Simon Peresz – életrajza

Simon Peresz, Izrael 9. elnöke.
Szymon Persky néven 1923. augusztus 15-én született a kelet-lengyelországi (ma Fehéroroszországhoz tartozó) Wotozynban (Wiszniawa).


Családjával 1934-ben vándorolt ki Palesztinába. Tehetségét Izrael alapító atyja, David Ben Gurion fedezte fel, aki az Egyesült Államokba küldte tanulni (szociológiai és közigazgatási tanulmányokat folytatott). Ben Gurion már Izrael függetlenségének 1948-as elnyerése előtt bevonta a hadsereg munkájába, tagja lett a Mapai-nak, a Munkapárt elődjének, s a központi apparátusba is bekerült. Az 1948-as államalapítás után a védelmi minisztériumban töltött be tisztségeket, és szerepet játszott a korszerűen felszerelt izraeli hadsereg kiépítésében.
1959-ben a kneszet, a parlament tagja lett, 1959 és 1965 között a védelmi tárcát is irányító Ben Gurion helyettese volt, tisztségét párton belüli viták miatt adta fel. 1965-ben Ben Gurionnal együtt kizárták a Mapai-ból, Peresz az újonnan létrehozott Rafi párt főtitkára lett. Az Izraeli Munkapárt a két párt egyesülésével 1968-ban jött létre.
Peresz Golda Meir (1969-74) és Jichak Rabin (1974-77) kormányában több tárcát irányított, s 1977 április-májusában ügyvezető miniszterelnök lett. A Munkapárt választási veresége után ő vette át Rabintól az ellenzékbe szorult párt vezetését, elnöki tisztét 1992-ig tartotta meg. Az 1984-es választások nyomán alakult koalíciós kormányban 1986-ig kormányfő, belügyminiszter és a vallási ügyek minisztere, majd Jichak Samir kormányában 1986 és 1990 között első miniszterelnök-helyettes, 1988-ig külügyminiszter, 1988-90-ben pénzügyminiszter volt.
1992-1995 között ismét ő volt a külügyminiszter Rabin kormányában, s ebbéli minőségében komoly szerepet játszott a közel-keleti békefolyamat elindításában, a Jordániával kötött megállapodások kidolgozásában, a Szíriával folytatandó béketárgyalások előkészítésében. A közel-keleti békefolyamat érdekében kifejtett tevékenységéért 1994-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki Jichák Rabin miniszterelnökkel és a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetőjével, Jasszer Arafattal együtt.
Rabin meggyilkolása után, 1995. november 22-én ismét kormányfő és pártelnök lett, s ellátta a védelmi miniszteri tárcát. Pártja azonban az 1996-os választásokon vereséget szenvedett, Peresz 1997-ben megvált pártelnöki tisztétől is. 1999 júliusától Ehud Barak
miniszterelnök kormányában regionális fejlesztési miniszter, majd Ariel Saron kabinetjében 2001 márciusától másfél évig külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt.
2002 novemberében a Munkapárt többi tagjával kilépett a kabinetből. 2003. június 19-én az Izraeli Munkapárt ismét őt választotta elnökévé, ezt a funkciót 2005 novemberéig töltötte be, amikor kilépett a pártból és Saront támogatva az előrehozott választásokon belépett az általa alapított Kadima pártba. 2005-ben januártól november végéig ismét miniszterelnök-helyettes volt. 2006 májusában újra bekerült a kormányba, Galilea és a Negev-sivatag ügyeinek tárcáját vitte, és ismét miniszterelnök-helyettes lett.
A 2007. júniusi elnökválasztáson Peresz a Kadima párt jelöltjeként győzött a kneszetbeli szavazás második fordulójában.
A politikusnak – aki immár Izrael nagy öregjének számít – két fia és egy lánya van, továbbá hat unokája. A mérsékelt izraeliek szószólója, a palesztinokkal való megbékélés híve, a Nobel-békedíj mellett az UNESCO és a Franklin D. Roosevelt békedíj birtokosa is.
BreuerPress