Salamon glatt-kóser

Új étterem nyílt Budapesten, az Erzsébetvárosban. Szép étterem, jó étterem. Kóser étterem. Nem a szó argóbeli jelentése szerint, hanem az eredeti értelemben kóser: ételei megfelelnek a szigorú ortodox zsidó előírásoknak. Nem is csoda, hisz a klasszikus pesti zsidó negyedben található, annak is szinte a közepén.


Új étterem a pesti zsidó negyedben:
Sajtótájékoztatóra hívta a Kény-LM Kft. nevében Szegedi István a gasztromédia képviselőit, a sajtó kulináris élvezetekről író munkatársait. Két fiatalember, Kovács Kornél és Lékó György még 2003-ban alakította a Kény-LM társaságot, amely eddig elsősorban partiszervizzel, hotelcateringgel, irodaházi vendéglátással foglalkozott. Most pedig éttermet nyitottak, melynek Szegedi István lett az igazgatója. Az a Szegedi István, aki hat évig élt Izraelben, és előbb egy haifai szállóban dolgozott, majd rövid kitérő után egy esküvői rendezvényszervező és lebonyolító cégnél volt konyhai vezető, hazatérése után pedig a miskolci Junó Hotel vezetője.
Az új vendéglátóegység kóser (egész pontosan glatt-kóser) étterem ugyan, de nem zsidó étterem. Nemcsak zsidó vendégeket várnak, hanem mindenkit. Bent csak egyvalami árulkodik az étterem különleges voltáról, arról, hogy az elsődlegesen megcélzott közönség mégiscsak a zsidóságból kerül ki: a teremben lévő mosdókagyló. A Nagydiófa utcában, két szépen felújított házban várja vendégeit a King’s Hotel, és ebben az épületben rendezték be a Salamon éttermet is. Már egy hónapja működik ugyan, de eddig csak „próbaüzemet” tartottak, a hivatalos megnyitó június 29-én volt.
A tulajdonosok és az igazgató jobban értenek a vendéglátáshoz, a konyhához, mint a szavakhoz, ezért profira bízták a sajtó tájékoztatását: Breuer Péter újságíróra, a Breuerpress tulajdonosára. Breuer elmondta: ma egyfajta „zsidó reneszánsz” tapasztalható az egész világon, így Magyarországon is. Egyre több zsidó ember tér vissza például a hagyományos kóser étkezéshez, még akkor is, ha egyébként nem nagyon élnek az évezredes, ma már sokszor idejétmúlt, kívülállók számára néha érthetetlen, de mindenképp nehezen betartható vallási előírások szerint. Szaporodnak a világban a kóser éttermek, és egyre többen látogatják őket. Franciaországban például a vendégeknek csak mintegy a fele zsidó; érdekes módon a muzulmánok is szívesen térnek be ilyen helyekre. Érthető: a mohamedán vallási előírások, ha nem is olyan szigorúak, mint a zsidók, nagyon sok olyan ételt tiltanak, amit az izraeliták sem fogyaszthatnak. Az iszlám hívei tehát nyugodtan rendelhetnek ételt kóser étteremben, biztosak lehetnek benne, hogy nem szegik meg étkezési szabályaikat. Budapesten sajnálatosan kevés a kóser étterem, sem az itt élőknek, sem az idelátogatóknak nem elegendő. Ráadásul némelyik olyan, hogy oda külföldről jött vendég nem is szívesen tér be.
Az első osztályúnak minősíthető Salamonba azonban nyugodtan betérhet, és minden bizonnyal szívesen is megy majd be. A két jól megvilágított, légkondicionált teremben összesen mintegy száz vendég foglalhat helyet, igaz, kissé szűkösen. Lehet, hogy kevesebb asztal több lenne – legalábbis a vendégek kényelme szempontjából. A légkondicionálás is túl jól sikerült, meglehetősen hűvös volt; ráadásul az ígéret szerint később – főleg szombaton, zsidó ünnepeken – még hűvösebbre állítják majd. Igaz, nem véletlenül teszik: így kívánják elérni, hogy a vendégek, elsősorban a nők, „tisztességesen” legyenek felöltözve, azaz ne hagyják szabadon a karjukat, vállukat, ne legyenek mélyen kivágott ruhában. Természetesen ez a nem zsidókra vonatkozik: ortodox zsidó nő amúgy sem venne fel ilyen öltözéket. Az étterem belső dekorációja azért árulkodik kicsit: az egyik teremben nagyméretű izraeli tájképek vannak a falon, a másik, faborításúban pedig csupán egyetlen metszet: kenyeret megtörő zsidó férfi családja körében.
Egy étteremben természetesen a legfontosabbak maguk az ételek. A Salamon kínálata ötvözi a nagyvilági, a magyar és a zsidó konyhát. Az általánosan zsidónak ismert ételek közül csak kettő olvasható a köznapi étlapon: a maceszgombócos húsleves, valamint a sólet kuglival, marhaszeletekkel és főtt tojással. Az ünnepi étlapon természetesen szerepel majd a többi jellegzetes étel is, a töltött libanyak, a „Gefillte Fisch”, vagyis a hallal töltött hal, a desszertek közt a flódni, és így tovább. Igen, nyitva lesznek szombaton, a zsidó ünnepeken is, ám ekkor előzetes asztalfoglalást és menürendelést kérnek a vendégektől. Az pedig szinte természetes, hogy a személyzetből e napokon csak a nem zsidók lesznek „szolgálatban” kint is, a konyhában is. Bár nem vallási alapon történt a személyzet válogatása, a nem zsidó konyhai dolgozóktól megkövetelik az izraeli vagy más, kóser étteremben szerzett tapasztalatot.

