werner Heisenbergnél, a hidrogénionról írott disszertációjával
segített lefektetni a molekuláris pályák elméletének alapjait.
1933-ban a zsidóüldözés miatt elvesztette göttingeni munkahelyét, de
az ekkor már Angliában élő Szilárd Leó támogatásával állást kapott a
londoni egyetemen, később Niels Bohrhoz ment Koppenhágába. 1934-ben
Budapesten megnősült, majd Londonba költözött, ahol
Rockefeller-ösztöndíjat nyert.
1935-ben Princetonba és a George Washington Egyetemre is
meghívták, ő az utóbbit választotta, s magfizikával kezdett
foglalkozni. A negyvenes évek elején csatlakozott Enrico Fermi
csoportjához, amely korszakos kísérleteket végzett a nukleáris
láncreakcióval. Tellert eleinte gyanakvással kezelték, mert rokonai
éltek a nácibarát Magyarországon, de Oppenheimer kérésére
megbízhatónak minősítették. Amikor Oppenheimer 1943-ban megszervezte
Los Alamosban a titkos laboratóriumot, az elsők között hívta meg oda
Teller Edét.
Teller a plutóniumtömegek befelé történő robbantással való
egyesítésével foglalkozott, a magfúziót felhasználó „szuperbombát”
(a hidrogénbomba) azonban ekkor még háttérbe szorította az
atombomba. A háború után szerette volna folytatni kutatását,
Hirosima azonban megrendítette tudóstársai többségét. Csak a szovjet
atombomba 1949-es felrobbantása után kezdtek újra a H-bomba
fejlesztéséhez, Teller igazgatóhelyettes lett Los Alamosban.
Jelentős haladást csak 1951-től értek el, amikor a fúziós töltet
sűrítésére és a fúziós folyamat beindításához a kétfokozatú,
úgynevezett Teller-Ulam konfigurációt használták fel, ötvözve az
atombomba mechanikus lökéshullámát és az atombomba robbanásából
származó sugárzást. Az első hidrogénbombát 1952. november 1-jén
robbantották fel a Marshall-szigeteken, s a kísérlet „teljes
sikerrel” végződött, Elugelab szigetét eltüntették a föld színéről.
Amikor az amerikai kormány 1954-ben vizsgálatot indított a
baloldali kapcsolatokkal is rendelkező Oppenheimer ügyében, Teller
nem épp kedvezően nyilatkozott volt főnökéről. Bár a vallomás nem
volt perdöntő, az amerikai fizikusok sokáig nem bocsátották meg
szereplését. Teller a Kalifornia Egyetem sugárzási laboratóriumának
konzultánsa, fizikaprofesszora, utóbb a Lawrence Livermore
Laboratórium igazgatóhelyettese, majd igazgatója, 1975-től a Hoover
Intézet főmunkatársa volt. Ellenezte az atomcsendegyezményt, mely
megtiltotta a légköri atomrobbantásokat, s a 70-es években az
amerikai kormány nukleáris fegyverkezési tanácsadója lett.
1982-83-ban ő javasolta Reagan elnöknek a csillagháborús tervként is
emlegetett stratégiai védelmi kezdeményezést (SDI). 2003-ban George
W. Bush amerikai elnök a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést,
az Elnöki Szabadság-érdemrendet adományozta neki.
1991-ben látogatott először haza. 1994-ben megkapta a Magyar
Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést,
1997-ben a Magyarság Hírnevéért Díjat, 2001-ben elsőként kapta meg a
Corvin-lánc kitüntetést.
BreuerPress +mti
