Ros Hásáná – Haftara – Naftali Kraus rovata

ROS HASANA: KÉT NEHÉZ SZÜLÉS


A tórai szakaszok felolvasását szombat napján és a zsidó ünnepeken, s nem kevésbé a Haftarákat, a Talmud Bölcsei vezették be és állapitották meg, mikor mit kell olvasni. Igy, mivel a zsidó Ujév, (Ros Hásáná) a Megemlékezés ünnepe (Jom Házikáron), logikus hogy a két napon felolvasott szakaszokban és Haftarákban dominál a megemlékezés Az első napon felolvasott szakasz – ami a Tórában Vájérá szakasza (1. Mózes, 21.) – elmondja miként teljesitette az Örökkévaló a meddő Sárának, Ábrahám feleségének, tett igéretét, vagyis „megemlékezett róla” és az igéret után kilenc hónappal fia született.

Ugyanezt találjuk a témához alkalmazott Haftarában is, amely elvisz bennünket a Birák korába és elmondja Chana, férje Elkáná, és a másik feleség, Pniná, – a klasszikus háromszög – happy and-del végződő történetét. Ez egyuttal uj érát nyitott a zsidó történelemben, a prófécia korszakát, mivel Cháná születendő fia, Smuél, volt a korszak első prófétája. (Erről lásd részletesen Naftali Kraus, Az Ősi Forrás(16) “Izrael birái és prófétái” cimü könyvét, ami most két hete jelent meg Budapesten).

A Biblia elmondja (1 Sámuel, 1-2 fejezet) és mi a Haftarában olvassuk Ros Hasana első napján, Cháná, a meddő asszony történetét, akit vetélytársnője (cárá, mint – héberül – a baj), Pniná, állandóan bosszantott, mivel neki volt több gyereke. Cháná szomorú volt, férje, Elkáná, próbálta vigasztalni, hasztalan. A talmudi ággádá elmondja hogy Cháná végignézett magán és azt mondta: „Világ Ura! Amit teremtettél a nőknél – semmit nem teremtettél hiába! (vagyis semmi nem fölösleges). Ezek a keblek amiket adtál nekem – mire valók? Hát nem arra hogy szoptassanak?! Adj nekem egy fiu gyereket, hadd szoptassak!” (Bráchot, 31, b).

Cháná csak akkor lett érdemes arra, hogy az Örökkévaló megemlékezzen róla, amikor a silói Szentélyben könyörgött és imádkozott és Éli, a főpap, aki hallotta szivhezszóló imáját – megáldotta őt, hogy Ísten emlékezzen meg róla és legyen gyereke.

A zsidó hagyomány szerint ez Ros Hásánákor volt, ekkor emlékezett meg róla az Örökkévaló és ezután lett állapotos. Akárcsak Sára, Ábrahám ősapánk felesége, az első ősanya – aki szintén Ros Hásánákor kapta az isteni igéretet, amin előszőr csak nevetett, hiszen ki hiheti hogy az ő korában (akkor 90 éves volt!!) még lehet neki gyereke. Mindkettejük szülése nehéz szülés volt tehát, kései korban – az akkori primitiv körülmények között. Egy ezotérikus Midrás szerint Cháná 130 éves volt amikor megszülte Sámuelt (Midrás Smuel, Buber S. 4,1).

***

Sára szülése nem csak kora miatt volt nehéz. A kor amelyben éltek nem hitt az isteni csodában, hogy a száz éves Ábrahám képes gyereket nemzeni. A helyi pletykarovatok Ávimelechnek, a filiszteus királynak tulajdonitották, Izsák apaságát (Rási, a talmud nyomán), miután az „tévedésből” háremébe vitette Sárát (lásd 1 Mózes, 20. fejezet) és közvetlen utána jön Izsák születésének leirása. Egy másik pletyka mindkettejük képességét kétségbe vonta korukban gyereket hozni a világra: „A népek azt mondták: Látjátok ezt a két öreget? Felszedtek az utcán egy lelenc gyereket és azt mondják hogy az övék…” Mi volt erre Ábrahám és Sára válasza? Nagy partyt rendeztek, meghivták gój ismerőseiket és azok feleségeit, akik csecsemőiket is magukkal hozták és Sára megszoptatta mindet…” (Bava Mecia, 87,a).

Ráchel, a harmadik ősanya, második szülése fizikailag volt nehéz. Bele is halt, amikor Benjámin megszületett.(1 Mózes, 35, 16-20). Tudjuk hogy első szülése, hosszú és keserves meddőség után, szintén „isteni megemlékezés” eredménye volt és amikor József végre megszületett, Ráchel imádkozott mondván „adjon nekem az Örökkévaló még egy fiat” (uo. 30, 22-25).

Igy aztán Ráchel nagyon is beleillik a Ros Hásánái koncepcióba és méltán foglalja el helyét a második nap Háftárájában, ahol vele kapcsolatban is megemliti a próféta (Jeremiás, 31fejezet) a „majd még megemlékezem róla” igéretét.

Maga Ros hasana, a világ születésnapja (Hájom Hárát Olám), az uj év kezdete és az ujrakezdés nagy lehetősége – szintén a megemlékezés ünnepe – Jom Házikáron. Mi ezt magunkbaszállásból, megtéréssel, igyekszünk ünnepelni. Nem úgy mint mások az ő uj évüket, murival, bulival, ivászattal. Ez a mi másságunk, amit fölösleges részletezni, hiszen mindenki tudja, ismeri…
Kraus Naftali