„A jóakaratú emberek”

17.12.2003 Kevés olyan kategória van, amely át tudja törni a közösségi határokat. Az emberek ugyanis családba, nemzetbe, érdekcsoportokba, esetenként vallási közösségekbe, képzettségi, foglalkozási csoportokba, vagy pártokba szerveződnek. Ezeket a határokat áttörni még akkor is nehéz, ha a józanész mellette szólna. De van egy kategória, amelyet felállított az evangélium, és elhangzott a karácsonyi angyali üdvözletben: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a jóakaratú embereknek!”

Ha jól emlékszem ez a mondat majdnem 2000 éves, de igen hosszan volt az evangéliumba zárva, és a modern korban, amikor vallás és Isten nélküli társadalom oly gátlástalan háborúkat és népirtásokat engedett meg magának, amikor a 20 századvégi, un. „felvilágosult ember” agresszív ösztöneit oly mértékben engedte szabadjára, hogy a kommunizmus áldozatainak száma százszorosan felülmúlta a baljós emlékezetű inkvizíciót. Amikor a népirtás a politikai rendszerek természetes velejárója tudott lenni, az örmény holocausttól kezdve a zsidó holocaustig, a kínai deportálásoktól, a „malenkij robot”-ig, vagy a jugoszláviai háborúig, az emberek jobbik része valamilyen olyan gyülekezet után kezdett kutatni, amely átível a nemzeti és kulturális határokon, és amelybe nyugodtan beletartozhatnak a hívők és nem hívők is. A nyilvánosság számára XXIII János pápa és a II. Vatikáni Zsinat fedezte fel ezt a fogalmat: „jóakaratú emberek”. Azóta egyre gyakrabban emlegetik, egyre többen apellálnak „minden jóakaratú ember” érzésére. Mert a II. világháború után az emberek megtudták, hogy a gyűlöletkeltés a leghatásosabb métely, amely pusztítani tud. A gyűlölet sodorta el az egyházi iskolákat, a gyűlölet pusztította el a királyok, hercegek és grófok kastélyait, a gyűlölet tette hontalanná a zsidókat, a gyűlölet oltotta ki az egyik szeme világát Sütő Andrásnak, a gyűlölet ébred a neo-fasiszta mozgalmakban, a gyűlölet influenza járványa járja át Magyarországot is. Mindenkit lehet gyűlölni, mindegy hogy elkövetett-e valamit vagy sem, mindegy hogy igaz az állításom vagy sem. A gyűlölet, ha már megszületett mindig talál magának igazolást. Az evangéliumok elején olvashatjuk Jézus családfáját, amely egyben a jóakaratú emberek családfája is. Ezzel szemben Somlyó György felfedezi a szörnyeteg testamentumát Rómában egy múzeumban a császárok termében, és a következőt írja: „ Hogy is szól a Szentírás? És Ábrahám nemzette Izsákot, aki nemzé Jákobot, aki nemzé Júdát, aki… Az itt látható a szörnyeteg testamentum geneológiáját csak visszafelél lehetne elsorolni. És más igékkel a névszók között. Valahogy így: Vespasianus, aki megölette Vitelliust, aki megölette Othhót, aki megölette Galbát, aki megölette Nerót, aki (anyja segítségéve) megölette Claudiust… Az 1960-as évektől kezdve egyre többen vannak, akik saját világnézetük elefántcsonttornyát feladva minden ellentmondást vállalva keresik „a jóakaratú embereket”. Én is egyre nagyobb intenzitással keresem a „homo sapiens”-nek azt a ritka példányát, amely arcával is elkülönül az antropológiailag deformált teremtés koronáitól, mert jóindulatú. Az angyalok elhallgattak, ma már ritkán száll alá angyal a mai Babilonba, hogy újra elmondja „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a jóakaratú embereknek!” Azonban mégis szükségünk van rájuk, kérem, ha valaki találkozott velük adja meg a címüket, hogy egy szelíd összeesküvésre hívjam meg őket. Egy összeesküvésre a Tiszáért, a városért, az országért, a műemlékeinkért, a firkálatlan falainkért, a szegényeinkért, a romániai magyarokért, a vajdasági magyarokért, a kis népekért, a globalizációból kimaradtakért, az útkeresőkért. Mindenkiért, akiből még nem veszett ki valami angyali, és még nem izmosodott meg benne valami ördögi. A meg nem fertőzött csecsemőkért, a jóindulatú és barátkozó felnőttekért, akiktől biztonságos lesz az utca éjszaka is, akik sötétben sem lopnak, akik a vakot nem gáncsolják el, nem verik meg a nyugdíjast, akik úgy érzik semmi sem jogosítja fel őket, hogy a jóindulatukat feladják. Legalább ilyenkor karácsonykor szabadjon hangosan is mondani: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a jóakaratú embereknek!”
Dr Benyik György