A hétköznapi étlapon található hagymaleves, marhapörkölt tarhonyával, rántott fogas, hagymás rostélyos, roston sült csirke. Ha már az étlapnál tartunk: a formája nem igazán tetszik. Kisméretű, ami még nem lenne különösebben baj, de drapp alapon barna-fekete nyomtatású. Nehezen olvasható, hiába háromnyelvű: magyarul, angolul és ivritül készült, ám a betűk meglehetősek aprók; talán jobb lenne három egynyelvű étlap. És valamilyen értelemben logikátlan is: az itallappal kezdődik, ezen belül is előbb vannak az alkoholmentes italok, majd csak utánuk a szeszes innivalók, szintén nem a megszokott sorrendben (a sörök előbb vannak, mint a borok, pedig ez általában épp fordítva szokott lenni). Az egyetlen magyarázat a megszokott sorrend felborítására az lehet, hogy a zsidók ritkán isznak szeszes italt az étkezésekhez, akkor is inkább sört, mint bort. Az ételek csoportosításánál sincs minden rendben: hideg és meleg előételek, levesek, készételek, halak, steakek, frissensültek – eddig nincs is semmi baj. Ám a desszertek megelőzik a salátákat, és ez már szokatlan. Az sem teljesen világos, hogyan kerül a csirke- és a pulykamell a steakek közé – még akkor sem, ha steaknek van titulálva. A sajtótájékoztató után kínált svédasztalon nem volt minden fogásból ízelítő (ki bírná végigenni, még akár úgy is, hogy mindenből csak egy falatot kóstol meg), de amit tálaltak, az mind ízletes és finom volt.
Az árak is első osztályúak, árulkodók: nem annyira a hazai vendégeket, mint az idelátogató külföldieket várják. Az üdítők ára 350, az ásványvizeké 250 forint, a sörök 500–700 közötti áron szerepelnek (az alkoholmentes „csak” 450 – igaz, 3 deci), a kimért borok decije 300, az üvegeseké 3600–3800 forint. A „kemény” szeszek 660–1550 forint közötti áron fogyaszthatók.
890–980 forint a hideg, 880–1090 a meleg előételek ársávja. Olcsóbbak a levesek: 480–980 forintért kaphatók. A főételek legolcsóbbika 1760, legdrágábbika 3960 forintos áron szerepel; a desszertek 580–970, a saláták egységesen 500 forintért kaphatók.

Bár összességében az étterem nagyon pozitív benyomást kelt, nem lehet szó nélkül hagyni pár bosszantó hibát. Az első még az utcán éri az embert: KOSER RESTAURANT felirat hirdeti az éttermet. Ha magyarul akar lenni, akkor hiányzik az ékezet az „O” betűről, és miért restaurant? Ha viszont angolul, akkor az „S” utáni „H” nincs meg. (A bejárat melletti táblákon és az étlap külső oldalán már a helyes „kosher” forma szerepel – de szinte biztos, hogy ebbe majd belekötnek a nyelvvédők: miért csak angolul van, hiszen törvény is előírja a magyar nyelvű kiírást?)
Az étlapon is vannak ilyen problémák: a kóser szó a magyar szövegben „kosher” és „kósher” formában fordul elő. Több italnál hiányzik a héber betűs megnevezés; a „gyümölcslevek” szó helytelenül két szóba van írva (ráadásul a második sajtóhibával, „levesk”-nek). Az ivrit étel- és italnevek helyességét ugyan (nyelvtudás hiánya miatt) nem tudtuk ellenőrizni, de egy helyen az angol névben is van hiba: a hagymás rostélyos helyesen nem az étlapon szereplő „onion roast”, hanem „roastbeef with onion”.
Mindezzel együtt a Salamont csak ajánlani tudjuk mindenkinek. Annak is, aki csak különlegességként kíváncsi a kóser konyhára, annak is, aki valamilyen más okból szeretne kóser ételt enni. Kellemes környezet, udvarias kiszolgálás vár mindenkit.

Adatok:
Salamon glatt-kóser étterem (Salamon Hungarian Glat Kosher Restaurant)
Cím: 1072 Budapest, Nagydiófa u. 27.
Megközelíthető a 7-es autóbusz Kazinczy (ellenkező irányban Vas) utcai megállójából 4–5 perces sétával, az Astoria vagy a Blaha Lujza téri metróállomástól mintegy 15 perces gyaloglással. A parkolási lehetőség szűkös, fizető.
Asztalfoglalás: (+36-1) 413-6969, (+36-30) 743-6938 telefonon vagy e-mailben az [email protected] címen.
A kóserségre a Budapesti Autonóm Ortodox Hitközségtől Weisberger rabbi ügyel.
Nyitva mindennap.
Szerző: Gusztáv András
BreuerPress-info