Végső búcsú.

Határ Győző költőt, írót, filozófust utolsó útjára kísérték Budapesten.
A Kossuth-díjas alkotótól és feleségétől a Farkasréti temetőben vetek végső búcsút.


Határ Győző életének 93. évében, november 27-én, Londonban halt meg.
Felesége, Prágai Piroska néhány nappal korábban hunyt el.
A költőt az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját
halottjának tekinti. A temetésen Hiller István mondott búcsúbeszédet.
„Elköltözött egy igaz ember.” Ezekkel a szavakkal búcsúzott annak idején Határ Győző Füst Milántól. Most én is ezekkel a szavakkal búcsúzom. Nem egy, hanem két igaz embertől. Egy írótól, akit öntörvényű géniusza már életében klasszikussá tett, és feleségétől, aki minden elképzelhető módon igaz társa volt: az életben, a munkában, és az alkotásban is. Ez a két ember ma végleg hazatért.
Határ Győző alig volt huszonnégy éves, amikor megírta első – ma úgy mondanánk, szamizdat – regényét. Azt a címet adta neki: Veszélyes fordulatszám. Furcsa, de mintha ezzel a címmel egy évtizedekre szóló programot is megfogalmazott volna önmagának. Veszélyes fordulatszámon pörgette végig itthon töltött éveit. Kijutott neki üldöztetésből, börtönből, lázadásból és betiltásból, egy félelmetes évszázadból, amely sem megtűrni, sem végleg eltiporni nem tudta zabolátlan tehetségét. Sokan azt mondják, jellegzetes kelet-európai írósors az övé. Tény, hogy ahogy ő fogalmazott, sok magyar művésztársával együtt kénytelen volt megízlelni az „itthoni honvágy” keserűségét, amelyet végül a valóságos honvágyra, az emigráció hosszú évtizedeire váltott át.
Határ Győző 1914. november 13-án született Gyomán, eredeti neve
Hack Viktor volt.
Csaknem minden műfajban alkotott, célja a műfaji határok elmosása volt.
Filozófiai munkásságát fontosabbnak tartotta
irodalmi tevékenységénél.
1956-ban emigrált, 1957-től Londonban élt. 1957-76 között a BBC
magyar adásának munkatársa volt.
Határ Győzőt 1991-ben Kossuth-díjjal, 2001-ben Márai
Sándor-díjjal tüntették ki. Az alkotó 2005-ben a Magyar Írószövetség
örökös tagja lett.
BreuerPress