A Hamász küldöttségének meghívása tükrözi a Kreml törekvését, hogy visszaszerezzen valamennyit világpolitikai befolyásából, amely a Szovjetunió széthullásával lehanyatlott. Az iszlám radikális palesztin mozgalom választási győzelme egy olyan erő kormányra kerülését eredményezi a Nyugat által szabott demokratikus játékszabályok alapján, amelyet a közel-keleti főrendőr Egyesült Államok és az alközvetítő Európai Unió is terroristaként elutasít, nem beszélve Izraelről.
A Hamász váratlanul fölényes győzelme után Izrael és a nemzetközi kvartett (az Egyesült Államok, a EU, Oroszország és az ENSZ) egyetértett abban, hogy nem ismerik el a palesztin önkormányzat új vezetőségét. Izraelben arra számítottak, hogy az elszigetelődés és a pénzügyi támogatások felfüggesztésétől várható népi elégedetlenség rászorítja a Hamászt a zsidó állam elismerésére és a terrorcselekmények elvetésére. Oroszország azonban a Hamász meghívásával lényegében megtörte az elszigetelési törekvést. Moszkva után a Hamásszal való párbeszéd lehetőségéről kezdtek beszélni Párizsban, Rómában és Madridban, majd az EU egy 143 millió dolláros kiutalással eltemette a pénzügyi blokádot, legalábbis a palesztin kormányalakításig. A kvartettből egyedül Oroszország nem tette a Hamászt terrorlistára, s maradt potenciális közvetítő palesztinok és izraeliek között, legalábbis egyelőre. Ezért érhette el az amerikai beletörődést a Hamásszal való moszkvai találkozóba, s nyerhette el hozzá a francia, spanyol és olasz támogatást. Izraelben kezdetben hátbadöféssel vádolták Oroszországot belátták, hogy szükségük van valamilyen kommunikációs csatornára a Hamászhoz. Izrael számára nem végzetes, ha Oroszország elismeri a Hamászt; fontos viszont, hogy ezt Európa és különösen az Egyesült Államok ne tegye meg. A márciusi választás előtt Izraelben különösen fontos az Oroszországhoz fűződő jó viszony, tekintettel a nagyszámú oroszajkú választóra. Oroszország szembeszállt ugyan a Hamász elszigetelésével, de megígérte: a kvartett színeiben ösztönözni fogja a radikális mozgalom vezetőit a terror elvetésére s az eddigi izraeli-palesztin megállapodások elismerésére. Mindamellett a Hamász, amely fennállásának közel húsz esztendeje alatt Izrael elpusztítására buzdított, aligha változik meg máról holnapra. A Hamász elutasítja Izrael elismerését. Háled Mesaal politikai bizottsági elnök, aki a Hamász Moszkvába várt küldöttséget vezeti, a következőt üzente a nemzetközi közösségnek: adjon garanciát arra, hogy Izrael kötelezi magát a visszavonulásra az 1967-es háború előtti határok mögé, s elismeri a palesztinok jogait, beleértve a menekültek visszatérésének jogát és a Jeruzsálemre való jogot. Csak ezután lehet majd a palesztinoktól hasonló álláspontokat igényelni. Sok elemző szerint Moszkva a Hamász-farkasok szelídítésével független, de egyben kooperatív lépést tesz, amellyel kimutatja, hogy nem a Nyugat bábja, de betartja a közös szabályokat. A Kreml hasonló lépést tett az iráni urán oroszországi dúsítására tett kompromisszumos ajánlatával is. Ezzel egyrészt dacol az iráni atomdossziénak az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé utalásával, amit különösen az Egyesült Államok követel, másrészt a közös célt szolgálja: annak kizárását, hogy Irán atomfegyvert fejleszthessen ki (s ezért sürgeti Teheránt saját urándúsítási moratóriumának visszaállítására is). Mindkét közvetítési kísérlet egyben azoknak a kevésbé szelíd lépéseknek a sorába illeszkedik, amelyekkel a Kreml demonstrálta, hogy nem hajlandó az Egyesült Államok alárendelt partnere maradni. E lépések közé tartozott az ukrajnai és a grúziai gázkonfliktus, vagy az amerikai bázis Üzbegisztánból való kiűzése. A Hamász meghívásával Moszkva megüzente Washingtonnak, hogy képes borsot törni az orra alá számára kényes területeken, ha folytatja a bajkeverést a volt szovjet térben – vélte az amerikai Stratfor elemzőközpont, amely szerint Oroszország felélesztheti korábbi szerepét az Egyesült Államokkal szemben álló közel-keleti államok fegyverszállítójaként és patrónusaként. Damaszkusz (amely egy éve nagy rakétaszállítmányt vett Moszkvától), Teherán, sőt előbb-utóbb akár Bagdad is „nagyhatalmi” ellensúlyt kereshet Washingtonnal szemben – latolgatta. Mindamellett egy orosz elemző szerint sem a Hamász, sem Teherán nem tekinti Moszkvát fő támaszának, és Moszkva nem tud rájuk számottevő befolyást kifejteni. A Hamász elsősorban a szomszédos államok iszlám radikálisaira támaszkodik, akárcsak Teherán. A Hamász, amely most minél több és magasabb szintű vizittel próbál nemzetközi elismerést szerezni, kihasználja Oroszroszág vágyát közel-keleti befolyásának növelésére. Moszkva a kvartett kívánalmainak teljesítése fejében csak annyit ajánlhat fel a Hamásznak, hogy megpróbálja rábeszélni az Egyesült Államokat és az EU-t: folytassák segélykiutalásaikat a Hamász által alakítandó kormány hivatalba lépése után is. Oroszország a maga részéről csak egy tízmillió dolláros humanitárius segélyt készül nyújtani a palesztinoknak. A moszkvai védelmi tárca Izrael beleegyezésétől tette függővé két Mi-17-es helikopter és 50 páncélozott jármű már bejelentett szállítását is a palesztin hatóságnak. A Hamász mindenesetre jelezte: palesztin katonák kiképzéséhez vár segítséget Oroszországtól.
