Ha a minden emberi törvényt megsemmisítő holokauszt áldozataira emlékezünk, akkor csak a némaságnak van helye – hangsúlyozta Hiller István oktatási és kulturális miniszter az Élet Menete Alapítvány által rendezett holokauszt megemlékezésen szombaton Budapesten.
Két éve az ENSZ határozatának értelmében január 27. hivatalosan is a vészkorszak nemzetközi emléknapja – emlékeztetett Hiller István, hozzáfűzve, hogy „ezen a napon szerte a világon tízmilliók állnak meg egy pillanatra és így vagy úgy, de ugyanarra gondolnak: valakinek a saját származása, valakinek elhurcolt, soha nem ismert szülei jutnak az eszébe, valakinek a nagypapája, akit csak egy régi, megbarnult fényképről ismer”.
„Ma este némán gyújtunk gyertyát és némán gondolunk a milliónyi áldozatra és arra a több millió emberre, akik a mai napig gyászolják őket” – fogalmazott az oktatási és kulturális miniszter.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az emlékezés nem kizárólag „egy csendes intim tevékenység, hanem felelősség is, felelősség, amit vállalni érdemes, tisztességes, mert emberi”.
Kiemelte: emlékezni tisztesség, a jövőt formálni pedig kötelesség. Mint mondta, „aki nem hajlandó emlékezni a vészkorszakra, az bűnt követ el”.
Aki emlékeztetni akar, nem a múlt sebeit akarja felszaggatni, hanem a jövőt akarja formálni, „mert tudja, mert azt akarja, hogy soha többé a közönyt nem engedhetjük meg” – mutatott rá Hiller István.
Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz), illetve a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) ügyvezető igazgatója beszédében azt hangsúlyozta, hogy a hatmillió zsidó tudatos, szervezett, „a nagyipar eszközeivel” végrehajtott kiirtása már önmagában záloga lehetne annak, hogy soha többé ne történjen meg mindaz, amit Auschwitz nevével jellemzünk és példázunk.
A múlt tanulságait fenn kell tartanunk, értelmét magyarázni kötelező önmagunknak, társainknak és főleg gyermekeinknek – hangoztatta Zoltai Gusztáv.
Bízni kell abban, hogy „az ész, a belátás, a józan jövő óhaja meghozza a maga lehiggadt világát, a toleranciát, az együttműködést és a szolidaritást” – jegyezte meg.
Darvas István rabbi szerint az ENSZ által kijelölt emléknap kettős célt szolgál: az emlékezést, illetve a tanítást. Ugyanakkor hozzátette: egyik sem egyszerű, mivel „felszólításra nem lehet emlékezni, gombnyomásra képtelenség felidézni szeretteink arcát, elpusztított rokonaink emlékét”.
A rabbi beszédében a gyűlölködést, az előítéletes gondolkodást egy lassan terjedő fertőző betegséghez hasonlította, egyúttal felszólított az emlékek megőrzésére, a gyűlölet elleni harcra, valamint a félelmek, a gátlások legyőzésére.
Az Élet Menete Alapítvány által szervezett emléknapon részt vett Michael Lindenbauer, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága regionális képviselő-helyettese, David Admon Izrael nagykövete, Joanna Stempinska lengyel nagykövet, Tóth Emil főkántor, Balázsovits Lajos, illetve Tordy Géza színművészek, Szulák Andrea, illetve Gerendás Péter előadóművészek is.
Január 27-ét az ENSZ Közgyűlése nyilvánította 2005 novemberében nemzetközi emléknappá. 1945-ben ezen a napon szabadították fel a szovjet csapatok az Auschwitz-birkenauui koncentrációs tábort.
BreuerPress-info
„Ma este némán gyújtunk gyertyát és némán gondolunk a milliónyi áldozatra és arra a több millió emberre, akik a mai napig gyászolják őket” – fogalmazott az oktatási és kulturális miniszter.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az emlékezés nem kizárólag „egy csendes intim tevékenység, hanem felelősség is, felelősség, amit vállalni érdemes, tisztességes, mert emberi”.
Kiemelte: emlékezni tisztesség, a jövőt formálni pedig kötelesség. Mint mondta, „aki nem hajlandó emlékezni a vészkorszakra, az bűnt követ el”.
Aki emlékeztetni akar, nem a múlt sebeit akarja felszaggatni, hanem a jövőt akarja formálni, „mert tudja, mert azt akarja, hogy soha többé a közönyt nem engedhetjük meg” – mutatott rá Hiller István.
Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz), illetve a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) ügyvezető igazgatója beszédében azt hangsúlyozta, hogy a hatmillió zsidó tudatos, szervezett, „a nagyipar eszközeivel” végrehajtott kiirtása már önmagában záloga lehetne annak, hogy soha többé ne történjen meg mindaz, amit Auschwitz nevével jellemzünk és példázunk.
A múlt tanulságait fenn kell tartanunk, értelmét magyarázni kötelező önmagunknak, társainknak és főleg gyermekeinknek – hangoztatta Zoltai Gusztáv.
Bízni kell abban, hogy „az ész, a belátás, a józan jövő óhaja meghozza a maga lehiggadt világát, a toleranciát, az együttműködést és a szolidaritást” – jegyezte meg.
Darvas István rabbi szerint az ENSZ által kijelölt emléknap kettős célt szolgál: az emlékezést, illetve a tanítást. Ugyanakkor hozzátette: egyik sem egyszerű, mivel „felszólításra nem lehet emlékezni, gombnyomásra képtelenség felidézni szeretteink arcát, elpusztított rokonaink emlékét”.
A rabbi beszédében a gyűlölködést, az előítéletes gondolkodást egy lassan terjedő fertőző betegséghez hasonlította, egyúttal felszólított az emlékek megőrzésére, a gyűlölet elleni harcra, valamint a félelmek, a gátlások legyőzésére.
Az Élet Menete Alapítvány által szervezett emléknapon részt vett Michael Lindenbauer, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága regionális képviselő-helyettese, David Admon Izrael nagykövete, Joanna Stempinska lengyel nagykövet, Tóth Emil főkántor, Balázsovits Lajos, illetve Tordy Géza színművészek, Szulák Andrea, illetve Gerendás Péter előadóművészek is.
Január 27-ét az ENSZ Közgyűlése nyilvánította 2005 novemberében nemzetközi emléknappá. 1945-ben ezen a napon szabadították fel a szovjet csapatok az Auschwitz-birkenauui koncentrációs tábort.
BreuerPress-info
