Kissinger: áttörés vagy zsákutca a közel-keleti rendezésben

A november végi közel-keleti békekonferencia Annapolisban


(Egyesült Államok, Maryland) nagy diplomáciai áttörést hozhat, ha Izrael és az arabok valóban megkötik azokat a kompromisszumokat, amelyekre hajlandónak mutatkoznak – írta Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter a keddi The Washington Postban.

A konferencia előfeltétele az, hogy az Egyesült Államok reálisan közelítse meg Izraelt és a mérsékelt arab országokat. Ha ez nem sikerül, a tárgyalások zsákutcába jutnak, és a közvetítő szerepet vállaló Amerika elszigetelődik – állapította meg a veterán szakértő.
Kissinger szerint forradalminak nevezhető változásokat lehet rögzíteni a két fél álláspontjában. Ha viszont túlfeszítik a húrt, és többet kényszerítenek Izraelre és az arabokra, mint amennyit vállalni tudnak, akkor megismétlődik a 2000-es Camp David-i kudarc: megállapodás helyett hosszan tartó válság robbanhat ki.
A külügyi szakértő szerint Izrael hajlandónak mutatkozik, hogy elismerje a palesztin államot, és a Camp David után kidolgozott Taba-terv alapján visszavonja csapatait lényegében az 1967-es határok mögé. A Haifa és Tel-Aviv közötti folyosó szélességét mindössze 20 mérföldre csökkentenék, és a majdani palesztin állam fővárosa Jeruzsálem arab negyedeiben jöhetne létre. Izrael beleegyezni látszik abba, hogy a menekültek visszatelepüljenek .
Kissinger rámutat: Izrael azért hajlik erre a megegyezésre, mert megoldást szeretne az új fenyegetésekre. Ezek között van a földrajzilag meghatározhatatlan, kicsiny, mobil terrorcsoportok harca; a nukleáris fegyverek elterjedése, különösen Irán ez irányú törekvése; továbbá az a félelem, hogy a „kétállami megoldásnak” az egy állam az alternatívája, amelyben a zsidó népesség kisebbségbe kerülhet. Izrael ezenkívül egyre inkább elszigetelődik, mivel Nyugat-Európában erősödik az a hang és Amerikában is így gondolkodik egy kicsiny, de erős lobbi: Izrael konoksága az oka az arabok Nyugattal szembeni gyűlöletnek.
Több arab állam az izraeli engedményekért cserébe kilátásba helyezte a zsidó állam elismerését. A szakértő ugyanakkor rámutat: az arab világnak csak egy kisebb csoportja hisz az Izraellel való közös együttélésben, a nagy többség tönkre akarja tenni, fokozatosan fel akarja őrölni azt.
Annapolis tehát semmiképpen sem lesz egy folyamat vége, jó esetben lefektetheti a reményt keltő alapot a jövőbeni tárgyalásokhoz. Kissinger ezért is helyesli, hogy Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter kerüli a korábbi tárgyalások rituális jelzőit, nem beszél igazságos, tisztességes, tartós békéről és rendezésről.
BreuerPress-info