Budapesten, 2006. december 13–án, felavatták a második világháború
alatt több tízezer zsidó életét megmentő Carl Lutz, volt svájci
alkonzul emlékművét a Szabadság téren.
alatt több tízezer zsidó életét megmentő Carl Lutz, volt svájci
alkonzul emlékművét a Szabadság téren.
Az ünnepségen beszédet mondott April H. Foley, az Amerikai Egyesült
Államok nagykövete, Marc-André Salamin, a Svájci Államszövetség
nagykövete, Demszky Gábor főpolgármester és Vámos György, a Carl Lutz
Alapítvány elnöke.
„Carl Lutz eltökélt szándékában állt, hogy minél több magyar zsidó
életét megmentse” – mondta April H. Foley, majd hozzátette: „továbbra
is együtt kell dolgoznunk azon, hogy a holokauszthoz hasonló
szörnyűségek soha többet ne ismétlődjenek meg.”
Marc-André Salamin szerint Lutz-ra úgy kell tekinteni, mint a XX.
század legnagyobb és legsikeresebb mentőakciójának kigondolójára és
vezetőjére.
Demszky Gábor azt mondta: Budapest ma nem lenne az a multikulturális
világváros, ha nem ide vezénylik a svájci diplomatát.
Vámos György az igaz ember emlékét idézte fel: A fegyelmezett
diplomata, a rendszerető tisztviselő úgy érkezett a magyar fővárosba,
hogy csak a rábízott feladatot akarta tökéletesen ellátni. Sokáig nem
gondolta lehetségesnek, hogy az váljon különlegessé, ami az ő normái
szerint szabályos, és kivételessé legyen a hite szerint egyedül
helytálló cselekvés. Egy idő után fel kellett ismernie, hogy ebben
tévedett. A világ egyre torzult körülötte, a mindennapokból kiszorult
a tisztesség, a humánum és a jó erkölcs. Carl Lutz nem alkalmazkodott
a körülményekhez, továbbra is azt tette, amit a lelkiismerete diktált.
BreuerPress
Államok nagykövete, Marc-André Salamin, a Svájci Államszövetség
nagykövete, Demszky Gábor főpolgármester és Vámos György, a Carl Lutz
Alapítvány elnöke.
„Carl Lutz eltökélt szándékában állt, hogy minél több magyar zsidó
életét megmentse” – mondta April H. Foley, majd hozzátette: „továbbra
is együtt kell dolgoznunk azon, hogy a holokauszthoz hasonló
szörnyűségek soha többet ne ismétlődjenek meg.”
Marc-André Salamin szerint Lutz-ra úgy kell tekinteni, mint a XX.
század legnagyobb és legsikeresebb mentőakciójának kigondolójára és
vezetőjére.
Demszky Gábor azt mondta: Budapest ma nem lenne az a multikulturális
világváros, ha nem ide vezénylik a svájci diplomatát.
Vámos György az igaz ember emlékét idézte fel: A fegyelmezett
diplomata, a rendszerető tisztviselő úgy érkezett a magyar fővárosba,
hogy csak a rábízott feladatot akarta tökéletesen ellátni. Sokáig nem
gondolta lehetségesnek, hogy az váljon különlegessé, ami az ő normái
szerint szabályos, és kivételessé legyen a hite szerint egyedül
helytálló cselekvés. Egy idő után fel kellett ismernie, hogy ebben
tévedett. A világ egyre torzult körülötte, a mindennapokból kiszorult
a tisztesség, a humánum és a jó erkölcs. Carl Lutz nem alkalmazkodott
a körülményekhez, továbbra is azt tette, amit a lelkiismerete diktált.
BreuerPress
