Mi lenne ha az országos főrabbi megkérné az érseket, hivja meg őt közelgő esküvöjére,,,? Na mi lenne?
Mindenki azt mondaná, hogy csak egy arrogáns, durva és faragatlan zsidó képes egy ilyen blaszfémiára, Hogy-hogy nem tudja az illető országos, ha nem egy surmó vidéki kántortanitóról van szó hogy az érsek urat köti a cölibátus? Hogy ez megszentségteleniti hivatalát, személyiségét, egyházát? Szégyen és gyalázat zúgna és morogna mindenki. Azonban, forditott – és megtörtént – esetben, amikor a nemrég kinevezett esztergom-budapesti, érsek, primás, hivja meg az országos főrabbit szombaton, jöjjön el a zsidóság szent napján Budapestről Esztergomba, ott vegyen részt a beiktató szentmisén az ottani Bazilikában és kéri, küldje vissza, kitöltve a meghivó, visszajelző kártyát, hogy az ünnepi asztalnál neki helyet biztositani tudjon – ebben a nem teoretikus hanem megtörtént esetben, halotti csend és harangzúgás. Senki nem kiált megálljt, senki nem tiltakozik az ellen, hogy az érsek Eminenciája semmibeveszi a főrabbi vallását, amely tiltja a szombati utazást és a tréfli ebéden való részvételt ami akkor is abszurdum, ha egy neológ rabbiról van. Hogy-hogy nem tudja az illető érsek, primás, – hiszen nem egy surmó vidéki plébánosról van szó – hogy az országos főrabbi akit ő testvérének titulál nem utazik szombaton, nem használja a parkolókártyát és nem vesz részt a tréfli (nem kóser, nem tituális) ünnepi ebéden, ahol ő legfeljebb mint diszlet ülhet az asztalánál? És még egy kérdés: miért kell az országosnak mentegetőzni, külföldre menekülni és egy ilyen meghivóra egyáltalán válaszolni, és azt közzétenni, még hozzá testvéri szeretettel? Azok között akik a kérdésekre logikus választ képesek adni, kisorsolok egy Zsoltárverset, melynek közlésétől tekintettel a két tisztelendő, sőt Főtiszteledő úrra, egyelőre eltekintek. Unokatestvéri szeretettel Naftali Kraus, Tel-Aviv
